Vése 975 lakosú község a 61-es főközlekedési út mentén, Nagybajomtól 16 kilométerre nyugatra fekszik. A település neve, ahogy azt Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára című művében (Bp.1978. 691. lap) olvashatjuk, szláv személynévből keletkezett magyar névadással. Eszerint a falu Árpádkori birtokosát Vehsének hívták. A személynév először 1211-ben fordul elő a magyar oklevélben, ebben az alakban. A falu nevét az első oklevelekben Veyteh, Weyteh (1284), Veyceh (1283?), illetve Veyse (1331 ) Wese (1477), később Vise, Visse, Visze, Vésse formában írták. A XVIII. század közepétől a mai alak használatos. A falu egykori birtokosai, a Wéssey-ek, akik bizonyíthatóan a XV. századtól birtokolják a községet, ugyancsak a XVIII. századtól írják így a nevüket. A községről az első hiteles adat 1284-ből származik. A királyné, pontosabban a királynéi tárnokok birtoka volt, s ekkor adományozta Erzsébet királyné (IV. László anyja) Tamás váci püspöknek és testvéreinek, akiktől a Vésseyek származtatják magukat. Létezik egy, egy évvel korábbra, 1283-ra datált, IV. Lászlónak tulajdonított adománylevél is, de ez az újabb kutatások szerint hamis. Vése a segesdi várhoz, a királynéi vármegyéhez tartozott, s mint ilyennel, a királynő rendelkezett vele. Az adományozás tehát törvényes volt. Nem tudni, a hamisítás milyen célból készült. Ami kétségtelen tény, hogy Vése már a XIII. században lakott hely volt. A lakott helyet régészeti kutatások is megerősítik: Kocztur É. ismeretlen korú vaszablát említ innen a Darnay- gyűjteményből - Kocztur 1964. 155. Vése- Tátikapusztáról koravaskori tumulusból “bronzbetétes díszű edény” került a Magyar Nemzeti Múzeumba. 1981-ben Bertók Dezső telkén (Vése, Rákóczy utca 26.) középkori mázastál, csiszolókő és állatcsontok kerültek elő. A leletek nem azonosíthatók. Merkepusztán kolostormaradvány található (Genthon Mo. műemlékei 1951. 576). Az 1534. évi királyi adóösszeírás 13 portát tüntet föl Vésén, míg a környező községekben szinte mindenütt “szegényeket” és “puszta telkeket” is. Tapsonyban 10 portát, 11 szegényt, 7 pusztatelket, Merkén, ami akkor önálló falu 8 portát, 6 szegényt, 3 pusztatelket, Dávodon, szintén falu akkor 13 portát, 4 szegényt, 1 pusztatelket, Inkén 17 portát, 8 szegényt, 6 pusztatelket, Nagybajomban 1 portát, 13 szegényt, 9 pusztatelket. Talán az mentette meg akkor szép Vését, hogy a főbb útvonalak elkerülték. Az egyik ilyen út Nagybajomtól Kisfaludon, Tapsonyon, Viden át, a másik Nagybajomtól Felsősegesden, Inkén keresztül vezetett Kanizsára, Kiskomáromba. Ennek ellenére a török uralom alatt elvétve, illetve kevesen éltek a faluban. Egy időben maga a falu sem létezett. A XVIII. században nem csupán a lakosság jelentős mértékű növekedése, hanem ezzel együtt a falu határainak ismételt birtokba vétele is megtörtént. A XVIII. század első évtizedében még lakatlan Vésén az 1767-es első urbárium szerint 163 hold szántóföldet, 107 “ember vágó” rétet (kb. 90 magyar hold) birtokolt 25 jobbágycsalád, s 7 hold szántót, 7,5 hold rétet a 24 házas zsellér család. Ha hozzáadjuk ehhez a földesúr által 1771-72-ben megváltott irtásföldeket, akkor a falu megművelt területe, 50 évvel az újratelepítés után 1344 magyar hold (1008 kat.hold), s ebben nincsenek benne a szőlők, legelők, erdők.  Sok-sok munkával, kínnal-verejtékkel, de nagy lelkesedéssel és hittel épült újjá Vése, amely - amikor a temploma is állt már - méltán érezhette egyenrangúnak magát bármely környékbeli, szerencsésebb faluval. A falut és környékét hosszú időn keresztül a Véssey (Vései) család birtokolta. Törzsökös somogy vármegyei család, mely kimutathatólag a Hunyadiak kora óta bírja a nevet adó Vése helységet. 1474-ben Miklós birtokos nemcsak Vésén, hanem már Dencsen, Alsótikoson és Csokmán. Az 1848-as jobbágyfelszabadítás után - 1857-ben - 480 magyar holdnyi terület lesz paraszti birtokká 50 család kezén. A Véssey uraság a XIX. és a XX. században is megtartja gazdasági hatalmát a községben. XX. század elején már az a helyzet alakul ki, hogy a község lakossága az év nagyobb részében kénytelen eljárni idénymunkára. A teljesen nincstelenek pedig az uraság szolgálatába álltak. A tanácsköztársaság idején a nagybirtok szövetkezetté alakítása Vésén is megtörtént. Ez a szövetkezet tavasztól augusztusig működött. A faluban élő emberek emlékezése szerint a Tanácsköztársaság alatt semmilyen rendbontás nem történt, az élet zavartalanul folyt tovább.

http://dd.bloglog.hu/page/7/

Rózsafüzér királynéja-kápolna

Iskolakápolnája 1940-ben épült. 2000-ben közösségi termet alakítanak ki, majd a templomot, majd a templomot belülről szépítik. Kertészfi Ágnes pécsi üvegművész díszüveg ablakát elhelyezik.