Beremend 2837 lakosú nagyközség a 62-es/Barcs-Villány/ vasútvonal mentén. A település Magyarország legdélibb pontján helyezkedik el a Dráva és a Duna által határolt háromszögben, a természeti földrajzi tájbeosztás szerint Dráva-melléknek nevezett tájegységben. A községet északról a viliányi-siklósi hegyvonulat, délről a magyar-horvát államhatár fogja körül. A községhez a legközelebb eső városok Siklós és Villány. A községtol északkeletre emelkedett a “Beremendi-hegy”, mely +173,85 méteres Balti tenger fölötti magasságával kiemelkedett a környezet +100 m körüli síkjából. A Duna-Dráva vidéke a földtörténeti harmadkor végén érte el a mai táj fórmáit meghatározó alaktani jellegzetességeit. A “Beremendi-hegy” kozetanyaga a krétakorszakban pikkelyes egymásra-tolódások következtében jött létre. A mészkő pikkelyek különböző korú mészkőképződményeket tartalmaznak. A földtani felépítésben döntő szerep jutott a kréta-kori mészkőnek. Napjainkra a mészkőbányászat következtében a hegyből csak egy 150 méter magas pillér maradt vissza a Kristály-barlang védelmére. Beremend területe két tájegységhez tartozik, nagyobbik része a Dráva-síkság, kisebbik része a Dél-Baranyai dombvidék, amely Nagyharsánytól déli irányban egyedül emelkedik ki a síkságból. A Dráva völgyét vastag folyóvízi üledéktakaró; borítja és felszíni formái a folyó eróziós és akkumulációs tevékenységével kapcsolatosak. Ezek ma már elvesztették kapcsolatukat a Drávával, feltöltődés alatt vannak. A község területén számításba vehető forrás vagy felszíni folyás nincs. A mesterségesen kialakított csatornahálózat a község közelében elfolyó Tapolca-patak vízgyűjtőterülete. A mezőgazdaság számára ez biztosítja az öntözési lehetőséget. A természetes növénytakaró túlságosan gazdagnak nem mondható, de van egynéhány növénye, amely ritkaságszámba megy. A kedvező időjárás egészen sajátos növényvilágot hozott létre. Sehol az országban nem mutatkozik hasonlatosság a Földközi tengeri éghajlattal és a hatása alatt kialakult mediterrán flórával, mint ezen a vidéken. Ritkaságai a korongos lucerna, a közönséges rece, a vetési oroszlánszáj és a rozsdás gyűszűvirág. A mészkőbánya terjedése, zaja és az állandó mozgás elűzte az állatok nagy részét a hegyről, elsősorban a gerincesek állománya csappant meg. A hegy jellemző állatai: fali gyík, zöld gyík, rézsikló, denevér, vörösvércse, füsti fecske, gyurgyalag, fácán, róka. Beremend és környéke hidrogeológiai szempontból igen lényeges, mivel a környező medencealjzat felől a mészkőrögből langyos, 20 Celsius fok fölötti hőmérsékletű karsztvizek emelkednek a felszín közelébe, több melegvizes barlangot hozva létre, melyek közül legjelentősebb a szigorú természetvédelem alatt álló Kristály-barlang. Hévizes barlang. a Zucker-bányai és a bánya területén régebben feltárt aknabarlang. A kiemelhető karsztvíz a strand vízszükségletét biztosítja. Beremenden már az 1700-as években a német telepesek rájöttek arra, hogy nemcsak a föld felszínét lehet hasznosítani, hanem a föld gyomra is kincset rejt magában. Ilyen kincs a mészkő, amelyből az ország legjobb meszét gyártották és gyártják. Azokban az időkben mészégető kemencék sora telepedett meg a környéken és 1910-ben a mészkővagyonra épült fel a cementgyár. A falu határában nagy kiterjedésű erdőt találunk. Az erdő legnagyobb része akácos, de megtalálható benne a tölgy, a fenyő is. A bokrok, cserjék között őzek, vadnyulak, fácánok tanyáznak. A falut körös-körül szántóföldek borítják. Beremend a domb DNy-i részéhez támaszkodva, ÉNy-i, DK-i irányba hosszan elnyúlva települt. Beremenden a legrégibb leletek, melyek az ember jelenlétére utalnak, az ; újkőkorból származnak. ezek az ember első megtelepülésének emlékei. Szórványos rézkori edények jelzik az ember folyamatos jelenlétét e területen, de sűrűbb betelepülésre a bronzkori mészbetétes kerámia kultúrájától (Kr. e. II. évszázad eleje) kezdve vannak adatok. Beremend egyik homokbányájából gazdag leletanyagú temető tárult föl. Később a római időkből, a Kr. u. IV. század végéről vagy az V. század elejéről való egy európai hírű lelet: egy egykori helytartónak, Valerius Dalmatiusnak adományozott bronztábla, aki a mai Beremend határában lévő villájába vonult vissza. A népvándorlás korából nem ismert Beremend határából származó régészeti lelet. A terület a magyar honfoglalás után, a X. században népesül csak be újra ebből az időszakból két köznépi temető is előkerült Beremend környékéről. A honfoglalás után minden bizonnyal a község a Kán nemzetség szállásterületévé vált, ezt látszik igazolni a község névadójának, Beremeni Péternek a pecsétje, amelynek alsó felében a Kán nemzetség lépo; szembeforduló oroszlánalakja látható. Az első okleveles forrás, amely Beremendet említi,1281-bol való, mikor is Beremeni Péter 7 ekényi földjét 20 dénár M-ért eladta rokonának, kostáni Bekének. Beremend virágkorát a Hunyadiak. alatt élte, mezővárosi ranggal bírt, vásártartási joggal rendelkezvén élénk gazdasági élet jellemezte a XV. században. Következett a török hódoltság kora a falu életében, melyről hiteles képet nyújtanak a korabeli. adóösszeírások. Beremend is, akár a többi mezőváros, elsősorban a bortermelésből élt, amihez kitűnő szállítási lehetőséget nyújtott a Duna és a Dráva. Mivel a török a XVI. század közepére a valpói domínium területét egészen, a siklósit pedig részben elnyelte, ezért Ferdinánd király Perényi Gábortól átvette azzal a céllal, hogy ezen uradalmak jövedelmével Szigetvár ellátását biztosítsa. Ily módon Beremendet, a korábban pécsi káptalanhoz tartozó mezővárost, Szekcsoi Máté szigeti vajdának juttatta. A dézsmát Beremenden ekkor a vár javára szedték be s még több száz évet kellett várnia az országnak, hogy megszabaduljon a török uralomtól, melyben mérföldkőnek számított a nagyharsányi csata (1687. augusztus 12.). Beremend szerepe ebben az ütközetben jelentős, hiszen itt húzódott a török sereg hadtáp- és utánpótlás vonala. A csatát követő évek írott forrásai üres, kihalt pusztának említik Beremendet, valószínűsíthető, hogy az ütközet után temetetlenül hagyott holttestek ragályos betegséget terjesztettek, és ez miatt kihalt a falu. A török kiűzése után Veteráni Lajos császári tábornok kapja jutalmul Beremendet. Az o irányításának az 1700-as évek elején megkezdődik a falu benépesedése, részben bevándorlás által, részben pedig betelepítéssel. A tervszerű, célirányos betelepítést Mária Terézia birodalmi politikájával összhangban az Eszterházy család valósítja meg. Földesúri fennhatóságuk idején nagy számú német hospes költözik Beremendre családjával, hiszen előnyös szerzodési feltételekkel tették vonzóvá számukra a betelepülést. Az uralkodói telepítési politika révén nemcsak németek kerültek a magyar falvakba, hanem. jelentős szerb lakosság is. Beremend háromnemzetiségű, három templomú faluvá válik ebben az időben. A német, magyar, szerb lakosság a faluban “etnikai szigetekre” tagolódik, de ez nem jelent feltétlenül elzárkózást. Az 1738-ból ránk maradt körpecsét motívumai alapján• (ekevas, csoroszlya, szőlőlevél) egy mezőgazdaságból élő, tipikus jobbágyfalu képe rajzolódik ki elottünk. A falunak 1769-ben már iskolája van, igaz, hogy csak egy osztályteremmel rendelkezik. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharcban ugyan részt vesznek a falu férfijai közül 15, de jelentősebb változást nem eredményez. Annál inkább tekinthető életforma-változásnak, illetve korszakhatárnak az 1867-es kiegyezéssel átalakult Osztrák-Magyar Monarchia új keletű politikai gazdasági viszonyai. Beremend tudott élni a polgári fejlődés lehetőségeivel. Polgárosodása és ipari fejlődése nagyban a főhercegi származású Schaumburg Lippének, a dárdai uradalom tulajdonosának nevéhez fűződik. Már 1858-től árvízvédelmi, vízelvezetési és lecsapolási munkálatok kezdődtek. Eredményeként védőtöltés épült fel á Dráva-menti rétségeken. Igazi változást az 1910-tol beindult Portlandcement-és mészmű jelentett. A gyáralapítással egyidőben telefonvonal és vasút is érkezik a községbe. A polgárosodás jelei éreztették hatásukat a mindennapi életben is. Az első Világháború nem hagyta érintetlenül a falut. Beszállásolt bosnyák katonák tették tapinthatóvá a hátország számára a háború kínjait. 68 beremendi férfi nem tért vissza családjához az első világégésből. Az 1930-ban állított emlékmű ma is látható Beremend főterén. A háborút lezáró trianoni békeszerzodés Beremend számára nem csupán papírra vetett absztrakció volt, hiszen majdhogynem a falun keresztül vezetett az országhatár, jelentős külterületek (erdők, rétek) kerültek a határ túloldalára. 1941-ben, a Délvidék megszállásakor újra visszacsatolták a beremendi körjegyzőséghez Petárda, Torjánc, Újbezdán falvakat. Újabb korszakhatárt jelentett a község életében 1944. november 28., mikor megjelent Beremenden az első szovjet csapattest. A keleti típusú társadalmi modell meghonosodása az országos folyamattal párhuzamosan, helyi szinten is végbement. Szomorú állomása a népi demokrácia kiépítésének 1946. pünkösdje, mikor bevagonírozták Beremend németajkú lakosságának jó részét. Az 1960-as évek végén Beremendtol volt hangos a helyi és országos sajtó, a televízió és a rádió. Megtörtént az első kapavágás az “új gyár” építése során. A gyáróriás néhány év alatt felépült, és 1972-tol folyamatosan termelte a cement tonnáinak millióit. Az “új gyár” felfutásával párhuzamosan fokozatosan sorvadt el a falu belsejében lévő “öreg gyár”. 1980-ban a korszerűtlenné vált, 70 évet megélt öreg gyár kéményeit lerobbantották. A mészgyártást ebben az időben - főleg lengyel vendégmunkások által - épített új mészüzem vette át. Az “új gyár” a modern technológiai gyársor évi 1,1 millió tonna cement előállítására alkalmas. A “Beremendi-hegy” belsejében található különleges mészkővagyon lehetővé tette, hogy napjainkban már Dél-Magyarország egyik legjelentősebb ipari üzeme működik itt, amely a belföldi cementfelhasználás egynegyedét termeli és értékesíti. Az értékesítés döntő hányadát biztosító nagykereskedői hálózat kiterjed a Dunántúlra és az Alföld egy részére is. Az 1988-ban részvénytársasággá alakult BCM a magyarországi rendszerváltást követően a privatizációban elsők között szereplő nagyipari létesítmény, , melynek tulajdona német szakmai befektetők kezébe került. Ezzel megnyílt a további lehetőség a további modernizációs fejlesztésekre, melynek eredményeképp a teljes cementtermelési rendszer számítógépes folyamatirányítással valósul meg. A BCM Rt. cement- és mésztermékei tökéletesen megfelelnek a kötőanyagokkal szemben támasztott követelményeknek. Igazodva a világszínvonalhoz, a társaság alkalmazza az ISO 9002:1994 szabványt. Az ezzel összefüggő és a minőségre vonatkozó átfogó irányítási felelősségi rendszer szavatolja az állandó jó minőséget és a piaci kihívásokhoz történő rugalmas alkalmazkodást. A társaság a kömyezetvédelem érdekében kifejtett tevékenységét - a gazdaságosság és a minőség követelményeinek teljesítése mellett - munkája meghatározó részének tartja, így sokat fordít a természet védelmére. Az ipari kömyezetvédelemért végzett kiemelkedő tevékenységének elismeréseként 1995-ben a BCM Rt. az “Ipar a környezetért” alapítvány aranyérmét kapta. 1997-tól a Váci Gyárral és a Beremendi Gyár együtt, Duna-Dráva Cement- és Mészmuvek Kft. néven működik.
Beremend történelmi és kulturális nevezetességeinek megőrzése és ápolása a község polgárainak szívügye. A falu látnivalói közül A Mendele Ferenc emlékházat 1996-ban avatták fel. Mendele Ferenc Beremend szülötte, Ybl-díjas építész, az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőség egykori igazgatója. 1994-ben hunyt el. Szülőházát újította fel az önkormányzat. Az életművét bemutató kiállítást volt kollegái rendezték. Az Emlékház eredeti bútorokkal van berendezve. A községben hagyományőrző klubot hoztak létre, melynek feladata a ház tartalommal való megtöltése. Az Emlékházban őslénytani állandó kiállítás tekinthető meg. A Megbékélés kápolna délszláv háború idején elhelyezett alapköve a nemzetek megbékélését hirdeti. A Csete György által megálmodott kápolna 8 méter magas kokeresztje már áll a mai beremendi Szolo- hegy meghagyott peremén, mely egyben Magyarország Déli-pontját jelképezi. A harangtornyok és a kápolna az ezredfordulóra méltó helyet találnak a határra tekintő lejtőn Alapkövét 1993. január 6.-án helyezte el és szentelte meg Mayer Mihály pécsi megyéspüspök. Ugyanott kőtáblák jelzik a Beremend környékéről elűzött vagy idemenekült emberek szenvedéseit. A Kápolnában kőzetkiállítás tekinthető meg. Barta Lajos (1878-1964) mellszobra a róla elnevezett téren található. Kossuth-díjas író, műfordító, kritikus, aki Beremend határához tartozó Vörös-pusztán lakott szüleivel, s elemi iskoláit a községben végezte. Faragott kőtömb formájában állított emléket az önkormányzat 1848-49 forradalmároknak. “Beremend község hőseiért 1914-18″ felirattal, a hősök névsorát tartalmazó emlékművet állított a község az I. Világháborúban elesettek emlékére. A temetőben áll a fekete márványból készült emlékmű a II. Világháború halottainak tiszteletére, rajta a halottak névsorával. 1993. őszén, a Szent-Mihály napi búcsún adták át és szentelte meg Pásztor Gábor plébános. A községben 3 templom található, mindhárom műemlék: katolikus, református, görogkeleti. Felekezeti élet csak a katolikus és a református templomban zajlik. Pár éve már, hogy nemcsak szentmisét tartanak a katolikus templomban, hanem egy-egy jeles ünnep alkalmával színvonalas műsort, koncertet is láthat, hallhat a község érdeklődő lakossága.
http://dd.bloglog.hu/page/6/
Kásád 379 lakosú község Siklóstól 15 kilométerre, délkeletre fekszik. Kásád középkori magyar falu, neve először 1294-ben bukkant fel Kassad néven. Egy 1427. évi oklevélben Kyskasad elnevezéssel szerepel. Az akkori település a mai községtől 1 kilométerre északra feküdt. A község a török hódoltság ideje alatt elnéptelenedett. Az életben maradt lakosság ekkor menekült a mai település helyére, amely nádassal és vízzel körbevett sziget volt. A XVII. század végén főleg horvát lakosai voltak, és csupán a XIX. században kezdett először néhány német, majd néhány magyar család is megtelepedni itt.
A település néprajzi értékeit, a XIX-XX. századforduló építkezési és lakáskultúráját a kásádi horvát nemzetiségi tájház mutatja be.
http://dd.bloglog.hu/page/6/
Nagyboldogasszony-templom
A templom 1976-ban épült.
