1991. november 13.
Vassula, béke legyen veled!
Ha majd a föld megrendül és szemünk láttára elenyészik, az azért lesz, mert áthágták törvényemet, amely a szereteten nyugszik.
Megsértették minden parancsolatomat.
Szent Édesanyátok sokszoros közbenjárása és az én figyelmeztetéseim ellenére Fatima napjaitól kezdve mind a mai napig sem tartottátok tiszteletben egyik figyelmeztetésemet sem. Az órák gyorsan telnek, és itt van már a nagy sereg, amilyet még sohasem látott és nem is fog látni a világ. Kevés ember marad meg.
Hogyan kiáltsak, hogy áttörjem süketségeteket!
Egy nemzet mint hatalmas víznek áradása özönlik ismét tûzzel és kénkõvel a világra.
Gazdag vagyok a megbocsátásban, de alig hallom a bûnbánat kiáltását. Ó kishitû emberek! Csupán vitákból élõ emberek!
Írd: Egy maradék kivételével mindenkitõl azt hallom: “Miért kellene az üzenetekben hinnünk? Miért kellene böjtölnünk, amikor ezek nem Tõle valók? Miért tartsunk bûnbánatot, amikor mi becsületesek vagyunk? Miért is hinnénk ezeknek az õrültségeknek? Ne figyeljetek rájuk, mert csupán üzérkednek látomásaikkal és jövendöléseikkel!”
Bizony mondom nektek, amikor az a nap eljön, jobb lenne nektek, ha meg sem születtetek volna!
Egyetlen ember is elég ahhoz, hogy felszítsa a tüzet és az meleget adjon. Ma ismét van közöttetek egy ember, aki ugyanazon égbolt alatt él, aki kész felszítani a tüzet, amely pillanatok alatt el tudja égetni és meg tudja olvasztani az elemeket!
A Föld a ruházathoz hasonlóan el fog használódni.
Figyelmeztettelek benneteket, de ti ügyet sem vetettetek rá. Nagy az én szenvedésem, de másképpen hogyan ûzzem ki Egyházamból a kereskedõket? Hogyan távolítsam el a viperákat szentélyem belsejébõl, ha nem lánggal és lobogó tûzzel jövök?
Kiûzöm a kufárokat, a kereskedõket, az egész sokaságot kiûzöm, és ez csak tûz által lehetséges! A bölcsek nem fognak továbbra is bölcsességükkel vagy tekintélyükkel kérkedni.
A lélekben gazdagok gyászolni fognak, amint leleplezõdnek és mezítelenül maradnak. Keresni fognak engem, de ahol keresnek, ott nem fognak megtalálni. Újból és újból fogják szólítani Nevemet, de nem fogom meghallani Õket. Le fogom gyõzni a sokaságot. 
Gyermekem, légy velem egy! Fogadd békémet!
Nagyon szeretlek. Közel van az igazságosság.
Késõbb:
Támaszkodj rám! Veled vagyok gyermekem!
Ó kis gyermekem, az én kedvemért hordozod válladon terhedet. Szeress engem, gyermekem, és élni fogsz. A Szeretet kedvéért hirdesd szeretettel az Evangéliumot! Fogadj el mindent, ami tõlem való! Jöjj! Én és Te, te és én, a szeretetben egyesülve. Nagyon szeretlek Vassulám, nagyon szeretlek, kicsim. Az Ecclesia újból életre kel! 
1991. november 13.
Jahve szeretlek,
Jahve imádlak.
Jahve, égi Szerelmem,
tudom, hogy velem vagy.
Jahve, én Atyám és Abbám,
mondd meg Fiadnak,
akit annyira szeretsz,
hogy szívem egyedül csak Õérte él.
Mondd meg Neki,
hogy Õ a levegõ, amelyet belélegzek.
Õ az én életem.
Mondd meg neki, hogy kedvéért
oly messzire fogom hallatni hangomat,
amilyen messzire csak tudom,
hogy hirdessem kívánságait
és az emberek iránti izzó szeretetét!
Mondd meg Neki Atyám,
hogy senki és semmi nem állhat soha
e szeretet elé, amelyet iránta érzek!
Mondd meg Neki,
hogy Õ az én mosolyom,
örömöm és reménységem!
Mondd meg Megváltómnak,
mennyire vágyakozom utána,
és mennyire emészt a szeretet érte
éjjel és nappal.
Leányom, Lelkem kedvese, nem tudtad?
Nem tudtad, hogy Lelkem a te semmiségeden pihen? Nem hallottad, hogy gyönyörûségemet lelem abban, ha Arcomat teljesen felfedem a gyermekek elõtt? Nem olvastad:
“Ki nem keresett, rám talált,
fölismert, ki utánam nem járt.”1
- Teremtõd a te örömöd,
- Felkented a te Szerelmed
- Szentlelkem a te Fáklyád.
Váljék javadra, gyermekem, mindaz az adomány, amelyet neked adtam, és állítsd helyre házamat!
Amikor egyszer egy folyó mellett jártam, megpillantottam egy víz hozta fát2, amelyet a világi áramlat sodort magával. Fölé hajoltam és kiemeltem a folyóból. Hazavittem és elültettem gyönyörûségem kertjében.
Egy száraz fadarabból, belõled, fát alkottam. Így szóltam: “Növekedj! Növekedj és verj gyökeret kertemben, az én birtokomon. Bimbóidból árassz illatot, mely megenyhíti igazságosságomat.” Így szóltam: “Gyümölcsfürtöket teremsz minden hónapban és leveleid sokak gyógyítására szolgálnak.” Idõnként kedvem szerint megnyeslek.
Gyönyörûségemre szolgál, ha látom, miként bimbóznak virágaid, és hogyan növekednek folytonosan gyümölcseid.
Egyedül csak a szentélyembõl3 folyó Víz 4 segítheti növekedésedet és adhat neked életet. Én, Jahve vigyázok rád, hogy növekedj. Kedvemre van, hogy olykor felszedjek víz hozta fákat5. Életet tudok adni mindazoknak, akiket utamon felszedek.
1 Róm 10,20
2 Isten rám utalt.
3 Jézus Szentséges Szívébõl.
4 A Szentlélek.
5 Isten egy másik kiváltságos lélekre utalt, akivel megengedte, hogy találkozzam.
