Zamárdi 2204 lakosú város a 7-es főközlekedési út és az M7-es autópálya mentén fekszik, hosszan elterülve a Balaton partján Siófok és Balatonföldvár között. A helységet hosszan kettészeli a 30-as/Nagykanizsa- Székesfehérvár- Budapest/ vasúti fővonal. A település nagyon ősi; római, kelta és avarkori emlékekben egyaránt gazdag, amit bizonyít az itt lévő nagy kiterjedésű avar temető is. A zamárdi avartemetőben 1980 ősze óta 2267 sírt tártak fel. A község neve 1082-ben fordult elő egy határjárási oklevélben, Scamard néven. Egy 1171-es hiteles oklevél már Zamárd néven említi. A XIII. századtól Somárd, Somárdi, majd a XVIII. századtól Szamárdi nevet használtak. Zamárdi mai nevét először 1828-ban írták le először, egy községbírói számadásban.  A török megszállás évtizedei alatt a Zamárd-falvak elpusztultak. 1594-ben a török Egyházaszamárd templomát, házait lerombolta. Templomának helyén ma egy 4 méteres tölgyfakereszt áll. 1735-ben a mai falu betelepítését Grassó Vilebáld tihanyi apát kezdte meg, majd utóda Lécs Ágoston fejezte be. A környező és távoli megyékből 42 jobbágycsalád érkezett, a lakosság száma: 275 fő. A mai falunak 1741-től van iskolája és tanítója. A löszfennsíkon épült a község sok szép parasztházából ma már csak néhány látható Zamárdit az 1861-ben megépített Déli-vasút két külön részre osztotta: Az ősközség a vasútvonalon túli magaslaton, a fürdőtelepi rész pedig a vasút és a  Balaton között terül el. A millennium tiszteletére a határ legmagasabb pontján vaskeresztet állítottak fel.  Az igaz fejlődés az 1880-as évektől indult meg, akkor kezdték az első fürdővendégek felkeresni a sekély vizű partot, amely főleg a gyermekek fürdőzésére alkalmas. 1913-ban megalakították a Balatonzamárd Fürdőegyesületet. Az arisztokratikus Balatonföldvár és a nagypolgári Siófok között Zamárdi a kispolgári alkalmazott réteg üdülőhelye lett. Zamárdi fejlődése lendületes, infrastruktúrája jó. A közművek majdnem százszázalékosak. Itt található a Balaton egyik legnagyobb és legszebb szabad strandja, mely vonzóvá teszi Zamárdit. A 1990-es évek végén érdekes módon levált Szántód, így Zamárdi kisebb lett, de megőrizte nagyközségi titulusát. Napjainkban is jelentős az idegenforgalom, egyre több kisebb szálloda, panzió, étterem várja a vendégeket. A vállalkozók, gazdasági társaságok az idegenforgalom, a kereskedelem és a szolgáltatás területén egyre több munkaerőt alkalmaznak. Zamárdi vonzerejét növeli a szántódi révnek és a festői szépségű Tihanyi – félsziget közelsége is.
A szép római katolikus temploma 1740-től 1744-ig épült barokk stílusban, melyet 1774. szeptember 8-án szentelt fel Vajda Sámuel apát, s ez a nap azóta is a búcsú napja.. Az oltár, a szószék és a keresztelőkút rokokó stílusú. A templom északi falában szép vörösmárvány síremlék található. 1905. március 28-án leégett a templom tornya, tetőzete, elolvadtak a harangok is.1993. óta esti kivilágításban látható a műemlék.
A Kupolás-kápolna modern stílusban 1929-ben épült, melyet Margó Ede szobrai díszítenek.
A Hősők Kápolnáját neobizánci stílusban építették, mely az I. és II. világháborúban elesetteknek állít emléket.
A Tájház Zamárdi legszebb épülete. Sövényfonásos kerítésen belépve a vakító fehérfalú épület nagyszerű látványt nyújt. A ház 1847-ben épült, szép oszlopos tornáccal, tömésből, vályogból, nádtetővel fedve; építési idejét az első szobában lévő mestergerendába festették. A főépület hat helyiségből áll: két szoba, konyha, kamra, istálló és pajta tartozik egybe. A berendezés szakszerű kialakítását a korhűség jellemzi, ezért élethű és hiteles.


http://dd.bloglog.hu/page/6/