Csonkamindszent 167 lakosú község Szentlőrinctől 4 kilométerre, északnyugatra fekszik. Az ősi település első neve Okor- vagy Okrimindszent volt. Az Árpád-korban bencés apátság működött területén, ami a török hódoltság idején elpusztult, majd újraépítették. A név előtagja a Csonta család nevét őrzi.
Római katolikus temploma 1902-ben épült.
http://dd.bloglog.hu/page/6/
Mindenszentek-kápolna
A kápolna 1902-ben épült.
Kacsóta 293 lakosú község a 6-os főközlekedési út mentén Szentlőrinctől 3 kilométerre, nyugatra fekszik. A község neve az írott forrásokban először 1542-ben bukkant fel Kachotha alakban. Egy 1375-ből származó oklevél Kadosfalva néven is említi a falut. A török hódoltság alatt is folyamatosan lakott volt, lakói azóta is magyarok. A Girótfa és Boldogasszonyfa nevű külterületi helyein az Árpád-korban önálló falvak voltak.
http://dd.bloglog.hu/page/6/
Szent Anna-kápolna
A kápolnát 1992-ben szentelték fel.
Szentlőrinc 7206 lakosú város a 6-os főközlekedési út, valamint a 40-es/Pécs- Pusztaszabolcs- Budapest/, a 60-as/Nagykanizsa- Pécs/, és a 61-es /Szentlőrinc- Sellye/vasútvonalak mentén, Pécs ész Szigetvár között félúton fekszik. Az Árpád-kori eredetű település (első okleveles említése: 1235. S. Laurency de Wukor) az Okor folyó mellett alapított templomos (keresztes) lovagok rendházáról kapta a nevét. A Templomos Rend 1312. évi feloszlatása után az ispotályosok (johanniták) kezére került, akik hiteleshelyi tevékenységet is folytattak itt. 1332. óta önálló “plébániás hely”. A mohácsi csatát követő hadfelvonulások, seregjárások során többször is felgyújtották. 1550-ben és 1579-ben Szent Lőrinc város, a Pécs központú török közigazgatásban (Pécsi Vilajet) a szentlőrinci nahie (járási) központja. A XVII. század folyamán magyar földesura a Zrínyi család, míg török hűbérura Adon alajbég volt. Szentlőrinc a XVIII. század első évtizedétől centrális fekvésének köszönhetően uradalmi központ. A század közepén Esterházy Miklós herceg birtok-komplexurnának egyik székhelyévé lett Szentlőrinc 1773-tól kapott járási székhelyi rangot, 1862-től 1950-ig pedig körjegyzőség működött itt. Ebben az időszakban épültek ki a település közigazgatási, joghatósági, egészségügyi, kereskedelmi és közoktatási intézményei. A kedvező földrajzi helyzet, közlekedési viszonyok (1873-ban létesült postaállomása) és a gazdasági-igazgatási szerepkör bővülése a település lakósságának folyamatos gyarapodását idézte elő. 1868-ban a Pécs-Barcs vasútvonal átadásával Szentlőrinc fontos vasúti állomáshellyé vált, majd a Pécs-Budapest fővonal kiépülésével (1882) csomóponti szerepre tett szert. A kereskedelem a vasútvonalak kiépülése óta, 1868-1895 között jelentős a településen. Személy- és teherforgalma Szentlőrincet kereskedelmi gócponttá emelte. A település fejlődésében is törést jelentettek a háborús évek, de a XX. század elejére lakossága ennek ellenére meghaladta a 2000 főt. A lakosság számának legintenzívebb növekedési periódusa a hetvenes évektől a nagyarányú magánerős építkezéseknek, majd az 1980-as évek munkáslakás-építési hullámának köszönhetően következett be. Ennek eredményeként a nagyközség népessége két évtized alatt közel megduplázódott, és megközelítette a hétezer főt.
A helyi iskolák, egyesületek több európai várossal tartanak fenn baráti viszonyt. Önkormányzati szintű kapcsolat bontakozott ki a németországi Urbach és a francia Fondatte településekkel. Az 1992-ben. kötött megállapodás értelmében van Szentlőrinc és az olaszországi Codroipo város között kapcsolat amely eddig elsősorban a két település középiskolájának cserelátogatásában fejeződött ki, a közeljövőben pedig gazdasági területen szerveződik vállalkozók együttműködésével. Ugyancsak szakmai, kulturális jellegű kapcsolat alakult ki az Újhelyi Imre Közgazdasági és Mezőgazdasági Szakközépiskola és az ausztriai Hatzendorf, Groswilfersdorf, a dániai Slagense, az ukrajnai Munkács és az angliai Bieton mezőgazdasági intézményei között. Szentlőrincet vendégszerető, nyitott, érdeklődő emberek lakják, akik szívesen látják vendégül az ideérkezőket.
http://dd.bloglog.hu/page/6/
