Tihany a Balaton egyetlen félszigete, természeti és történelmi értékekben egyedülálló gazdagságú terület. A félsziget déli peremétől indul az autókat és buszokat is szállító kompjárat. A község ma 1456 lakosú kedvelt üdülőhely. I. András király 1055-ben itt építtette meg családja temetkező helyét, és egyben egy kolostort is, melybe bencés szerzeteseket telepített. A latin nyelvű alapítólevél a birtokhatárok leírásakor számos magyar szót és kifejezést tartalmaz, ezért ez a magyar nyelv egyik legbecsesebb emléke. A török háborúk idején várrá alakult erősséget az ellenség sohasem tudta elfoglalni. A birtokaiba visszahelyezett bencés rend az apátságot a XVIII. század során újjáépítette. A két felépült torony 1752 óta a félsziget jelképe. Tihany legismertebb látnivalója az apátsági templom és rendház. Az altemplom 1055-ből teljes épségében megmaradt háromhajós román stílusú csarnokkripta, az egyetlen, Árpád-kori épségében fennmaradt királyi temetkezőhely. Itt nyugszik az 1060-ban elhunyt I. András király.
A ma látható barokk templomot és kolostort 1719 és 1760 között építették, különösen szép a templom gazdag barokk berendezése. A rendházban működik a Tihanyi Bencés Apátság Galériája, amely nyaranta országos rangú tárlatoknak ad helyet.
Az Óvár nevű hegy ovális alaprajzú földsánc-rendszere a bronzkor végén és a korai vaskorban épült, keleti oldalában, a puha bazalttufa sziklafalban ortodox görög szertartású remeték vájták ki celláikat, kápolnájukat és ebédlőtermüket a középkorban. Ez a Kárpát-medencében, sőt Közép-Európában az egyetlen, viszonylag épségben megmaradt remetetelep.
A népi műemlék házak jellegzetes építőanyaga a szürkésbarna bazalttufa és a nád. A Pisky sétányon eredeti állapotban, berendezve látogatható a Parasztgazda és a Halászcéh háza, valamint kissé távolabb a Fazekasház.
További megtekintésre érdemes látnivaló a Babamúzeum, melynek gyűjteménye régi, népviseletbe öltöztetett, porcelánfejű babákból áll.
Tudományos érdeklődésű látogatóknak érdemes megtekinteni a geofizikus Eötvös Lóránd állandó emlékkiállítását. A bemutatónak helyet adó intézetben obszervatórium működik a föld mágnestér változásainak megfigyelésére.
Az egész Tihanyi-félsziget természetvédelmi terület. A félsziget délnyugati oldalánál lévő Bozsai- öböl a part eredeti, természetes állapotát őrzi háborítatlan nádasaival. A Belső- és a Külső-tó vulkáni kráter helyén keletkezett. A félsziget legmagasabb pontja a Csúcs-hegy, amely a bazalttufából feltörő gejzír maradványa. A Belső-tótól délre található mezőn az egykori gejzírműködés megkövesedett maradványai láthatók, ezek közül a legnagyobb az Aranyház. A Lóczy-tanösvény körbevisz a félszigeten, kiindulópontja a Sajkod melletti apáti templomromnál van, vége pedig a hajóállomásnál: kellemes, jelzett sétaút, amely elvezeti a turistát a felsorolt látnivalókhoz.
A vitorlássport szerelmeseit jól felszerelt kikötők várják. A horgászok a Belső-tónál is hódolhatnak szenvedélyüknek.
http://kd.bloglog.hu/page/13/
Szűz Mária és Szent Ányos-templom
alapítva: 1055, akv.: 1685-től
Az apátságot I. András király (1046-1060) 1055-ben alapította Szent Ányos és Szűz Mária tiszteletére. Az 1720-as években kezdődött el az újjáépítés során nyerte el mai formáját az épületegyüttes.
Az alapító királyt itt temették el 1060-ban. A kolostor alapító oklevele a legrégebbi, eredeti formájában fennmaradt magyarországi oklevél.
A latin nyelvű szövegben magyar szavakat, kifejezéseket is használtak, így ez a legrégebbi magyar írásos nyelvemlék. Az eredeti dokumentumot Pannonhalmán őrzik.
A középkori kolostorról csak a XVI-XVII. századi ábrázolások maradtak fenn, ezek mellett csak néhány kőfaragvány és a XI. századi altemplom őrzi az egykori épületegyüttes emlékét.
A törökdúlás idején Tihanyban is megszűnt a szerzetesi élet, a kolostorba katonákat költöztettek, és védelmi szempontok alapján alakították át az épületegyüttest. A török háborúk után a királyi kamara a felszabadított területeken álló birtokokat csak ún. fegyverváltság kifizetése után adta vissza egykori tulajdonosaiknak. A Magyarországi Bencés Rend ezt nem tudta kifizetni, így 1702-ben az ausztriai Altenburg Bencés Apátság tulajdonába került az itteni apátság. A Pannonhalmi Bencés Apátság csak 1716-ban tudta visszavásárolni Altenburgtól.
Az 1720-as években kezdődött el az újjáépítés, melynek során elnyerte mai formáját az épületegyüttes. A templomot 1754-ben szentelték fel ideiglenesen, majd 20 év múlva véglegesen.
1786-ban II. József a bencés rendet is felosztotta. A szerzeteseknek el kellett hagyniuk a kolostorukat, csak egyetlen szerzetes maradhatott itt, aki ellátta a plébániai feladatokat. A rend tagjai 1802-ben térhettek vissza Tihanyba. Az 1880-as évekre az épületegyüttes nagyon rossz állapotba került, és felvetődött az is, hogy a templomot teljes egészében újjá kellene építeni. Czeigler Győző építész, a Műegyetem tanára 1889-1890 között megoldotta a templom és kolostor szerkezeti problémáit, és az épületegyüttest teljesen felújította.
A II. világháború után, 1950-ben a szerzeteseknek ismét el kellett hagyniuk a rendházat, először szegényház, később múzeum költözött ide. Csak 1990-ben térhetettek vissza a bencések Tihanyba, de a kolostoregyüttest csak 1994-ben kapták vissza az államtól. 1992-ben elindult és 1996-ra be is fejeződött a templom belső restaurálása, majd megkezdődött a kolostor teljes felújítása.
Az épületegyüttes ma újra egyházi célokat szolgál, de egy része továbbra is múzeumként működik.
