Balatonfenyves 1767 lakosú község, a 7-es főközlekedési útvonal és az M7-es autópálya mentén fekszik a Balaton partján Fonyód és Balatonkeresztúr között a Nagyberek közelében. A helység vasúton is megközelíthető a 30-as/Nagykanizsa – Székesfehérvár – Budapest/ fővonalon, valamint a 39-es/Balatonfenyves- Táska-Csiszta gyógyfürdő/ és a 39b-és/Balatonfenyves- Somogyszentpál/ vonalakon. A település évtizedek óta nyugodt békéjéről ismert családias nyaralóhely. 1893-ban fejeződött be a parcellázás, amely a filoxérafertőzés okán tönkrement zalai szőlősgazdákat juttatta hozzá kisebb-nagyobb birokhoz a déli part homokján. A kialakuló „hegyközség” nevét: /Máriatelep/ Andrássy Máriáról, a parcellázást irányító Széchenyi Imre feleséről kapta. Első, ünnepi szüretét a millenium is megjelölte, 1896-ban kerülhetett sor az emlékezetes eseményre. El kellett azonban telnie még vagy tíz esztendőnek, mire az első nyaralóvillák felépülnek: egytől-egyig Máriatelep vasútállomásának közelében, a vasúttól a part felé eső sávban. 1912-ben nevezik először Balatonfenyvesnek az Alsóbélatelep határától a lápvizet a Balaton vezető berki nagyárok vonaláig terjedő településrészt, Máriatelep pedig már csak az ettől az ároktól nyugatra eső terület. Nagyobbik része az 1927-ben önállósult Balatonmáriafürdőhöz, a kisebbik, de mégis közel két kilométeres szakasza a csak 1958-tól önálló Balatonfenyveshez tartozott, mely utóbbi már 1912-ben hivatalosan is megkapta mai nevét, de akkor még mint Fonyódhoz tartozó üdülőtelepet tartották nyilván. Az 1930-as években jelentős változás következett: sok száz parcellát mértek ki a csődbe sodródott Stadler- birtokból, amelyeket szinte kivétel nélkül hivatalnokok, vasutasok, tanárok, orvosok, katonatisztek és kereskedők vásároltak meg. Ők határozták meg Fenyves otthonos, meghitt karakterét már a háború előtt. A háború után, a mezőgazdasági minta-nagyüzemnek szánt Nagyberki Állami Gazdaság munkáséhsége következtében a háború előtt még jelentéktelen állandó lakosság is számottevően gyarapodott, és az 1960-as évektől, a nyaralóközönség közösség-jellegének végleges felülről vezényelt elsorvadása, elsorvasztása után átvette a település sorsának alakításában irányító szerepet. Azt, amit korábban, példát ritkító eredményességgel, a Fürdőegyesület gyakorolt. Szerencsére azonban 1992. január 1-je óta ismét önálló község az ellenző nyomást jelentő politikai ízlés hosszú korszakában is meg tudta őrizni azt az arcát, amely minden más balatonparti községtől előnyös megkülönbözteti. Fenyves nem lett zsúfolt üdülőváros, bár hatalmas és kényelmes szabad-strandjai, pihenőparkjai messze földről vonzzák a hétvégi vakációzó vendégeket.
Háta mögött a legendás Nagyberek őstermészeti rezervátumával, a csisztapusztai termálfürdővel, nemzetközi lovaspályájával, kényelmes, újjávarázsolt patinás nyaralóival: egyéniség. Valami más, vonzóan különböző. Jóérzéssel gondolhat rá az , akinek itt van állandó vagy nyári otthona, s ennek a jóérzésnek a melegéből jut annak is, aki idelátogat. Fenyves a visszatérő vendégek kedves állomáshelye volt, és: maradt és lesz.

http://dd.bloglog.hu/page/8/

Szent Erzsébet-templom

Alsói Szűz Mária Szíve-templom