Zalaegerszeg Zala megye megyeszékhelye, a nyugat-dunántúli régió egyik imponzánsan fejlődő 61657 lakosú megyei jogú városa, amely a zalai-dombság szélén, a Zala-folyó egykoron mocsaras völgyéből kiemelkedő hátságokra települt. Mely a 74 és a 76-os főközlekedési utak találkozásánál fekszik. A helységet a 23-as/Rédics-Zalaegerszeg/ és 25-ös/Hodos-Zalaegerszeg-Ukk-Boba/ vasútvonalak érintik. A település magja a mai Kazinczy tér és a Zala-folyó közti területen alakult ki. A hajdanán kisváros Egerszeg a XX. Század közepétől terjeszkedett gyors ütemben; déli és nyugati határai ma már felnyúlnak az Észak-göcseji dombság lankáira. Először 1247-ben említik írásban a település nevét, Egercugként. 1588-ban már Egerszegh szerepel a krónikában. A tájrészlet, az égerfával benőtt szeglet váltotta ki a nevet. A Zala előtag a folyóra utal, a városnév harmadik eleme, a szeg pedig többféle jelentésben ismert: szegletet, kanyart, esetleg zugot jelent. A város első kőtemploma a XIV. század végén épült. 1357-ben először, később a török támadások idejétől már rendszeresen Egerszegen tartják a megyegyűléseket. A XVI. század közepén a török veszély miatt építettek egy kisméretű földbástyát, fatornyos várat a mai Deák tér helyén, melynek jelentősége 1600-tól Kanizsa elfoglalása után nőtt meg, miután a délnyugati-dunántúli magyar végvárak parancsnoksága a városba került. 1732-ben készült el a megyegyűlések összehívására, a hivatalnokok elhelyezésére, valamint a rabok tartására alkalmas barokk vármegyeháza, amely megjelenésében is tükrözte a kisváros megyei jelentőségét. Ezt követte a század közepén a Mária Terézia utasítására emelt Kvártélyház. A megyeszékhellyé válás elősegítette a kézműipar, a vendéglátás fejlődését, a lakásépítést és az értelmiség Zalaegerszegen való letelepedését. Megépült a plébániatemplom, az olai temetőkápolna, a Kálvária. A város a megyegyűlések révén vált ismertté a közéletben: Spissich János, Festetics György, Tuboly László, Horváth Ádám közreműködésével megjelentek a szabadkőműves gondolatok, míg a reformkorban Deák Ferenc és Csány László Működése hívta fel Egerszegre a magyar közélet figyelmét. Mindezek ellenére a múlt századi fejlődés nehezen indult meg: Tűzvészek mellett hátráltatta a fejlődést, hogy az 1860 körül létesített Sopron-Szombathely- Nagykanizsa vasúti fővonal elkerülte a várost. A fejlődésnek a polgármesterré választott ambiciózus ügyvéd, Kovács Károly adott lendületet. Zalaegerszeget 1885-ben rendezett tanácsú várossá nyilvánították, hamarosan felavatták az Arany Bárány Hotelt, majd a jelenleg Zrínyi Miklós nevét viselő gimnáziumot. Megnyílt a Takarékpénztár, felépítették a Városházát, valamint megkezdődött a Csáktornya-Zalaegerszeg- Ukk vasútvonal építése. A XX. század elején megindult a telefon- és a villanyhálózat kiépítése, de a korábbi évtizedek városépítő lendülete kissé alábbhagyott: kisiparos-hivatalnok várossá vált Zalaegerszeg. Azért ezekben az években is épültek és készültek a város mai arculatát is meghatározó épületek: felépült a Zárda és az olai templom. 1937-ben a közelben feltárták az ország első kőolajmezőjét, az iparág gyors kiépülésével beindult a térség iparosodása. Az 1950-es években megkezdte munkáját a Ruhagyár, a Tejipar és a Kőolajfinomító, a 1960-as években pedig a további üzemek, gyárak kezdték meg a működésüket, valamint elkezdődött a közműépítés és a tömeges lakásépítés. A meginduló vasbeton tömbházépítés viszonylag átgondolatlan és néhol, mint a belvárosban a Vadász György által tervezett „csipkeházak” illusztrálva egészen esztétikusan történt. 1971-ben kezdte meg működését a Pénzügyi és Számviteli Főiskola, 1990-ben indította első évfolyamát a Pécsi Orvostudományi Egyetem Egészségügyi Főiskolája. A két főiskolán több mint ezer hallgató tanul. 2000-ben átadták a forgalomnak az Ukk- Zalaegerszeg- Zalalövő- Murska Sobota vasútvonalat, így Zalaegerszeg újra felvirágozhat.
Zalaegerszeg ma élénk kulturális élettel rendelkező város. A Hevesi Sándor Színház mellett nyáron az Alsóerdei Nyári Színház várja az érdeklődőket. A Városi Hangverseny és Kiállítóterem, az egykori zsinagógából átalakított elegáns épületben várja a zene és a képzőművészet barátait.
A Göcseji Múzeumban a megye történetét bemutató állandó és egyéb időszaki kiállítások tekinthetők meg. A magyar szobrászat kiemelkedő alakjaként tartják számon Kisfaludy Strobl Zsigmondot, akinek szintén a múzeumban kereshető fel életmű-kiállítása, de a város közterein is találkozhatunk alkotásaival.
A Gébárti-tó mellé nem csak fürödni, pihenni érdemes kimenni, hanem a Kézművesházba is, ahol a népművészet iránt érdeklődök a zalai hagyományok folytatóival dolgozó kézművesekkel találkozhatnak.
A néprajzi értékek közül kiemelkedik az országban elsőként, 1968-ban megnyitott Falumúzeum, a Skanzen. Itt gyűjtötték össze a göcseji néprajzi térség legjellemzőbb épületeit, amelyet hagyományos paraszti eszközökkel rendeztek be.
A Falumúzeum mellett található a magyar olajipar történetét bemutató Olajipari Múzeum, számos ipartörténeti érdekességgel.

http://nyd.bloglog.hu/page/6/