Herend 3334 lakosú városa Veszprémtől 14 kilométerre, északnyugatra helyezkedik el. Belterületét délen a 8-as főközlekedési út, északon a 20-as vasútvonal/Szombathely- Veszprém – Székesfehérvár- Budapest/ határolja. Európában és más földrészeken is a legismertebb magyar község, amely hírnevét porcelángyárának köszönheti. Határának nagyobb része művelt terület, északon részben erdő borítja. Gazdag forrásokban, kisebb vízfolyásokban, s e földrajzi adottsága miatt a középkorban több kis település jött létre, amelyek ma már csak nevükben, régészeti emlékekben, korabeli oklevelekben léteznek. Legnagyobb patakja a községet átszelő Séd. Természeti értékei közül helyi jelentőségűek a környékbeli bányatavak, amelyek sporthorgászatra alkalmasak, valamint erdei, amelyben nagyvadak élnek, s vadásztársaságok gazdálkodnak. Erdejének fái is jelentős értéket képviselnek. A szomszédos Szentgál határában több feltárt barlang, geológiai érdekességű természeti objektum. Ugyanitt található az európai hírű, mint százezer példányt nevelő, védett, tiszafás erdő. A város nyugati szélétől, északi irányban 1 kilométerre találhatók a középkori Szentistván falu felszíni nyomai: cseréptöredékek, valamint a domb élén 25-30 méter hosszú törmelékkúp, amely templomának maradványa. Királyi vadászok lakták. Okleveles említése 1319-ből maradt fenn. A településtől nyugatra, 2 kilométerre, a főút jobb oldalán a Himrét őrzi az e környéken volt középkori falu emlékét. Az út mindkét oldalán sok középkori cserép található, ami itteni telepre utal.  A középkori Herend falu, amelynek neve a Heren személynév + d képző összetételéből származik, a község középpontjától északra a Szőlőmál és a vasút közötti részen települt, források és a Séd-patak közelébe. 1373-ban Herind, 1531-ben Bakon Herend, 1631-ben Puszta Herend néven szerepel.  Herendet a XIV. században királyi népek lakták, majd a Vezsenyi család birtokolta. Mátyás király 1472-ben Nagyvázsony várával együtt ezt a falut is kedvelt, jó emberének, Kinizsi Pálnak adományozta. A török harcok során pusztává vált Herendet a XVIII. században magyar és német telepesek népesítették be újra, akik azóta is ápolják népszokásaikat, gazdag hagyományaikat.
A település életében jelentős változást hozott az, hogy 1826-ban Stingl Vince, a Miklós – kúria épületében kerámiaüzemet létesített. 1839-ben tőle, adósság fejében Fischer Mór szerezte meg, aki 1840-ben nagy építkezésbe kezdett. Bár 1843-ban leégett a gyárnak az a része, ahol a műhelyek voltak, a gyár fejlődésnek indult, s több új termék gyártásával kísérleteztek. A helyi különböző foglalkozású kézművesek céhekbe tömörültek. A második Világháború után gyors ütemben állt helyre a gazdaság: a porcelángyár és a szénbánya ismét megkezdte a termelést, a földeken is megindult a munka. A lakosság túlnyomó többsége ipari munkássá vált, illetve a helyi szolgáltatásban dolgozott. Herend legjelentősebb üzeme a Porcelánmanufaktúra Rt., amely a munkavállalók 75 %-os tulajdonában van. Termékei a világ minden tájára eljutnak. Őrzik a hagyományos tradíciókat, de új formakincsekkel is kísérleteznek. A Majolikagyár Kft. a Porcelángyárból vált ki. Főképpen agyagalapú termékeket készítenek, a hagyományos városlődi mintával.

http://kd.bloglog.hu/page/11/