Lukács 19,10

Ismét keres

Ismét keres,
mikor ajkunk körül
eltévednek a nevetések,
szánkban a szó,
bennsőnkben az öröm.
Mikor magunknak is
idegenül lengünk az űrben,
mint fán levél
hullás előtti pillanatban.
O t t ránk talál
i s m é t és végérvényesen.

(Ef 5,18-19)


A megszokásnak, beidegződött magatartásformáknak nagy hatalmuk van. Még inkább érvényes ez akkor, ha már kialakul valakinél a függőség az alkohollal, kábítószerrel, munkával, szerencsejátékkal vagy egyébbel szemben. Pál apostol gyülekezeti tagoknak, hitre jutott embereknek írta ezt a határozott tiltást. Viszont ugyanolyan határozottan ajánl egy másik beteljesedést, a mámor és a függőség valójában kiüresítő, látszat-beteljesedésével szemben: "...teljetek meg Lélekkel."
Nem csupán a már megrögzött függőség ellen szól e tiltás, hanem az alkalmi "kilengések" ellen is, amelyeket aztán egyre gyakrabban enged meg magának az ember, akár örömét, akár feszültségeinek oldódását keresve.

A részegségben kicsapongás van: kiszámíthatatlan, vissza nem fordítható következményekkel járhat, amelyek felett azután csak bánkódhat az ember. A Szent Lélekkel való beteljesedés szintén valamiféle kiszámíthatatlanságot eredményez - "a szél fú, ahová akar" (Jn 3,8), ami viszont nem jelent megbízhatatlanságot.
Akik Szent Lélekkel teljesednek be, tudnak beszélgetni egymással. A részegeskedés, majd a függőség csak látszólag és rövid ideig teszi közlékennyé az embert. Az ivócimborák társaságában mindenki beszél, de senki sem hallgatja meg a másikat, még akkor sem, ha hálásabb hallgatóságnak mutatkozik, mint a feleség, férj vagy gyermek, aki átlát a szitán. A borban nincs igazság, csak az igazság és őszinteség látszata! Hány ember szégyelli józanul elmondani, amit mámorosan "előszintéskedett"! És lehet borgőzösen is fújni a zsoltárt vagy idézni ájtatosan - esetleg önigazolási szándékkal - az Igét.
Nem garantált szövegek betanulására képesít Isten Lelke, hanem arra, hogy a zsoltár, az ének, a kötött szöveg is sajátomként hangozzék el. Milyen jó hallani, amikor szabadulása történetébe egy asszony beleszövi a Heidelbergi Káté első feleletét: "…a Jézus Krisztusnak tulajdona vagyok, aki minden bűnömért tökéletesen eleget tett…" Ismerek egy férfit, aki sohasem mulasztja el egy ének sorait idézni, amikor hitéről bizonyságot tesz: "Mikor hevertem, bűnben megkötözve, felém kinyújtád irgalmas kezed…" Emellett Isten Lelke zsoltárrá teszi a leghétköznapibb szavakba foglalt gondolatokat, bizonyságtételt is, mely nem csupán embereknek, hanem magának az Úrnak szól.
(Adorján KJálmán)

Keresztyén betegeimtől többször is kaptam magamat is hitvallásra serkentő ajándékokat – bekeretezett Túrmezei verset, igés táblákat. Ezeket többnyire a betegváróban és a rendelőkben a falra tettük ki, mert úgy tapasztaltuk, kitűnően segíti a betegek között végzett missziós munkát. Gyakran kínáltak jó apropót bizonyságtételhez, a hit dolgairól való beszélgetések indítására.
Így került birtokomba – fali tábla formájában – a Példabeszédek könyve 16,9. verse is: „Az embernek elméje terveli ki útját, de az Úr igazgatja annak járását.” Rendelőmben az oldalfalra tettem ki. A velem szemben ülő beteg, ha oldalra nézett, olvashatta.
Egy alkalommal egyházunk egyik neves személyisége keresett fel. Amikor beszélgettünk, láttam, hogy az igén felejtette tekintetét, mire halkan kezdem mondani: A Bibliából van… A püspök úr lassan, komótosan visszafordult, és a szemembe nézve válaszolt: Kösssz…
Pál apostol bíztatása Timóteusnak:

Tavaszodik. Újra életre kel a természet, kimosolyog a napsugár, és megjelennek az utcákon a vastag bundák rejtekéből kiszabaduló színes, illatos és figyelmet követelő jelenségek: a nők. Rólu(n)k gyűjtöttem néhány gondolatszálat csokorba.

…az első pillanattól

Második kislányom a kezdetektől meghatóan nőies. Amikor megszületése után mellettem rendezgették, és én éppen a kellemetlen öltéseken estem át, ő minden engem érő tűszúrásra fájdalmasan felsikoltott. Hogyan érezhette át, nem tudtuk kitalálni… Bár csak pár hónapos, hatalmas figyelemmel szívja magába a világot, a nénik, bácsik és gyerekek tekintetét, majd rájuk mosolyog. Talán küldetésének érzi, hogy bearanyozza a pillanatokat.

…szinte reménytelenül

Gyermekségüktől a tisztelet és gondoskodás hiányához szokott lányok között töltött éveim alatt mindennek az ellenkezőjével találkozhattam, amire egyébként otthonában, kapcsolataiban, szerettei életét figyelve vágyik az ember. Egy gyermekotthonban különösen egyértelművé válik, hogy valahova boldogságot vinni – otthont, ünnepet, elfogadást, kedvességet és rendet – csak úgy lehetséges, ha igaz ránk, és látszik is rajtunk, hogy „nevetve nézünk a holnap elé” – mert ismerjük Urunkat és ígéreteit. (folytatjuk)


„De szép vagy, kedvesem, de szép vagy! (Énekek 4,1)


…rehabilitáltan. Barátnőm rengeteg lázas kapcsolat, három válás és több öngyilkossági kísérlet után megismerte Jézus Krisztust. Óriási vágyakozással tőle vár életre szóló társat, és lelkesedéssel próbálja újra tanulni női mivoltát.

Ezért, egyetemi oktatóként előadásokat tart a házasság előtti tisztaság értelméről, és társastánc tanfolyamon igyekszik elsajátítani, hogy legyőzve önmagát, el tudja fogadni egy partner vezetését.

A nő szerepe: ajándéknak lenni (amelynek „értéke sokkal drágább az igazgyöngynél” Pld 31,10b). Nagyon jót tesz nekünk, ha nőként így gondolunk magunkra, és ezt a szerepet igyekszünk betölteni környezetünkben. Igényes csomagolásért való küzdelmünkben óriási a szolgáltatások piaca, de hogy minőségi tartalmat hordozhassunk, gondolataink és attitűdjeink alapvető regenerálására, és mindennapos gondozására van szükségünk.

A jó ajándék örömet szerez, hasznos, és megbecsültnek érzi magát általa, aki kapja.


Dávid király imádságából: „Lányaink pedig (legyenek olyanok), mint a faragott oszlopok, amilyenek a palotákban vannak!” (Zsolt 144,12)



A nő küldetése a messzemenő gondoskodás: mindent megtenni mások életének megkönnyítése és meggazdagítása érdekében.

Kedves Férfi-társaink!

Ennek, az életet könnyítő és gazdagító nőiességnek a kibontakozását, virágzását a férfikörnyezet táplálhatja megbecsülésével, tiszteletével. A tiszteletlenség női mivoltunkban megkeserít. Szeretnénk olyan csodás nők lenni, mint a Példabeszédek derék asszonya. Csak figyeljétek, hogyan tisztel meg szeretetével benneteket az Úr: „... drágának tartalak és becsesnek, mivel szeretlek” (Ézs 43,4a) –, s adjátok ezt tovább nekünk, ti is!

Csengeriné Kenyeressy Rózsa / Budapest

A nő dicsérete Agúrtól: „Egész életén át javát munkálja urának… jókedvűen dolgozik kezével… Fölkel még éjjel, ételt ad háza népének… Megkeményíti derekát, megfeszíti karjait. Érzi, milyen hasznos tevékenysége, éjjel sem alszik el mécsese… Tenyere nyitva van a nyomorult előtt… Ügyel háza népe dolgaira, nem kenyere a semmittevés.” (Pld 31,12-27)

Riasztókészülékek, biztonsági kamerák és zárak vesznek körül bennünket; reteszek, kamerák, jelzőberendezések vigyázzák belső életünket is. Nagyon vigyázunk, hogy be ne törjenek rejtett világunkba, fel ne fedjék gondolatainkat, érzéseinket, hogy ki ne adjuk magunkat. És mégis: milyen könnyen becsapnak, félrevezetnek, megrabolnak bennünket.

Igen, mert műszereink megbízhatatlanok: a jelzőberendezés túlérzékennyé, sértődötté, vagy éppen becsapottá, a kamera gyanakvóvá, a retesz megközelíthetetlenné, zárkózottá, esetleg kirekesztővé teszi használóját. A valós veszélyt nem jelzik, az áldásokat pedig letiltják.

Jézus Krisztus az, aki meggyógyítja, a teremtési célnak megfelelővé újítja, majd pedig karbantartja belső műszereinket. Így a berozsdásodott ajtók megfelelő időben nyílnak, vagy ha szükséges, akkor záródnak, az álarcok lehullnak, a megsebzett szívek begyógyulnak, a közömbösség köde eloszlik, az aggódás, a félelem megszűnik, a betegest egészséges bizalmatlanság váltja fel. És ezzel nyitottá, természetessé lesznek az emberi kapcsolatok.

A gyógyult szív pedig szüntelen hódol Isten előtt, és dicsőíti őt.
Benedek Csilla / Pécel

Salamon király tanácsa: „Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet!” (Péld 4,23)