1987. október 27
Vassula, azt óhajtom, mondd el X atyának, hogy mit érzek Garabandallal kapcsolatban! 
Megteszem, Jézus.
Azt kívánom - és kívánságom Szívem mélyérõl fakad -, hogy Szentszékem ismerje el és tisztelje a garabandali jelenéseket. 
Vassula, szerezz nekem örömet, és mondd meg Szentszékemnek; amit most kértem tõled!
Hogyan Uram, hogyan kívánhatod, hogy megmondjam, milyen jogon és minek alapján, ki vagyok én, hogy megmondjam a Szentszéknek! Uram! Annak a katolikus teológusnak, akivel nemrég találkoztam, azonnal csökkent irántam való érdeklõdése, amikor megtudta, hogy nem tartozom valamely közösséghez, fõleg nem az õ közösségéhez!
Vassula, te valóban nem tartozol hozzájuk, te hozzám tartozol. Én vagyok Teremtõd és Szent Atyád, és te az én hatalmam alá tartozol.
Igen Uram, mi a Te hatalmad alatt állunk, de nekem azt mondták, hogy megvan annak a rendje és módja, miképp tartozhatunk a keresztény közösségekhez.
Az én szememben mindegyik egyforma. sohasem akartam, hogy felosszák Testemet, ti daraboltatok fel engem! Ti határoztatok Testem felõl! Ti bénítottatok meg. 1
Ó Istenem!…
Leányom, nem mondtam-e, hogy Édesanyám számára tartogasd könnyeidet? 2
Igen Uram, de annyira megbántottnak látszottál, én pedig ember vagyok csupán.
Vassula, ez azért van, mert megosztom veled kelyhemet. Az én kelyhem keserû. Mondd meg a Szentszéknek, hogy én küldtelek hozzá. hallgass rám, ha megkérdezik, melyik közösségbe tartozol, mondd, hogy hozzám tartozol és az én hatalmam alatt állsz.
Uram, nem szeretek érvelni, de nem mondhatnám meg; hogy orthodox vagyok? Hiszen orthodox vagyok!
Orthodoxok, katolikusok, protestánsok! Mindannyian hozzám tartoztok! Mindannyian egyek vagytok szememben! Én nem teszek különbséget, mitõl félsz hát? Kérdezd meg az én igen kedves János Pál pápámat - õ nem akar különbséget tenni. Vassula, mondd meg neki: “Kedves, én, az Úr állok az ajtóban és zörgetek, meghallasz-e, ajtót nyitsz-e? Ha megteszed, bemegyek hozzád, veled étkezem, te meg velem. A gyõztesnek megadom, hogy velem üljön trónomon.” hallgass rám, figyelj, hogy mit mond a Lélek az Egyházaknak!
Uram, hogyan, miképpen teljesíthetném kívánságodat?
Már vártam kérdésedet. 3 Leányom, szeretlek, engedd, hogy tápláljalak.
Uram, ne kérj! A Te teremtményed vagyok, Hozzád tartozom, tégy velem Szíved szerint! Szeretlek, mert táplálsz és betöltesz. Áldott légy!
Én vagyok pásztorod, nincs semmiben hiányod; zöldellõ rétekre vezetlek, szeretett lélek, a nyugalom vizéhez terellek, és felüdítem lelked.
{ Vö. 23: zsoltár}
Ó Uram, Te vagy világosságom és üdvösségem, nem kell félnem. Tudom, hogy megvédesz. Teljes szívembõl köszönöm, Uram Istenem, örökkön dicsérem Neved. Olyan nagy irántam való szereteted, könyörülj rajtam és tehetetlenségemen!
Maradj kicsiny, virágom! Lélekben növekedj, meríts erényeimbõl! Jöjj, engedd, hogy szavaimat beléd véssem.
Igen, Uram. Boldog vagyok, hogy Veled lehetek.
A Szeretet nem hagy el téged soha. Jöjj, mi ketten.
Igen Uram.
1 Egy pillanat szünet következett. Jézus hangja keserû és szomorú volt. Hibásnak éreztem magam, hogy erre emlékeztettem Õt.
2 Bár Jézus ezt szigorúan mondta nekem, mégis észrevettem, hogy Õ is éppen olyan szomorú, mint én.
3 Megértettem, Isten vezetett rá arra, hogy ezt kérdezzem. Megadtam magam.
