Sármellék 1828 lakosú község, Keszthelytől délnyugatra 8 kilométerre fekszik a 76-os főközlekedési út mellett. Területén már az őskorban is volt település. Ezt bizonyítják az újkori és a karbonkori leletek. A római korban szintén voltak itt lakosok, azonban ebben az időben Fenékpuszta volt kiemelkedő központ. A fenékpusztai erődöt I. Constantinus császár idején építették. Róma az V. században kivonta csapatait és államigazgatási rendszerét a környékről, s 433-ban ezt a részt a hunoknak engedte át. Nem sokkal ezután a keleti gótok támadása elsöpörte. 526-ban a longobárdok körülvették a várat, s az itt élő népek behódoltak nekik. Később a longobárdok Észak-Itáliába vonultak, és helyüket az avarok vették át. A magyarok 900-ban szállták meg a Dunántúlt és a fenékpusztai erődöt. A sármelléki repülőtér közelében kora Árpád-kori temetőt ástak ki, ami arra vall, hogy a népvándorlás és a honfoglalás korában is lakott település volt. A Sármellék megnevezés 1474-ben tűnik fel. A törökkori összeírás szerint népes település volt. 1574-ben azonban török pusztítás áldozata lett a falu, amely szinte teljesen elnéptelenedett, és majd fél évszázad után kezdett visszatelepedni a lakosság. A középkorban a település két részre oszlott: Hégenföldre és Csütörtökhelyre. Ezt a két települést már 1403-ban egy helységként szerepeltetik. Hégenföldet először 1335-ben említik Zalavár határában. A legrégebbi rész a falu északi része ,a Fekete István regényéből ismert Tüskevár. Tőle mintegy két kilométerre a Zalavárra vezető út mellett van az előbb említett Hégenföld /Égenföld/. E két településrész között a mai vasútállomás környékén épültek azok a többnyire vályogházak, amelyek az említett két települést kötötték össze; ez volt Sármellék. Véglegesen 1941-ben egyesítették a részeket, s így jött létre a mintegy 7 kilométer hosszú település. 1786-ban a Festetics család birtoka volt. Az 1890-es évek elején 1753 lakosa volt. 1893-ban egy szörnyű tűzvész áldozata lett, majd újra felépült. A XIX-XX. századfordulótól 1945-ig Gróf Festetics Tasziló és a Bogyay család birtokolja. Ebben az időben a Kis-Balaton a kertek aljáig húzódott. A lakosság egy része nádvágással foglalkozott. Fontos volt a halászat is. Sármelléken már a XX. századelőn felépült a vasút, amely 1976-ig működött. Ekkor a Zalaapáti felé haladó vonalat felszedték. 1951-ben Zalavár és Sármellék között megkezdődött a katonai repülőtér építése az égenföldi kertek aljától a sármelléki kertek aljáig. A legjobb minőségű földterületek estek ki a termelésből. A nagyarányú építkezéssel az ország távolabbi részeiből is sok idegen érkezett a faluba. Ez a lakosság létszámán is megmutatkozik. A repülőtér megépülése után 1956-ig magyar katonai repülőtérként üzemelt, majd 1991-ig az orosz légierő vette birtokába az ország egyik legnagyobb repterét. A 60 méter széles betonozott kifutópálya hossza 2,5 kilométer, míg a füves kifutó 1 kilométeres. A szovjet katonák távozása után itt maradt hatalmas környezeti szennyezést, amit az évek során a földbe szivárgott hatalmas mennyiségű olaj jelentett, nemzetközi segítséggel sikerült lokalizálni ,és erőteljesen visszaszorítani.

http://nyd.bloglog.hu/page/8/

Keresztelő Szent János-templom

A templom 1839-ben épült.