Balatonfűzfő 4271 lakosú város a Balaton keleti partján a 71-es és 72-es főközlekedési utak találkozásánál. Közigazgatási területe a Balaton észak-keleti csücskét öleli át. A település három részből áll: Balatonfűzfő, Fűzfőgyártelep és Csebere-Szalmásitelep. A helység vasúton is megközelíthető a 29-es/ Tapolca- Székesfehérvár – Budapest/ vonalon.  A város mára már összeépült Balatonkenese nagyközséggel. A veszprémi Bakony Múzeumban őrzött kelta, avar és római kori leletek alapján biztosan tudjuk, hogy a város területén a régmúlt időkben már település létezett. A honfoglalást követően István király 1018-ban a falut, akkori nevén Mámát, a veszprémvölgyi görög apácáknak ajándékozta. A megélhetést állattartás, szőlőművelés, halászat és a Fűz patak hídján szedett vám adta. A Szent László tiszteletére szentelt templom 1290-ben már áll. A XX. század elején kezdődik a községgé válás újkori története. 1920-tól műút, posta, állomás, strand építése, szőlőtelepítés, telekosztás kezdődik. 1921-ben a Nitrokémia és a Papírgyár megjelenésével az ipari munkásság aránya jelentősen növekszik. 1920-30-as években az alsófűzfői területen egy üdülőtelep kialakulása kezdődött el. 1927-28-ban épült a nyárfasor végén a strand, 1930-ban iskola, 1936-ban templom. 1923 nyarán megkezdődött a gyártelepi lakótelep építése is, ami 1930-ban már több száz családnak adott otthont. 1928-ban alakult meg a Fűzfői Atlétikai Klub. Először futball, majd később az úszó és természetjáró szakosztály jött létre. 1936-37-ben épült a római katolikus templom. Balatonfűzfő 1958-tól önálló közigazgatású település, majd 1990. szeptember 30-ától önálló önkormányzat. 2000.július 1-jétől város.
A település műemléke a középkori falu templomának romja, ma történelmi emlékhely. A városban épült fel a Balaton-felvidék legszínvonalasabb sportcentruma. A vasútállomástól turistaút indul a Rom-kúti völgybe és egy római kori villa maradványaihoz.


http://kd.bloglog.hu/page/13/