Barnag község a Balatontól 13 kilométerre, északra, Balatonfüredtől 12 kilométerre, északnyugatra helyezkedik el. A falu határa a Vázsonyi – medence délkeleti szegélyén és a Balaton – felvidék peremhegyeinek nyúlványain terül el. Barnagot 1082-ben említik először. A Kis – vagy Németbarnag (Dorf Barnag) nevű falu, 1526-tól ismert. Földművelő és állattenyésztő falu. Határa szegény, terméketlen. Kevés a szántó és a legelő. Megélhetés fuvarozásból és szőlőmunkából lehetséges. 1773-ban lakossága német ajkú, római katolikus vallású. Az 1947-ben, a két Barnag egyesítéséből származó Barnag nevű új község is mindössze 119 lakost számlál.
http://kd.bloglog.hu/page/11/
Szent Márton püspök-templom
Nagyvázsony 1812 lakosú község, a Veszprém-Tapolca főútvonal mellett helyezkedik el, a róla elnevezett medence közepén. Északon a 600 méterre magasodó Kab-hegy, délen a Balaton-felvidék dombjai határolják. A Vázsonyi- medence kőzetanyaga mészkő, de a bazaltfeltörések is elég nagy területet foglalnak el, jól látható ez a Kab-hegy óriási bazalttakaróján. A mészkő alól számos forrás tör elő. A község határát erdő övezi. A Balaton 14 kilométerre van a községtől. A falu nevét első birtokosáról, a Váson (Vázsony) nemzetségtől kapta. Első írásos emléke 1233-ból való Vason néven, ekkor a Vezsenyi család birtoka volt és a Szent István-templom körül települt. A Vezsenyi család 1472-ben kihalt, birtokukat Mátyás király hű vitézének, Kinizsi Pálnak adományozta. Vázsony 1478-tól már mezőváros. Vázsony területén Kinizsi Pál 1483-ban a pálosoknak monostort épített, Szent Mihály tiszteletére. Kinizsi halála után a birtok feleségéé, Magyar Benignáé, majd az ő örököseié lett. A török időkben a mezőváros elpusztult, de még a XVI. században új település alakult ki a vár alatt. 1560 körül a török közeledtével elmenekültek a szerzetesek. A pálos monostor rövid élete alatt is a „reneszánsz kultúra kirepítő helyévé” vált. A ránk maradt négy pálos magyar nyelvű kódex közül három teljesen, a negyedik, a Gömöry-kódex részben itt készült. A pálos monostor romjai a községtől nyugatra, a temető mögötti erdő szélén láthatók. Akolostor templomból és zártudvaros rendházból állott. A kolostorban temették el Kinizsi Pált és Horváth Márkot, aki Magyar Benigna második férje volt. Ma is látható síremlékük. A vázsonyi pálos kolostor rövid életű volt, 1552-es Veszprém várának eleste után felrobbantották, a környék több kolostorával együtt. Maradványait részben a vár XVI-XVII. századi építkezéseihez, részben a falu XVIII. századi újjáépítéséhez használták fel. 1649-ben III. Ferdinánd a birtokot Zichy István győri vicegenerálisnak adományozta, s Nagyvázsony a Zichy család birtokában maradt egészen 1945-ig. A vár utoljára a Rákóczi-szabadságharc idején kapott katonai szerepet. A Tapolca-Veszprém országút mellett elterülő településrész a XVIII. században és a XIX. század elején épült ki.
A római katolikus templom 1777-ben, késő barokk stílusban épült. Tőle nem messze 1740-ben készült Szentháromság-szobor magasodik
A Szent István-templom a középkori mezőváros plébániatemploma volt. A XIII-XIV. század fordulóján épült, s Kinizsi Pál gótikus stílusban átalakítatta. A XVIII. században Zichy János helyreállítatta a félig romos templomot, tornya ekkor kapta barokkos formáját. A homlokzati tornyos templom falait támpillérek erősítik, köztük kőrácsos ablakok nyílnak. Belső tere egyhajós, sokszögzáródású szentélye a hajóval közel azonos szélességű, hálóboltozat fedi. A sekrestye keresztboltozatos. Nagyon szép a templom berendezése, különösen a szobrokkal díszített barokk oltárok és a domborműves szószék.
A Zichy-kastély XVIII. századi, barokk épület, melyet 1820-ban klasszicista stílusban átépítettek.
Vázsonykő vára. Legkorábbi részének, a négyemeletes lakótoronynak a részletei a XV. századi eredetűek gótikusak. Építése nem sokkal előzhette meg első, 1469-ből származó említését. Akkori birtokosai és építtetői a Vázsony nembeli Vezsenyiek voltak. Lakótoronyból, udvarból, a toronnyal szemben kisebb épületből és a keleti kaputoronyból állott; vizesárok és sánc vette körül. A Vezsenyi család utolsó tagja, László 1472-ben bekövetkezett halála után Mátyás király Kinizsi Pálnak adományozta. Kinizsi itt építette ki családi székhelyét. A településnek mezővárosi rangot szerzett, pálos kolostort alapított benne, átépítette a korábbi plébániatemplomot. Legnagyobb építkezése a vár bővítése volt. A vár építését özvegye, Magyar Benigna folytatta, a belsejét díszítő reneszánsz részletek az ő nevéhez fűzhetők. A várat az özvegy második férje, Kamicsáczi Horváth Márk rokonsága örökölte. A várudvar északnyugati sarkában tető alatt lévő épületrész földszintjén van a vár kőtára, ahol Horváth Márk sírköve látható, az emeletén pedig az egykori kápolna tere, benne Kinizsi Pál vörösmárvány szarkofágja.
http://kd.bloglog.hu/page/11/
Szent Ilona-templom
Pula 234 lakosú község Ajkától 19 kilométerre, délkeletre fekszik a Tapolca-Veszprém összekötő út mentén. A Dörögdi.-medence keleti kapujában fekvő település az őskor óta lakott területen fekszik. A kialakult falu mai helyén egykor két Árpád-kori település, Tálad és Pula állt. A törökök pusztításai miatt elnéptelenedett vidékre a XVIII. század közepén német telepeseket hoztak. A község napjainkig őrzi nemzetiségi hagyományait.
A római katolikus templom 1797-ben, barokk stílusban épült.
A Szent Flórián- kápolnát 1773-ban, barokk stílusban emelték.
A háromlyukú, kőboltozatos híd az Eger-Séd felett ível át.
A község Falumúzeumában helytörténeti gyűjtemény látható.
Borromei Szent Károly-templom
A falu határa és annak környéke a régészeti lelőhelyek bizonysága szerint az emberiség kezdete óta lakott. A legkorábbi leletek a hatezer évvel ezelőtti újkőkorból (neolitikumból) valók. Megtalálhatók itt a rézkori és a vaskori élet nyomai is.
A népvándorlás és honfoglalás kori lakottságot Pulán az előkerült temetkezési lelet bizonyítja. Az 1233-as okleveles említésű Pula a mai falu sírkertjétől északnyugatra feküdt. Templomának eddig csak feltételezett helyét a 2000-es évben előkerült osszárium (csonttár) hitelesítette. Pula 1557-től vált pusztává, majd a XVIII. század közepétől lett ismét lakott település. Pula első lakója 1727-ben Kovács János (családos ember, bizonyára az Esterházyak erdésze, erdőőre) volt. A német telepesek biztos jelenlétét a nagyvázsonyi plébánia anyakönyve tanúsítja 1746. október 5-i bejegyzéssel, s ezen időponttól kezdve egyre gyakoriabbak a pulaiakra vonatkozó német nevek.
A helyi népesség a történelem folyamán mindenkor osztozott a magyar haza sorsával. Így volt ez az 1848/49-es szabadságharc idején is: megalakult a nemzetőrség, s 1848 őszén tizenkét fiatal állt honvédnak. Jelképnek is felfogható, hogy az 1848-49-es események közben a faluban szép új iskolát épített a lakósság.
Az 1959-es kényszerrel végrehajtott tsz szervezéstől kezdődően az 1990-es évekig nagyban csökkent a lakosságszám. A fiatalok egy része végleg elvándorolt, de a maradók is ingáznak. Helyben csak 4-5 főnek van munkahelye. A nyolcvanas évek közepétől a lélekszám fogyása megállt, ami az újra engedélyezett helyi építkezéseknek köszönhető. Azóta két új házsor-utca épült, ahol jórészt harminc-negyvenéves korosztály lakik.
Pula is bekapcsolódott a Művészetek Völgye rendezvénysorozatába, aminek révén egyre többen látogatnak el a "fészekalja-faluba".
Vöröstó 107 lakosú Vázsonyi-medencei község Nagyvázsonytól 6 kilométerre, délkeletre fekszik. Az őskortól lakott területen alakult ki az ősi falu, melyet oklevél először a XIII. században említ. A török időkben elpusztult, később német telepesekkel települt be.
A római katolikus templom 1825-ben épült az ősi középkori templom helyén. Előtte 1912-ben készült Szentháromság-oszlop magasodik.
A stációkból és a Kálvária-kápolnát 1820-ben építették.
http://kd.bloglog.hu/page/11/
Szeplőtelen Fogantatás-templom
alapítva: a XIV. században, újjászervezve 1733.
A klasszicizáló késő barokk stílusú templom a XIX. században épült, és 1997-ben felújították.
A falu első római katolikus templomát a középkorban építették, de elpusztult, és Padányi Bíró Márton építtette újjá 1734-ben. A rossz állapotba került barokk templomot végül 1825-ben lebontották, és akkor épült a mai templom.
A templom, a plébánia és a kálvária történeti adalékai
Az eredetileg szent Kozma és Damján tiszteletére szentelt templomot már 1121-ben említik s 1550-ben még fennáll. Nagy a valószínűsége annak, hogy mivel fából készült, a törökök felégették. Ezt a templomot az új telepesek 1746-ban renoválták.
A jelenlegi templom alapkövét 1825. március 14.-én rakták le. 108 ember ásta ki a templom alapjait. 349 ember fát vágott és mindent saját kezűleg készítettek elő. Az építkezést 1825. április 5-én kezdték el. Nem volt ugyan még befejezve de az első misét már november 1-én megtartották, innen ered a jelenlegi búcsúünneplés.
A téglákat a faluban temető mögött égették, az építést a falu lakói végezték. Ebben az időben még több mint 400-an lakták, s a kisgyerekeket kivéve szinte mindenki dolgozott a templom építésén. Az összes költség 90.000 Ft volt.
A mai is látható oltárképet – Szűz Mária Szeplőtelen Fogantatása – Zichy-Ferraris Ferdinánd kegyuraság felesége gróf Széchenyi Zsófia festette Bécsben, így a templom védőszentje ez újabbira változott, a búcsúünneplés azonban Mindenszentek maradt.
Az orgonát 1833-ban készítette Fischer János keszthelyi orgona építő, ára 1450 Ft.
A templomot 1826 augusztus 15.-én szentelte fel Padányi Biró Márton veszprémi püspök.
A templom a környék legnagyobb és legszebb kincse.
Belső hossza 30 m
Hajója 21X11m=291m2
Szentélye 9X7m=63m2
Sekrestye 31,5m2
Összesen 325,5 m2
Külső mérete: 32X19m
A Kálvária 1863-ban épült.
A plébániát 1832-ben állították vissza a ma is látható állapotára.
