Nagykanizsa 52109 lakosú megyei jogú város a 61-es, a 7-es és a 74-es főközlekedési utak valamint az M7-es autópálya mellett helyezkedik el. A helység fontos vasúti csomópont, mivel a 17-es/Nagykanizsa-Szombathely/, 30-as/Nagykanizsa-Székesfehérvár- Budapest/ és 60-as/Pécs-Nagykanizsa/ vasútvonalak innen indulnak, vagy ide érkeznek. Évszázadok óta tölti be az összekötő kapocs szerepét: az Adriától Alpokig tartó élénk kereskedelemben mindig fontos szerep jutott a városnak. A Kanizsa név szláv eredetű szó, Knysa jelentése fejedelemé, hercegé, arra utal, hogy a térség főrangú személy birtoka volt. Az ásatási leletek alapján ismerté vált, hogy a mai Nagykanizsa területén ősidők óta éltek emberek. A római hódítók már az időszámításunk előtt elérték Pannóniát. Uralmuk emlékei a város környékén is fennmaradtak. Kanizsa nevével először 1245-ben találkozunk oklevélben. A tatárjárást követően az Osl nemzetségből való Lőrinc volt a Kanizsai család megalapítója. Az ő irányításuk alatt fejlődött a város először jelentősen: a XIV. században mezővárosi kiváltságot kapott, vámszedési, vásártartási jogot szerzett. A család kihalása után az egész birtok a Nádasdyak tulajdonába került. A város a XIV. száazdban élte virágkorát, amikor Itália és Stájerország felé irányuló kereskedelem központja lett. A török elleni küzdelemben Szigetvár mellett Kanizsa volt a délvidék legfőbb erőssége. A vár leghíresebb kapitánya Thury György volt. A város 1600-1690-ig török kézen volt. Ezt követően elveszítette stratégiai jelentőségét. Várát 1702-ben lerombolták, melynek köveiből több, ma is álló belvárosi ház épült. Jelentős fejlődés csak a XVIII. század közepétől tapasztalható újra. Ekkor élénkül meg a kereskedelem, nagymértékben megerősödik a kézműipar, és iskolák létesülnek. Újabb előrelépést jelentett az 1860-ban megépült Béccsel, Fiumével és Pesttel összekötő vasút. Ekkor már a kereskedelem mellett rohamosan fejlődött az ipar is. A városba bankok települtek. Az I. Világháború idején vált Kanizsa laktanyavárossá. Ez a körülmény elősegítette a város közműrendszerének kiépítését, az utak korszerűsítését. A háború után a város elszigetelődött, piacai nagy részét elveszítette. Ebből a mélypontból az olaj emelte ki. Nagykanizsa lett az ország olajipari központja. 1945 után a város fejlődése lelassult és csak az 1950-es évektől indult meg újra. Ebben az időben létesültek azok a gyárak, amelyek a mai nemzetközileg is elismert cégek elődei voltak. /MOL, Rotary, Kanizsa Trend, Tungsram, stb./ Nagykanizsa alapvetően megtartotta kereskedelmi, oktatási, kulturális és egészségügyi központi szerepét. Évszázadok óta tölti be az összekötő kapocs szerepét. Szlovénia, Muraköz termékei innen mentek tovább Grazba, az Adriától Alpokig tartó kereskedelemben is fontos szerep jutott városnak. A Kanizsa név szláv eredetű szó Knysa, jelentése (”a fejedelemé, hercegé”) arra utal, hogy a térség egy ilyen főrangú személy birtoka volt. Az ásatási leletek alapján ismertté vált, hogy a mai Nagykanizsa területén ősidők óta éltek emberek. A Római Birodalom hódításának emlékei is ezen ásatások során kerültek elő. A környék egyik legfontosabb római kori lelőhelyét a város északi részén az Inkey-kápolna melletti dombtetőn találták meg, ahol egy III-IV. századbeli település maradványait tárták fel. Kanizsa nevével 1245-ben találkozunk először oklevélben. Alispánja az Osi nemzetségből való Lőrinc, aki a Kanizsai család megalapítója. Ok folytatták a vár építését és négyzet alakú zártudvaros várpalotát építettek a Kanizsa folyócska szigetén. A település gyorsan fejlődik. A XIV. században már mezővárosi kiváltságot kap, vámszedési joga van, és keddi napokon pedig heti vásárt tarthat. A Kanizsai család kihalása után az egész birtok a Nádasdyak tulajdonába került. Maga a vár és a város a XVI. század első felében élte a virágkorát az Itália és Stájerország felé irányuló kereskedelem egyik központja volt. A török 1532-ben lépett először zalai földre. Nádasdy Tamás a régi várkastély körül fa- és föld - szerkezettel, bástyákat erősítette meg a várat. Szigetvár mellett Kanizsa vált a Délvidék legfőbb erősségévé. Később a vár a király birtokába került, ekkor olasz hadmérnökök tervei alapján hatalmas ötszög alakú olasz bástyás erődítmény emelkedett ki a mocsárból. A vár leghíresebb kapitánya Thury György volt, aki 1569-71 között védte a várat közel 3000 főnyi katonával. A török cselvetéssel tudta őt legyőzni. Halálát históriás ének örökítette meg, emléke mindmáig él a városban, egyik múzeum is az ő nevét viseli. A török uralom utáni elnéptelenedett városba a XVIII. század elején német, horvát, rác telepeseket költöztetett be a vár akkori ura. Belőlük ötvöződött össze Kiskanizsán az a sajátos néprajzi csoport, mely a város lakosságától nemcsak nyelvileg, hanem viseletében életmódjában is elkülönül. Az új telepesek szinte kizárólag földműveléssel foglakoztak, rendkívül gazdaságosan és nagy szorgalommal. Termékeiket fölöslegével csakhamar “sáska” módjára a környező települések piacait lepték el. Ez az etnikum ma is Kiskanizsán él és nap mint nap bizonyítja legendás szorgalmát. Ez a városrész nemcsak Nagykanizsának hanem a Dél dunántúli régiónak is az egyik legjelentősebb éléstára. A török kiűzését követően a város elveszítette stratégiai jelentőségét ezért a bécsi haditanács a várat 1702-ben leromboltatta. Köveiből építkeztek a földesurak és ebből építkezett a várbeli lakosság is. 1753-ban már tizennégy utcát jegyeztek fel a városban. A főként deszkapalánkos házak között akadt jelentős épület is. Így például a még máig is álló Ferencesrendi templom az urasági kastély, amely a mai Thury György Múzeum fő épülete és az uradalmi vendéglő amely épület ma a Bólyai János Általános Iskolának ad otthont. Megélénkült az üzleti élet, ismét számottevő volt a kereskedelem és jelentősen fejlődött a kézműipar. Sorra alakultak meg a céhek, így 1813-ban már 14 céh védte az iparosok érdekeit Kanizsán. A gyors fejlődéssel együttjáró polgáriasodás érlelte meg a tanulás és a szellem művelésének igényét. Batthányi Lajos nádor támogatásával 1765-ben elemi és gimnáziumi osztályokban indult meg az oktatás a piarista rend vezetésével. A Dunántúlon Nagykanizsa mondhatja magáénak az első kimondottan a kereskedelmi oktatásra szakosodott iskolát is, mely 1895-ben felsőfokú oktatási intézmény rangot nyert. A zeneoktatás, mely a városban ma is magas színvonalon folyik először a középfokú tanintézetekben kezdődött, majd 1926-ban megnyílt az önálló Városi Zene Iskola. A város oktatási intézményei nem kevés kiemelkedő egyéniséggel büszkélkedhetnek. Nagykanizsa ódon falai közül indult útjára Virág Benedek, Király Pál, Deák Ferenc, Kaán Károly, Hevesi Sándor és dr. Mező Ferenc. 1885-ben Irodalmi és Művészeti Kör született, mely a város szellemi életét gyarapította. Az 1800-as végén alakult meg a Kanizsai Dalárda a Városi Múzeum és a Városi Könyvtár is.  1874-ben Zala címmel önálló városi sajtó jelent meg. Nagykanizsa újabb nagyarányú fejlődése az 1860-as években indult meg. Ekkor épült meg a várost Béccsel, Pesttel, és Fiumével összekötő vasút. A vasút megnyitása megsokszorozta az eddig is pezsgő kereskedelmi életet. Rohamosan fejlődött a város ipara is. Elsősorban a mezőgazdasági gépjavító, gépgyártó, élelmiszer- és faipar alakult ki. Az ipar és a kereskedelem fejlődése indokolta a pénzintézetek kialakulását is. Hamarosan a négy helybeli magyar kezdte meg működését, majd ezek mellé egy osztrák-magyar és egy angol-magyar bank nyitott Kanizsán fiókintézetet. Kiépítették a telefonhálózatot, majd 1895-ben a város bekapcsolták az interurbán hálózatba is. A három nagy szálloda mellett öt kisebb szálló is várta a vendégeket. A pihenésre kikapcsolódásra vágyók örömére 1890-ben Sétakert létesült, mely ma is üde zöld területe a városnak. A nagyarányú polgári fejlődés élén a kanizsai zsidóság állt. Ok voltak a szellemi megújulás a magyarosítás, a magas szintű társasági élet vezéralakjai. 1881-ben adták át a klasszicista stílusú udvarra épített nagyméretű zsinagógát, mely erre a célra épített udvari helyiségeiben ötvennél több egylettel várta kulturális és kreatív programmal a társaságra és művelődésre vágyó polgárokat. Az első Világháború idején vált a város laktanyavárossá. Ez a körülmény tette szükségessé a víz - vezeték rendszer megépítését. Korszerűsödik Kanizsa, megindul a csatornázás és az utcák modern burkolása. A háború következményei a várost is erősen sújtották. Elszigetelődött, elvesztette déli és nyugati piacait, a gazdasági válság pedig további visszaesést hozott. Ebből a mélypontból az olajbányászat emelte ki a várost. Az EUROGASCO amerikai monopólium sikeres kőolajkutatásait követően megalakult a Magyar Amerikai Részvénytársaság. A magyar olajipar központja Nagykanizsa lett. Az egykori vár helyén megépült a Dunántúli Kőolajipari Gépgyár ma (DKG-EAST Rt) őse és ezzel megszűnt az aggasztó munkanélküliség.
A MAORT utódjaként a Kőolaj Fúrási Vállalat (KFV) napjainkban pedig a ROTARY Fúrási Kft, mely az olajbányászat speciális feladataira szakosodott - gyarapítja az ország olaj és gázkincsét. Az olajbányászat kapcsán felszínre került gáz szolgáltatását a Dunántúl egyik legnagyobb szintén Kanizsai székhelyű szolgáltató a Középdunántúli Gázszolgáltató Vállalt (KÖGÁZ) szakosodott. 1947-ben alakult az Üveggyár mai nevén PANNONGLAS Rt, mely a hőálló üvegből készült eszközök gyártására specializálódott.  Az egykori kefegyárból alakították ki a Kanizsa Bútorgyárat, a belőle kinőtt KANIZSA TREND Kft termékeit pedig szívesen látják Európa szerte. 1965-ben avatták fel a mai TUNGSRAM Rt elődjét, amely ma a GENERAL ELECTRIC csoporthoz tartozik.
A városvédők vigyáznak a múlt legszebb értékeire, következetesen óvják és szépítik a régi épületeket utcákat, tereket. A hagyományokhoz illesztik az újat is.
Nagykanizsának ma egységes városképe van, szép látványt nyújt bármelyik útvonalról közelítjük meg. 1962-tol bővítették és építették át a Károlyi kertet a Sétakertet, a város nagy tereit a Kossuth teret az Eötvös teret és az Erzsébet teret. Megépült a Csónakázó tó a város kedvelt szabadidőközpontja. Nagy múltú, és szép város Nagykanizsa, amelyik él és folyamatosan fejlődik. Az elmúlt években a város gazdasága jelentősen átalakult. Több vállalkozás szűnt meg, nagy számú munkaerőt szabadítva fel. Ezt a folyamatot erősítette, hogy a város katonai stratégiai szerepe megszűnt, a laktanyák többsége más funkciót kap. A változó gazdasági élet, a földrajzi adottságai Nagykanizsa jövőbeni lehetőségeit is nagymértékben meghatározzák.  Zala megye így Nagykanizsa is jelentős, jó minőségű, gyógyító hatású termálvíz-készlettel rendelkezik. A város fejlesztési céljai között szerepet kap e természeti kincs kiaknázása, nagyban hozzájárulva ezzel a turizmus fejlesztéséhez. A városba kirándulóknak kellemes, tartalmas programokat nyújtanak jelenleg is a közművelődési intézmények rendezvényei.

http://nyd.bloglog.hu/page/7/