Kistolmács 168 lakosú község a 305-ös/Csömödér-Kistolmács/ vasútvonal mentén Letenyétől északkeletre, 8 kilométerre fekszik.. A település említése 1235-tol ismeretes: Tolmac, 1908: Kistolmács. Magyar helységnév, eredetileg besenyő törzsnév. A falu a török hódoltság következtésben a XVI. században elnéptelenedett, amikor azonban 1790 táján újra az Esterházy-család birtokába került, újra itt élt 286 család. Kistolmács 1848 előtt úrbéres község volt. Önállóságát a XX. században, 1908-ban nyerte el, amikor a letenyei járáshoz tartozott. Kistolmács lakói a XX. század elejétől földműveléssel, állattartással és szőlőműveléssel foglalkoztak. A 1930-as évek végétől sokan dolgoztak a Magyar-Amerikai Olajipari Rt. bázakerettyei üzemében. Az iskola az 1950-es években megszűnt, épületét kultúrházzá alakították, melyben ma orvosi rendelő és könyvtár található. Az 1990-es választások óta önálló önkormányzat működik Kistolmácson. A település a Letenyei Városi Jegyzőségen intézi ügyeit. A falu 1992-ban hősi emlékművet emelt az 1848-49-es szabadságharcban, valamint a két Világháborúban elesett áldozatok emlékére. A festői szépségű takaros falucska sokat csinosodott az elmúlt években. Épült néhány új lakás, a 1970-es években elvándorolt fiatalok helyett új családok költöztek a faluba. Megépült a Kistolmácsot Bázakerettyével összekötő út, 1989-ben pedig tizenegy hektáros területen víztározót avattak gyönyörű természeti környezetben. A tó mellett 24 üdülőtelket parcellázott az önkormányzat a megfelelő infrastruktúrával.
http://nyd.bloglog.hu/page/7/
Kisboldogasszony-templom
Letenye 4548 lakosú város az ország délnyugati szögletében, Zala megyében, Nagykanizsától 22 kilométerre, nyugatra, a Mura mentén fekszik. A helység a 7-es és a valamikor megépülő M7-es autópálya mellett fekszik el a horvát-magyar határ mellett. Területe 4169 hektár, amely a változatos, észak-déli irányú domboktól mélyen fekvő területekbe megy át. A település a régészeti adatok tanúsága szerint már az őskortól lakott volt. Árpádkori emlékek a szentkeresztdombi kerek templom feltárásával kerültek napvilágra. Neve valószínűleg szláv eredetű, első írásos említése 1341-ben Letenye, a mai alak 1347 óta változatlan. Ekkor a település a Széchy család birtoka volt. 1367-ben Letenyének a király vásártartó jogot adományozott, 1498-tól mezőváros. Letenye helyzetében 1984. január elsejével végrehajtott közigazgatási átszervezés hozott pozitív változást, mert a település körzetközponti szerepet kapott, mint városi jogú nagyközség.1989. március 1-jétol Letenye városi rangban részesült. Letenye 1923-tól fontos közúti határátkelőhely és ma az ország egyik legjelentősebb délnyugati kapuja. Jelentős tranzitforgalom bonyolódik le.
Idegenforgalmi szempontból jelentős a város központjában található 1765-ben a Szapáry Péter által építetett római katolikus templom a díszes főoltárral, a klasszicista stílusban átalakított volt grófi kastély. Melyet XVIII. században építteti a Szapáry család, akiknek itt volt egyik birtokközpontja. 1820 körül átalakítják az épületet, majd az Andrássy család birtokába kerül. Ma művelődési házként funkciónál. Az organikus építészet megtestesítője a kastélyparkban elhelyezetett könyvtár. A kastélyt 5,6 hektáros természetvédelmi park övezi, több mint százféle lombos és tűlevelű fával, bokorral - köztük a több száz éves platánnal, valamint tölgyekkel. Környékének erdőségei vadászati túrákra, továbbá a Budafai Arborétum és a Kistolmácsi tó körzetében kialakításra került szabadido központ, illetve csónakázó tó kirándulásra és pihenésre alkalmasak.
http://nyd.bloglog.hu/page/7/
Murarátka 297 lakosú község Letenyétől 8 kilométerre, északnyugatra fekszik. 1353/1470-ben: Ratk, 1880-ban: Rátka, 1908-ban: Murarátka. Magyar helységnév, amelynek alapja a szerb-horvát eredetű Ratkh személynév. A legnagyobb vonzereje az értékes környezet: csodálatos kilátás a hegyről a Mura folyó völgyére, a budafai arborétum közelsége.
http://nyd.bloglog.hu/page/7/
Avilai Szent Teréz-kápolna
Szőlőhegyi Szent Orbán-kápolna
Zajk 266 lakosú község Letenyétől északra, 5 kilométerre fekvő zsákfalu. Egyes források Zajk nevét már 1292 óta ismerik, de a levéltári adatokban1352-ben szerepel először possessio Zoueayk alakban. Ekkor Pasca mestere volt. 1360-ban már Zayk formában olvashatjuk a falu nevét. A falu nevének etimológiája szerint az elnevezés szláv személynévből származik. A XIV. század második felében a Zichy család birtoka, s hosszú ideig e család tulajdona maradt. Nagyobb település lehetett a XV. század végén, mert 1489-ben Batthyány Simona nevű plébánosát említették. Az 1501-es zágrábi érseki és az 1550-es veszprémi püspöki vizitáció során nem szerepel a plébániák sorában. De 1562-ben ismét említik. A feltételezések szerint temploma a községtől északra, a most Pusztatemető nevű dombon állt. A néphit úgy tudja, hogy a barátok templomát a “Töröksürő” nevű dombról lőtték a törökök. Az egykor - szerzetesek lakta - lerombolt építmény kő- és téglamaradványai ma is megtalálhatók. 1531-ben Zajkon és “tartozékain” 12 portát, 11 szegényt, 8 pusztát és 1 szabadost írtak össze, míg 1552-ben már 17 porta volt a faluban. 1559-ben 4 szőlőhegyéről is szólnak a források. A török többször feldúlta, 1576-ban lakosait elhurcolta, sőt magát Zichy Tamást is fogságba vitte 1588 körül, s csak magas váltságdíj ellenében engedte szabadon. Hogy ezt megfizethesse, 1593ban el kellett adnia nagy zalai (és somogyi) birtokrészeit. A XVI-XVII. században a hatalmas Zichy család birtokainak egyik központja lehetett, mert többször is tartozékaival együtt írták össze, általában Fintafával szerepelt közösen. A falunak azonban 1595 után szinte nyoma veszett, nem tudjuk mikor pusztult el teljesen. A tudatos újratelepítését csak XVIII. században figyelhető meg. Az első telepesek azonban valószínűleg az alsólendvai és a letenyei uradalomból 1680 körül megszökött jobbágyok voltak, akik - a hatalmas erdők között - itt találtak menedéket a növekvő földesúri terhek alól. 1696-ban az első újabb felméréskor már 7 jobbágyot és 3 zsellért tartottak nyilván, akik egynyomásos gazdálkodással művelték a földet. 1728-ban Zichy Ádám örökölt és tényleges birtoka lett. Zajk jellegzetes példája az erdőirtás révén települt falvaknak. Négy igavonóval háromszor szántották az erősen dombos, sokszor köves, gyenge minőségű földeket, így gabonát nem tudtak eladni. Lent és kendert is csak saját szükségletükre termeltek. Kevés rétjüket a völgyekben állandóan veszélyeztette a lezúduló csapadék, ezért legelőjük csak a szarvasmarháknak és lovaknak volt elég. Működött egy egykerékre őrlő malom is. 1750-ben Bécz plébániájának filiája, ekkor a településen több, mint kétszáz lélek élt. A Mária Terézia- féle urbárium idején Zichy Ferencnek és fiának összesen 8 jobbágya és 25 zsellére volt. Összesen 220 ember élt Zajkon, egy uradalmi molnár is dolgozott. Erdővel bőven rendelkeztek a település lakosai. 1785-ben 295, 1793-ban 261, míg 1802ben 309 főt számláltak Zajkon. Még 1828-ban is két nyomásban művelték földjeiket, az egyik részbe búza, rozs és zab került, a másik ugaron maradt. A rétek egyszer kaszálhatók voltak, szőlővel rendelkezett a község. A polgári korban egyenletes ütemben fejlődött a falu annak ellenére, hogy a parasztság csekély földjén nagy nyomorban tengődött. 1930-ban 553 lakosának csupán 497 holdja volt, s ebből is csak 320 hold a szántó. A faluba még köves út sem vezetett, nagy esőzések, havazások idején szinte teljesen el volt zárva a külvilágtól. A nép életére éppen ezért az erdővel való szoros kapcsolat a jellemző. Sokan éltek ölfavágásból, szénégetésből, régen hamuzsírfőzésból is. Jelentős volt még a szarvasmarhatartás és a juhászat. Mindig fontos volt szőlőtermelésük, bár boruk silány minőségű. 1925-ben a letenyei körjegyzőséghez tartozó kisközség volt, melyben csupán 2 cipész , 1 kovács, 2 ács kisiparos jelentette az ipart. A gyermekek Letenyére jártak át tanulni, csak 1927-re épült meg állami elemi népiskolája. 1935-ben a 2148 hold tartozott a faluhoz. A 96 lakóháznak 556 lakosa volt. II. Világháborúban a kis faluból 14 katona halt hősi halált a frontokon.
http://nyd.bloglog.hu/page/7/
