Balatonakali 658 lakosú község, Balaton menti üdülőhely a Tihanyi-félszigettől nyugatra. A falu a 71-es úttal párhuzamosan épült, egyutcás település. Vasúton is megközelíthető a 29-es vonalon /Tapolca- Székesfehérvár- Budapest/. A Sági erdő és a Balaton közötti domboldalon talált leletek és épületmaradványok egyértelműen igazolják, hogy a település már a rómaiak idején is lakott volt, sőt az itt feltárt urnatöredékek és urnasírok tanúsága szerint, már a bronzkorban is nagyobb csoportban éltek itt emberek. Első említése 1333-ból származik, amelyben a székesfehérvári káptalan káplánját, Balázst „okolydörgichey”-i papként említik egy korabeli oklevélben. A település mai neve a Hokuli- Dörgicse névből alakult, Akaly néven 1531-ben fordul elő először. A XIV-XVI. században a székesfehérvári őrkanonokság jobbágyfaluja, a török háborúk idején a tihanyi végvárat szolgálta. Az 1720 után újratelepített falut I. Ferenc király a piarista rendnek adományozta, ők birtokolták 1945-ig.
A község központjában, közvetlenül egymás mellett áll két egyszerű, fehérre meszelt templom. A római katolikus templom 1789-ben, az evangélikus 1825-ben épült, mindkettő barokk stílusban. Az késő barokk római katolikus templomban, védett Pesky- képek láthatóak.
A hozzájuk vezető Kossuth utcában több szép népi műemlék házat láthatunk.
Az Art-Genius Galériában időszaki kiállítások várják a látogatókat, a Paulkovics Pál Galéria a névadó szobrászművész munkásságát mutatja be.
A Fenye- hegyen épült pincék szintén érdekes látnivalót kínálnak. Az 1791-ben épült pincét védetté is nyilvánították.

http://kd.bloglog.hu/page/13/

Szent Kereszt felmagasztalása-templom

A templomot 1787-ben román kori alapra építették késő barokk stílusban, majd 1827-ben a piaristák megújították.

A templom több képét Pesky János festette 1838-ban, például a Loyolai Szent Ignácot ábrázolót is; ezek a képek védettek.
A főoltár és a szószék klasszicista stílusú, a XIX. sz. első feléből való.