Keszthely 20116 lakosú városa a 71-es és a 75-ös főközlekedési útvonalak találkozási pontja környékén fekszik. A helység a 26a-s/Balatonszentgyörgy-Tapolca/ vasútvonalon is megközelíthető. Természetes védelmi gyűrűje a települést körülvevő hegység, amelynek vadregényes erdei, szép tisztásai, apró patakjai és rejtélyes barlangjai egykor a környék betyárjainak emlékhelyéül szolgált. A város múltja egészen az újkőkorig nyúlik vissza, fontos kereskedelmi útvonal csomópontjában állt. Meghatározó szerepet töltött be a római hódítás idején is, később pedig, óvandó a megszerzendő előnyöket, Fenékpusztánál megkezdődött a grandiózus erődítmény építése. Negyvennégy kerek külső tornyával, erős terméskő falaival a IV. század különleges alkotása volt, a történészek szerint Valcummal lehetett azonos. Szükség is volt az erős várra, hiszen meglehetősen sok és heves csatározás folyt a térségben, mégis vonzó maradt az uralkodók előtt. Nagy Theodorik például valószínűség szerint itt töltötte gyermekkorát. Az erőd végül csúfos véget ért, porig rombolták. Keszthely városa sok kis település összeolvadása után jött létre, nevét a latin Castellum szóból származtatják. Írásos emlékek 1247-től maradtak fenn. A feljegyzések szerint a kastély szökőkútja helyén egykor templom állt, körülötte pedig a paplak, úri kúriák, s parasztházak, kicsit távolabb, a mai Fő tér területén pedig egy kápolna köré emeltek épületeket. A terjeszkedés pedig folyt tovább, ahol most a Szent Miklós temető található, egykoron szintén kisebb-nagyobb házak álltak, természetesen az itt élők saját kápolnát is emeltek, amelyből a XIII. században alakították ki a város ma is látható temetőkápolnáját. A város lendületesen fejlődött, nagy tisztesség volt tehát, amikor a XIV. században Nagy Lajos király kedvelt emberének, Lackfi István nádornak ajándékozta a területet. A nádor nem volt hálátlan, javadalma nagy részét birodalma fejlődésére áldozta. Ide telepítette a ferences rendet, megépítve a környék legnagyobb gótikus templomát, és a hozzá tartozó rendházat. Mindez azonban nem volt elég ahhoz, hogy a nádor csúfos halált haljon, Zsigmond király hazaárulással vádolta, s fejét vette Lackfinak, akit a ferences templomban helyeztek örök nyugalomra. Ez időtől rendszeresen váltották egymást Keszthely urai, s egyik sem töltött elég időt ahhoz, hogy maradandó emléket hozzon létre. Nyugalmat jelentett a múlt történetében, amikor a terület a Gersei Pethő család tulajdona lett, a familia, amikor a törökök elérték a Keszthelyt is, nagyszabású építkezésbe kezdett, végvárrá alakítva a templomot és a kolostort. S bár a törökök a várost többször elfoglalták, az épületeket kifosztották, a lakókat rabláncra fűzve elhurcolták, az erődítményt soha nem tudták bevenni. A végvár végül 1709-ben nem kerülhette el sorsát, a szatmári békét követően leromboltatták, a Pethő család birtokait pedig Festetics Kristóf  vásárolta meg, aki itt rendezte be uradalmának központját. Ekkor ismét fejlődésnek indult a város, a földesúr kórházat alapított, s az egykori Pethő kúria helyén megépítette családi kastélyát. Később a gróffá avanzsált utód, Pál, 1772-ben gimnáziumot alapított a városban. A nagyformátumú gondolkodás jellemző volt a Festeticsekre, köztük is I. Györgyre, aki bátran kiállt a magyar alakulatok mellet, már-már vitába keveredve a császárral, nem csoda hát, hogy igen hamar kegyvesztett lett az udvarnál. Visszavonult hát birtokaira, ahol nem tétlenkedett. A felvilágosult gondolkodású gróf Keszthelyen alapította meg Európa első mezőgazdasági főiskoláját, a Georgikont, zenetanodát hozott létre, továbbfejlesztette a fenékpusztai hajóépítő arzenált, ahol a legnagyobb vitorlás-hajó, a Phoenix is született. Ő volt az első, akinek segítségével hódító útjára indulhatott az ország első könyvsorozata, a Magyar Minerva. Uradalmán kívülre is figyelt, amikor Csurgón protestáns gimnáziumot alapított, ahol Csokonai Vitéz Mihály is tanított. Hagyományt teremtett, amikor 1817 és 1819 között öt alkalommal megrendezte a Helikoni Ünnepségeket, ahol a kor jeles személyiségei, költők, tudósok, írók jelentek meg, hogy a bőkezű mecénás segítségét felhasználva áldozzanak a kultúra oltárán. A balatoni fürdőélet a reformkorban alakult egyre jelentősebb ütemben. Ekkor épült fel a keszthelyi fürdőház, s egyre több kisvendéglő nyitotta meg kapuit, és 1846-ban a Keszthelyi-öbölben kikötött a Kisfaludy gőzös. A forradalom és szabadságharc alatt a Georgikon tanáraiból, diákjaiból és a város iparosaiból megalakult a 47. zászlóalj, a szomorú vereség után pedig a városra is sötét idők következtek. Bezárta kapuit a főiskola, s mintha minden hatalmas úr igyekezett volna elfelejteni, hogy Keszthely létezik. Egészen 1862-ig kellet várni, amikor a város feléledt és nyaralók sorra épültek. Megépült az első kőszínház, és a gőzhajókikötő, visszatértek az iparosok, óvodák és iskolák létesültek. A két Világháború között Keszthely nyugodt, csendes, menekülésre alkalmas település volt, a rossznyelvek nem kis iróniával el is nevezték a „nyugdíjas Városnak”. Mindez azonban nem zavarta azonban a vezetőket, csendesen erősítették a település jellegzetességeit, az iskolák, az üdülőhelyek ha nem is oly látványosan, de tovább gyarapodtak. Kivárták az időt, amikor ismét létjogusultságot nyertek a Helikon Ünnepségek, az egykor volt Georgikon egyetemi rangot kapott, s sorra épültek a szállodák, amelyek külön területet hasítottak ki a part mentén. Újjávarázsolták a Festetics- kastélyt, amelynek múzeumában helyet kapott a felbecsülhetetlen értékű könyvtár, a világhírnévre szert tett trófeagyűjtemény és egyéb kiállítások. Évente számos koncert, hangverseny rendeztetik meg a csodás épületegyüttesben, rangot és eleganciát adva a városnak. Keszthely ma pezsgő életű, idegenforgalmi központ, ahol elhivatottan vigyáznak az itt élő emberek a történelmi múltra, felismerve, hogy a szép jelent, rangot s jövőt. Itt született Szendrey Júlia és Goldmark Károly zeneszerző.
A Magyarok Nagyasszonya római katolikus plébániatemplom a XIV. században épült gótikus stílusban. Építettője Laczkffi István nádor volt. A templom tornya sokkal újabb, a XIX. század végén emelték. A törökök idején a templom erődként működött. A szentélyben látható az alapító sírköve, vele szemben Festetics Kristóf barokk síremléke. Az 1974. évi műemlék feltárás során igen szép és értékes XIV-XV. századi freskókra bukkantak. 1386-ban a templomhoz északról csatlakozó ferences kolostort emeltek. Mai eklektikus arculatát a XIX. század végén kapta. A rendház földszintjén 1808-tól gimnázium működött, falai között tanult Batsányi János költő is.
A Karmelita bazilika a XX. században épült neoromán stílusban.
A volt Festetics-kastély déli szárnya 1745 körül épült. Mai képét többszöri átépítés után a XIX. század végén alakították ki. A kastély régi szárnyában található a Helikon Könyvtár, amelyet gróf Festetics György alapított a XVIII. század végén. A 8000 kötetes könyvtár hazánk legnagyobb, teljes egészében ránk maradt főúri gyűjteménye, amely számos ritkaságot őriz. Az empire jellegű könyvtár tölgyfa berendezéseit Kerbl János készítette 1801-ben. A könyvtárhoz csatlakozó múzeumban számos nagy értékű szobrot, festményt, bútort találunk.
A Balatoni Múzeum 1928-ban emelt, neobarokk stílusú épületben található. A kiállítás a Balaton és az ember kapcsolatát mutatja be.
A Georgikon majormúzeum, az egykori tangazdaság majorjában, 1827-ben épült magtár épületében kapott helyet a régi mezőgazdasági eszközök kiállítása.
A városháza 1769-ben épült copf stílusban, 1865-1897 között e ház falai mögött működött a Mezőgazdasági Tanintézet.
Az épület előtti téren 1770-ből származó Szentháromság-szobor látható.
A Pethő-házat az 1400-as évek végén építette a Pethő család. A város talán legrégibb lakóháza, amely mai barokk megjelenését, árkádos, boltíves belső homlokzatát a XVIII. században kapta.

http://nyd.bloglog.hu/page/7/