Máté 16,26
Mit kívánsz?
Mit kívánsz? Végre el kell döntened:
vagy sikeres, vagy áldott életet?
Mert ritkaság az, bárhogy is szeretnéd,
hogy ez a kettő szépen egybeessék.
Szereteted mérhetetlen gazdagsága, megáldott életünk felükről való ajándékai mellett eltörpül ennek a világnak minden kincse és kínálata. Köszönjük Neked, amit üdvösséged előlegeként máris ideadtál nekünk s mindenkinek, aki Hozzád folyamodik: bűneink bocsánatát, lelkünk békességét, a szolgálat örömét és az örök élet reménységét.
Ámen.
Növekedést Isten ad
Miért áll meg az egér növekedése, amikor eléri a 25-30 gramm súlyt? Miért folytatódik az elefánt növekedése egészen odáig, amíg valóságos 4 tonnás sziklává válik? Miért fejeződik be az ember növekedése úgy húszéves kora táján?
Tudós kutatók máig sem tudják megmondani, hol van az emberi testben az a szerv, amely a sejteknek megparancsolja, hogy szüntessék be szaporodásukat. Ez a Teremtő titka és az őáltala megszabott törvény.
Aki a testi fejlődésnek határait meghatározta - Isten - a szellemi növekedésnek más föltételeket adott. Ő "a növekedést adó Isten" (1Kor 3,7).
Ő gondoskodik arról, hogy állandó érés folyamatában fejlődjünk ki. Az ő akarata az, hogy ismereteink növekedjenek, és alkalmasakká váljunk a munkára. Látni akarja növekedésünket az emberi megértésben és a türelemben. Kívánja, hogy növekedjünk "minden jócselekedetben". Azt akarja, hogy Isten és emberek iránti szeretetünk szüntelenül növekedjék.
Mi nehezen értjük meg, milyen lelki táplálékra is van szükségünk. Isten jól tudja. A növekedést ő adja.
(Lyngar Einar: A fáklya c. könyvéből)
Ezt mondja az ÚR, a te megváltód, Izráel Szentje: Én, az ÚR, vagyok a te Istened, arra tanítalak, ami javadra válik, azon az úton vezetlek, amelyen járnod kell. (Ézs 48,17)
SZEZON
Talán nincs is olyan ember, akit ne töltene el örömmel, hogy a hosszú, hideg tél után végre már teljes pompájában itt a tavasz (még ha sokat is esik az eső mostanában). Ugyanakkor az új évszak legtöbbünk számára számos új feladatot is hoz. Megszaporodnak a ház körüli teendők, a kerti munka. De ilyenkorra nemcsak a természet, hanem az élet is megpezsdül körülöttünk. A heti teendőkön túl szinte minden hétvégére esik egy vagy több fontos program: gyülekezeti alkalmak, családi események, ballagás, konfirmáció, iskolás gyermekeink többnapos kirándulása, cserediákok fogadása, nyári táborozások, külföldi vendégek... Ezek mind plusz feladatokkal járnak, kora hajnali felkelésekkel, csomagolással, a kirándulás végén extra méretű nagymosással, sebtében elvégzendő nagytakarítással, nagybevásárlással, sütéssel-főzéssel. Tapasztalatom szerint nálunk az „idegenforgalom” kora tavasszal elindul, és késő őszig tart, gyakran úgy, hogy egyik programból esünk bele a másikba.
Bár alapvetően örülök minden ilyen eseménynek, mégis, néha szorongva gondolok arra, hogyan fogom győzni. Hiszen egy-egy látogatás, találkozás kapcsán nemcsak a külső körülmények megteremtése szükséges, de jó volna lelkileg is felkészülni. Ráhangolódni azokra, akikkel találkozni fogunk, az Úrtól elkérni a beszélgetéseket, ha ajándékozásra kerül a sor, akkor időben, átgondoltan kiválasztani a megfelelőt. Ehelyett sokszor csak rögtönzésekre futja.
Utólag persze mindig hálásan állapítjuk meg, hogy az Úr velünk volt. Az utolsó pillantaban mégis elkészültünk, és a találkozásokba sok áldást adott. Újra meg újra megtapasztalom, hogy Isten megőriz attól, hogy kezelhetetlenül torlódjanak a feladatok. Előfordul, hogy az utolsó pillanatban valami, ami már túl sok lett volna, elmarad vagy elhalasztódik.
A pánik ellen az is jó ellenszer, ha tudjuk, Istennek célja van minden találkozással. Ha erre figyelünk, és nem a magunk kényelmére, Isten minden alkalmat megáldhat. Évekkel ezelőtt egy német misszionárius nagyon emlékezetes bizonyságtételét hallottam ezzel a címmel: „Nincsenek véletlen találkozások” .
Kívánom mindannyiunknak, hogy ezzel a lelkülettel, készséggel az Úr rendelkezére állva, a lehetőségekért hálásan, Isten nagy tetteit várva induljunk a mozgalmas szezonba!
Dr. Mikoliczné Virág / Pécel
TÍZ PERC IS ELÉG
Az egyik nagyváros kórházából készültem haza, s vonatom indulásáig már csak tíz perc állt rendelkezésre. A vasútállomás két autóbuszmegálló távolságban volt, a kórház kerítéséhez támaszkodva számolgattam karórámon a száguldó másodperceket. Végre megérkezett, s a lassan döcögő járművön utazva egyre reménytelenebbnek tűnt számomra a csatlakozás. Ha lekésem, akkor hosszú órák múlva lesz ismét lehetőségem a következő járműre felszállni.
Az autóbusz az állomásépülettől messze állt meg, én futva siettem az aluljárón át a szerelvényhez, s amikor az ülésre huppantam, a vonat rázkódva, késés nélkül elindult.
Elámulva eszméltem rá, hogy tíz perc alatt elértem vonatomat. Isten megszégyenítette aggódásomat, ismét rácsodálkozhattam arra, hogy ő az időnek is ura, nála a tíz percbe mennyi minden belefér. Nincs olyan probléma, ügy, amit ebben a rohanó világban is meg ne tudna oldani, még a szerelvény sem indulhatott addig, amíg fel nem szálltam rá.
Várja tőlünk, hogy mindenkor gyermeki bizalommal bízzuk rá életünket, s aki így cselekszik, az naponta tapasztalhatja Istennek csodáit.
Pecznyík Pál / Celldömölk
„Aki a felséges rejtekében lakik, az a Mindenható árnyékában nyugszik.” (Zsolt 91,1-16)
„Akik hajókon a tengerre szállnak, és a nagy vizeken kalmárkodnak, azok látták az Úrnak dolgait, és az ő csodáit a mélységben.” (Zsolt 107,23)
Virtuózok
- Írta: Bálintné Gyöngyi
A párhuzam nem erőltetett, kínálja magát: vajon metronóm-hívők vagyunk, vagy átjár a megmagyarázhatatlan titok, Isten Lelkének átütő ereje? Az írott törvény Isten metronómja: diktálja a tempót, és egyáltalán nem szabadít fel. Ennek megértése, ismerete, hozzá való igazodás igyekezete nem cél, hanem kezdet. Szükséges és fontos, de ridegségben hagy, önteltséghez vezet. A hívő élet nem abban áll, hogy lejátsszuk Isten kottáját. Sokkal inkább abban, hogy az ő akarata a saját akaratunkká, tervei a terveinkké, ereje erőnkké válik. A kotta bennünk él tovább, az Isten törvénye a szívünkben lakozhat és életre kelhet személyiségünk Istentől kapott jegyeit megelevenítve. Ez a Lélek munkája. Az átütő erő továbbra is megmagyarázhatatlan: Mi talán nem is vesszük észre, mások pedig kedvesség, szeretet, találékonyság, nyíltság, mesterkéletlenség jelzőkkel illetik, amit eleven keresztyéneken látnak. A bravúrosság és a virtuozitás közt épp az a különbség, hogy míg az első saját erejét latba vetve kápráztat el, a virtuóz együttműködik egy nála nagyobbal: a zenész a tehetségével, a keresztyén pedig Isten Lelkével. Ne legyünk bravúros hívők, de legyünk engedelmes és tudatosan odaszánt eszközei Isten kegyelmének!
„A Lélek az, aki életre kelt, a test nem használ semmit: azok a beszédek, amelyeket én mondtam nektek: Lélek és élet.” (Jn 6,63)
