Sümeg 6763 lakosú város, a 84-es főközlekedési út és a 26-os/Tapolca-Celldömölk/ vasútvonal mentén, Keszthelyi-hegységtől északra, a Bakony hegység északnyugati sarkában helyezkedik el. A város utcái a Várhegy meredek oldalait fogják körül. Sümeg és környéke a korai időktől fogva lakott terület volt. Bronzkori sírok, kőbalták és egyéb eszközök, temetkezési urnák, valamint egy késő bronzkori település nyomai tanúskodnak minderről. A rómaiak is jól érezhették magukat a Sümeg környéki tájon. A XIX. század végén egy katonai táborhelyet, római lakóházat és egy háromhajós templom maradványait tárták fel. A tatárjárás szörnyű pusztításait követően, a XIII. század közepén, az ország területén erődítmények építéséhez kezdtek. Valószínű, hogy a sümegi várat is ekkor kezdték el építeni. 1342-ben a vár és a hozzá tartozó területek a veszprémi püspökség tulajdonába jutottak. Ettől kezdve a bevételek Veszprém püspökét illették. Az erődítmény lábánál elhelyezkedő települést a XV. században már mezővárosként említik. A mai plébániatemplom helyén ekkor a Szent Katalin templom állt.  Veszprém törökök által történt meghódítását követően, 1553-tól Sümeg a püspökség egyetlen biztos székhelye maradt. Városi kiváltságokat 1643-ban kapott. Ezek az előjogok élénk gazdasági tevékenységet váltottak ki a városban. Városfalat emeltek, kézművesek és nemesek költöztek Sümegre. A ferences atyák részére kolostort, majd templomot építettek. A kisváros életét jólét és élénk szellemi tevékenység töltötte ki. 1700-ban egy pusztító erejű tűzvész szinte az egész várost megsemmisítette. Korabeli iratok igazolják, hogy a tűzvész csak a ferencesek kolostorát és négy, téglából és kőből épült házat kímélt meg. Ezért a városfalakon belül az újjáépítés során csak kőházak építését engedélyezték, megelőzve azt, hogy hasonló katasztrófák ismét előforduljanak. 1984-től Sümeg újra város.
Sümeg vára a XIII. század óta áll, a XV-XVI. században tovább bővítették. Veszprém 1552-es elfoglalása után, a püspök a török elől menekülve ide helyezte át székhelyét. A vár 200 évig volt püspöki székhely. Az építmény a Rákóczi féle szabadságharcban játszott utoljára hadászati szerepet.  Elfoglalását követően a várat 1713-ban a császári csapatok felgyújtották. Ezután Dunántúl legnagyobb vára évszázadokra magára maradt, az enyészet martaléka lett.
A püspöki palotát Padányi- Bíró Márton püspök építette 1748-55 között, barokk stílusban.
A ferences templom és kolostor szintén barokk stílusban 1653-ban épült.
A Padányi Bíró Márton által épített római katolikus plébániatemplom 1757-ből való. Belsejében híres Franz-Anton Maulbertsch- freskók találhatóak.
Későbarokk stílusban, 1816-ban készült temetőkápolna.
Az Udvarbíróház XVII. századi, a Hertelendy- kúria XVIII. századi, barokk stílusú.
Kisfaludy Sándor szülőháza ma emlékmúzeum, a költő és felesége, Szegedy Róza sírja a helyi temetőben áll.
A nyírlakpusztai Tarányi-kastély a XVII. században épült, barokk stílusban, de többször átalakították. A XIX. század első felében telepítették a luc-, erdei- é s feketefenyőket, valamint az egyetlen duglaszfenyőt, amely a hazánkban élő példányok egyike. A közeli Tarányi-kápolna a család temetkezési helye volt.
Ritka élmény a nyereg és lószerszám-történeti kiállítás.
A Várhegy és a Mogyorós-domb természetvédelmi terület.
Itt született és itt halt meg a XIX. századi magyar irodalom jeles költője, Kisfaludy Sándor. Híres sümegi polgár volt Ramstetter Vince, kékfestő mester és borkereskedő, aki iskolát, kórházat és óvodát alapított a városban. Darnay Kálmán múzeumot hozott létre és évtizedeken át vezette  a város szellemi életét.


http://kd.bloglog.hu/page/12/