Drávaiványi 242 lakosú ormánsági község, Sellyétől délnyugatra, 3 kilométerre fekszik. A település első írásos emléke a XIV. századból származik, amikor is az 1332-ben datált pápai tizedlajstrom plébániás helyként említi. Régi neve Ivány volt, földesuráról Petrovszky Ivánról elnevezve. A település lélekszáma az 1860-as évek végére túlhaladta a 600-at, ám a XX. században tendenciózusan csökkent.
A falusias beépítésű utcái, telkei sorából kiemelkedik a református magyarok 167 festett kazettás több, mint 200 éves temploma, amely az ősi magyar jelképrendszer talán legszebb elemeit hordozza, s bizonyítja egyúttal az ormánsági kultúra forrásszerepét. Az 1792-ben késő barokk stílusban állított templom a XX. században elsőfokú műemléki védettséget nyert.

http://dd.bloglog.hu/page/7/

Misézőhely

Drávasztára 477 lakosú község Sellyétől 9 kilométerre, délre fekszik. Írásos emlékekben 1327-ben bukkant fel először Ztara néven János fia Pál de Ztara földesurának nevében, majd 1472-ben Thothstara, 1536-ban pedig Izthara néven fordul elő. Birtokosai voltak a Sztára család, a Garai család, Corvin János, a Perényi család, a sellyei uradalom, a Batthyány család, báró Biedermann, gróf Draskovics Iván. A török hódoltság során lakott magyar faluba a horvát betelepülés 1720-1744 között történt. Többször érte katasztrófa: 1828-ban árvíz, 1864-ben kolera, 1891-ben tűzvész pusztította. Külterülete volt Alsóerzsébet-puszta, Lajos-tanya, Nagyvájás-tanya.
Ma álló római katolikus temploma 1948-ban épült.

http://dd.bloglog.hu/page/7/

Nepomuki Szent János-templom

Marócsa 117 lakosú ormánsági község Sellyétől 8 kilométerre, északnyugatra fekszik. A név első írásos emléke 1431-ből: Marocza, s ekkor már önálló plébániával rendelkezett. A település ebben az időben a pécsi székesegyház főesperességéhez tartozott. A XIX. században leégett az akkor csak faházakból álló falu. Draskovich gróf megsajnálta a helyieket, és 1886-ban itt iskolát hozott létre.

http://dd.bloglog.hu/page/7/

Sellye 3217 lakosú város, Az Ormánság egyik központja a Drávától 6 kilométerre, északra fekszik a 61-es/Sellye- Szentlőrinc/ és a 62-es/Barcs- Villlány/ vasútvonalak mentén. Baranya megye e délnyugati csücske táji hovatartozását illetően túlnyomórészt az Ormánság területét képezi. Az Ormánság hazánk történelmi kistája. A név egyúttal a népcsoport neve is, ma már csak néprajzi elnevezés. A település lakossága jelentős részt magyar, a kisebbség horvát nemzetiségű.  Sellye és környéke már 6-7000 éve is lakott hely volt. Az első írásos emlék eddigi ismereteink szerint 1292-bol való: az akkori Sellye a politikai élet egy centruma volt. 1332-ben a pápai tizedlajstromban már említést nyer a település. Sellye akkor vásártartási joggal rendelkezett, lakóit palánkvár védte a mai Vár utca környékén. Fénykorát Mátyás király idejében élte, amikor birtok és papi centrum volt. A török uralom nagy pusztítást végzett Sellyén, várát is felégették. Sellye központi szerepét azonban a török is felismerte, hiszen 1551-ben megtették “NAHIE”-nak, mely egy bírósági kerület volt, 69 település tartozott hozzá. Sellye 1781-ben II. Józseftől mezővárosi rangot kapott. “SIGILLUM OPPID SELLYE 1781″ feliratú pecsétje az akkor még viruló szőlőkultúrát mutatja. A jelképet a mai címer is őrzi. A település az 1800-as években élénk ipari központ volt. Sellyén épült a Duna első gőzhajója, a Carolina, melyet 1817-ben bocsátottak vízre.  Az 1848-as szabadságharc idején Sellyén fontos katonai tábor volt, ez volt a somogyi védvonal első pontja. 1872-ben csatolták végleg Baranya megyéhez, előtte sokáig hol Somogy, hol Baranya megyéhez tartozott. A XIX-XX. századfordulón épült meg a vasútvonal. Az I. Világháború után Sellye szerb megszállás alá került, ekkor járási székhellyé nevezték ki. A két Világháború között a település csak lassan fejlődött, bár iparosainak száma folyamatosan emelkedett. A fejlődés a II. Világháború után vált ugrásszerűvé különösen azután, hogy Sellyét 1950-1964. között újra járásszékhellyé nevezték ki. A településhez ekkor 49 község tartozott, de vonzáskörzete jóval nagyobb volt, mint államigazgatási területe. Sellye 1970. június 1-jén nagyközségi címet kapott. Ezt követően épült ki a települési infrastruktúra Az 1980-90-es években a településen új Egészségügyi Központ, Sportcsarnok és teniszpálya, új lakóterület és bevásárló-üzletsor épült.  Sellye 1997. július 1-jétol város.
A település foterén áll a barokk stílusú Draskovich kastély, amely ma középiskolai diákotthon. A műemlék kastélyt körülvevő 7,65 hektáros arborétum az 1760-70-es években keletkezett, helyi jelentőségű természetvédelmi terület.
A Kiss Gézáról elnevezett Ormánság Múzeumban helytörténeti és néprajzi gyűjtemény tekinthető meg az “Ormánság története és népélete” címmel, a múzeum galériában változó kiállítások várják az idelátogatókat. A múzeum udvarán tekinthető meg az ormánsági népi építészet egyik legrégibb formája, a talpasház és melléképületei. Sellye külterületén található a 79 hektáros Kis-rét, ez a fás-ligetes kiszáradó laprét, ahol ritka nőszirom és orchidea fajok fordulnak elő nagy egyedszámban.
Sellye történelmi múltban gyökerező központi szerepét napjainkban a térségben nagy vonzáskörzettel rendelkező intézményhálózat biztosítja. A város oktatási, egészségügyi, kereskedelmi, igazgatási és kulturális központ. A település északi határán, fenyves-füves parkban, gyönyörű környezetben helyezkedik el a termálvizes strandfürdő. A csendes, pihenésre alkalmas területen belül sátras ifjúsági tábor és vendégház várja a pihenni vágyókat. A strand mellett sportpálya és teniszpálya, valamint sportcsarnok áll a sportolni vágyók rendelkezésére. Az erdős, fás legelők, vizes rétek, fasorokkal szegélyezett árnyas utak, a barátságos ormánsági táj lehetőséget biztosítanak kellemes kikapcsolódásra, kirándulásra, kerékpártúrákra, horgászatra, vadászatra, nyaralásra és pihenésre.

http://dd.bloglog.hu/page/7/

Sósvertike 219 lakosú község Sellyétől 6 kilométerre, délre fekszik. Az Árpád-kori forrásokban már megjelent a település neve (Wertegey, illetve Zozkwertigyee formában). Az 1500-as években két részre szakadt település egyik része a Sós család birtokába került. A török hódoltságot követő elnéptelenedést a XVIII. században fokozatos visszatelepülés követte. A Dráva árteréhez közel fekvő falu lakossága fele részben református, fele részben katolikus. Református temploma1804-ben épült.

http://dd.bloglog.hu/page/7/


Sumony 485 lakosú község a 61-es/Szentlőrinc-Sellye/ vasútvonal mentén, Szentlőrinctől délnyugatra, és Sellyétől északkeletre, 12 kilométerre fekszik. Az első forrás 1290 körül említi Sumon alakban, ami feltehetően a szláv erdő mellett élő embert jelent (Sumonje). A török hódoltság alatt is magyarok lakta településre, amely a székesegyház birtoka volt, néhány nem magyar család is betelepült, de nem változtatták meg számottevően a népesség összetételét.
A falu központjában egy csodálatos szépségű, az 1866-ban épült Burgundia Szent Zsigmond vértanú emlékére szentelt római katolikus templom található, benne híres oltárképek és freskók gyönyörködtetik a látogatókat. Az építtetése a Királydaróci Zsigmond pápai prelátus, pécsi kanonok nevéhez fűződik. A főoltárkép Szent Zsigmond és családtagjai vértanúságát ábrázolja, amely Than Mór, XIX. századi nagyhírű festőművész alkotása 1865-ből. A mellékoltára a Szent István oltár, melynek központi témája: Szent István felajánlja az országot a Boldogságos Szűz Máriának. Mellette Imre és László hercegek láthatók. Emiatt „a magyar szentek oltára” néven is emlegetik, az alkotója martin Fischer bécsi szobrásztanár.

http://dd.bloglog.hu/page/6/

Szent Zsigmond király vértanu templom

A templom 1866-ban épült.