Vindornyalak 95 lakosú község Sümegtől 15 kilométerre, délnyugatra fekszik. A település első említése 1358-ban: Bindurna, 1558-ban: Wyndurna Lak. A Vindornya-patak mentén épült egykori Lak-ról, azaz udvarházról kapta a nevét.
A település temploma római katolikus, mely 1820 körül épült klasszicista stílusban.

http://nyd.bloglog.hu/page/7/

Szentháromság-templom

1780 körül épült, klasszicista stílusban.


Zalaszántó mintegy 1011 lakosú község a Keszthelyi-hegység és a Tátika-hegy közötti medencében, Keszthelytől és Sümegtől egyenlő távolságban található. Az őskortól lakott vidéken alakult ki az Árpád-kori falu, melyet 1236-ban említ először oklevél. A XV. században mezőváros, utóbb járási székhely.
Nevezetes műemlék az először 1236-ban említett római katolikus plébániatemplom, amely kis dombon áll. A magyar történelmet híven tükröző épületben románkori és gótikus elemek maradtak fenn, berendezése barokk stílusú. Elődje a XI-XII. században épülhetett.
A község főutcáját ékesítő román stílusú kápolnát 1441-ben építették a “Szeplőtlen fogantatás” tiszteletére.
A 412 méter magas Tátika-hegyes a XIII. század közepén épült vár romjai láthatóak. A vár alatti körülbelül 100 hektárnyi területű ősbükkös a Balaton-felvidéki Nemzeti Park része.
A község felett magasodó Kovácsi-hegyen 10 hektárnyi terület az Emberi Jogok Parkja. Az önkormányzat elképzelése szerint az emberi jogaiban sértett és hátrányos helyzetű népek, népcsoportok építészeti szimbólumai kerülnek itt felépítésre. Első építményét, a buddhista sztupát 1992-93-ban építették. Az avató ünnepséget a Dalai Láma, Tibet száműzött vezetője is megtisztelte jelenlétével

http://nyd.bloglog.hu/page/7/

Szent Kozma és Damján-templom

A templom Zala megye egyik legszebb romángótikus stílusú műemléke. Nagy tömegű tornya, az épület alakja messziről elárulja középkori eredetét.
Kívülről és belülről egyszerű és lényegre szorítkozó. 1236-ban már állt egy templom itt Szent Kozma és Damján tiszteletére szentelve. A templom a tatárjárás idején 1242 körül elpusztult. IV. Béla király a XIII. sz. közepén Zlandus (Zalánd) veszprémi püspöknek adta a falut. Ô kezdte építeni a mai templomot. A templom védőszentjei, Szent Kozma és Szent Damján keleti, bizánci eredetre utalnak. Metód érsek és papjai a 870-es években térítették kereszténységre a környéket. Ők építették a mostani templom elődjét, ami 1242 körül pusztult el. A régi templom köveinek felhasználásával épült fel a mai templomtest középső része. Belül ma is jól látható a vakolat nélkül hagyott, faragott kváderkövekből épült déli fal, az egykori bejárattal, amely ma Szűz Mária szobrának fülkéjéül szolgál. Nagy Lajos király 1342-ben királyi birtokká tette Zalaszántót és Tátikát. 1378-ban azonban már a Laczkfi-család a falu birtokosa. A Laczkfiak a templomot megnagyobbították - a román ablaksor folytatásában korai csúcsíves gótikus ablakkereteket látunk. Kelet felé tehát meghosszabbították a templomhajót. 1438-ban Albert királytól a Gersei Pethô család kapta birtokul Zalaszántót, amelynek ekkor mezővárosi rangja volt. A sekrestye mellett kilátszó falakat meghosszabbították a hajóval párhuzamosan és szép gótikus kápolnát alakítottak ki. Ez lett a keresztelő kápolna. Keresztelőkútjának sajnos csak a talapzata maradt meg.
A templom elé épült, a hajóval egyenlő szélességű, zömök, egyszerűségében is imponáló torony. A törökdúlás idején a templom leégett (1555), használhatatlanná vált, a lakosság nagy része elmenekült. A templom újjáépítése csak a török megszállás után, 1730 táján kezdődhetett el, megőrizve az épület román és gótikus jellegét. Új barokk oltárt kapott a templom és egy mellékoltárt Jézus megkeresztelésének képével és a két pestis elleni patrónusnak, Szent Sebestyénnek és Rókusnak szobrával. Ekkor épült a kóruskarzat is. A déli falhoz támaszkodva, a szentély gótikus támpillérinek folytatásaként vaskos támpilléreket építettek, amelyeknek azonban építészeti funkciójuk nincs. A templom déli homlokzatán több évszázad stílusát figyelhetjük meg. Egymás mellett láthatjuk a román, a gót és a barokk építészeti formákat. A XIX. sz.-ban a barokk oltár helyére egy egyszerű oltár került. Az 1957-59-es felújítás után újra eredeti szépségében láthatók a szentély ablakai, a templom külső falán pedig a román kori ablaknyílások. A templom belső, liturgikus terét 1972-ben alakították át. A berendezés tervezője Bardon Alfréd. Az új oltár márványból készült. Egyszerűségével és a felette függő feszülettel a középkort idézi. A feszület festője Hausvater V. Mária festőművész.