Kisharsány 572 lakosú község Siklóstól 16 kilométerre, keletre fekszik a Villányi-hegység középső részén. A település már a bronzkor késői szakaszától kezdve lakott hely volt. Az írott forrásokban neve először 1249-ben bukkant fel Harsan alakban. Kisharsány első birtokosai a Kán nemzetség tagjai voltak, majd következett a Garay család, a Perényiek, Caprara Aeneas tábornok és a Batthyány család. A török hódoltság alatt folyamatosan lakott magyar helység volt. A község határában zajlott 1687. augusztus 12-én a Szent Liga és a törökök közti csata, amely Baranya vármegye és az ország felszabadulását hozta meg.
A református temploma műemlék jellegű, 1840-42 közt épült.
http://dd.bloglog.hu/page/6/
Szűz Mária Szeplőtelen szíve-kápolna
A kápolna 1961-ben épült.
Nagytótfalu 370 lelkes kisközség Siklóstól 6 kilométerre északkeleti irányban, Szőlő- és bortermelése a Siklósi-Villányi borvidékhez, múltja a Külső-Drávaszögi magyar néprajzi csoporthoz kapcsolja. Siklóssal és Kisharsányon át Nagyharsánnyal aszfaltút köti össze. A település 123 házból, 3 utcából áll. Lakóinak nagy része mezőgazdaságból, szőlőtermelésből él; kis hányada jár be Siklós és Harkány munkahelyeire. Nevezetességei: A falu közepén lévő műemlék-együttes legrégebbi épülete: a református templom; vele átellenben, a tér nyugati oldalán álló iskolamúzeum és a Tájház; mellette a Községi Könyvtár; a Rákóczi utca 6. szám alatti, magántulajdonban lévő épségban maradt zsupfedeles parasztház, a népi műemlékké nyilvánított volt Denke - porta. Gondozott téren áll az 1780-82-ig épült, egyhajós református templom. Mennyezetén ősi napszimbólum-ábrázolás látható, Angster-orgonáját 1909-ben építtette a kis gyülekezet. Kapujával szemben áll a 48-asok kopjafája .- A Községi Könyvtár az 1902-ben épült “új iskola” épületében működik. - Mellette, vele egy telken áll az 1846-os építésű, udvari homlokzaton ívelt tornácos megoldású, volt református iskola és tanítólak, ma iskolamúzeum és tájház. A térre néző homlokzatán az egykor falai közt tanító Baksai Sándor, későbbi püspök és Kossa Dániel, a turonyi szabadsághős emléktáblája látható. - Az épületnek az utcafronton lévő kisebbik szobája az iskolamúzeum: osztatlan falusi iskola tanterme, XIX. századi és XX. századeleji tárgyakkal, fotókkal, írásos emlékekkel, Nagytótfalu és a környéke iskolatörténeti dokumentumaival. - A tájház gyűjteménye Külső-Drávaszög magyar falvainak életét mutatja be a XIX. századi harmadik, és a XX. század első harmadában. A boltíve tornácról belépve, a tanítók volt konyhájában a textilkiállítás látható. A felső tárolókban a vidéki házivászonból készült, kiszőtt - kihímezett viseleti- és használati tárgyaiból kapunk ízelítőt. - Nagytót - falun itt-ott még a II. Világháború után is álltak a szövészek; művészi szintű volt Siklós vidékének szövéskultúrája. - A falon lévő tárolóban drávaszögi menyecskék “bugafőkötő”-jét láthatjuk, melyet az országosan is jelentős selyemhímzéssel készítettek. - Az első szoba / más vidéken: tisztaszoba / a XIX-XX. századforduló jómódú paraszti, vagy egyszerűbb polgári berendezését mutatja be. Szekrényekben, ládában, ágyon és a bábukon szebbnél - szebb viseleti és használati darabok láthatóak. A ház végén, az egykori “sütőkonyhában”, kissé szabálytalanul, helyszűke miatt három helység eszköztárát ide sűrítve, minden edényt és eszközt megtalálunk., ami az év során a paraszti háztartásban szükséges lehetett. Eredeti helyüket a használat rendszeressége vagy időszakossága határozza meg . - A konyhából tovább lépve, az egykori tanterem lefalazott kisebbik felében a szövéshez való fonal előkészítésének célszerű és szép eszközeit láthatjuk. - A mellette lévő szobában van a tájház szemefénye: a szövőműhely. Ami egy múzeumnak értelmet ad : hogy kincseit, a múlt értékeit képes legyen átadni a jövő nemzedékének: arra ad lehetőséget. Benne egész éven át működik a szövőszakkör, a rendszeres nyári táborok idején pedig tábori keretek között folyik a szövésoktatás. - A tájház hátulsó kertjében felvert sátrakban, nomád körülmények között táboroznak azok az általános iskolás gyermekek, akik a minden év júliusában megrendezett kézműves programok valamelyik turnusán részt vesznek. - A ház folytatásaképpen , a lebontott helyen újraépített fészerben a paraszti gazdálkodás, az állattartás és földművelés eszközei láthatóak, egyenlőre még nem kiállításra rendezett állapotban, de megtekinthetően. - A kis múzeum kertjében a téren egyre több, a vidékre jellemző növény megtelepítése sikerült: bánáti és keleti bazsarózsa, szimpla és dupla gránátalma, füge, Yukka Recurvifolia, törpemandula, illatos és pirosló hunyor él és szaporodik itt, védett körülmények között. Nagytótfalu tagja a Sikós- Villány Borút Egyesületnek. A hegyközség jónevű borászainál kiváló borok kaphatók.
http://dd.bloglog.hu/page/6/
Misézőhely
Siklós 10341 lakosú város az 58-as főközlekedési úttól 5 kilométerre, Harkány mellett. A helységet érinti a 62-es/Barcs-Villány/ vasútvonal. A település ősrégi viszonyaira vonatkozó adataink igen hiányosak. Az ember megtelepedésére utaló leletek a csiszolt kőkorszakból származnak (kőkorszakbeli kalapács, bronzkorszakbeli véső, varrótű, búzaedény, karperecek, gyűrűk, melyeket 1932-ben a vár alatt népvándorlási sírból tártak fel). Az illirek (ők már vaseszközöket használtak) és kelták után a rómaiak következtek. A mai Siklós helyén katonai telep volt SERENA néven. A római légiók megjelenésével a táborhelyek mellett utak épültek. Valériána tartomány fővárosához, Sopianaehoz kitűnő út vezetett, amely Siklós mellett húzódott. E korszak emlékei a vár udvarán megtalálhatók . A település mai neve magyar eredetű, a régi okmányokban SUKLOS, SUGHLOS, SUCLOS, SOKLOUS néven szerepelt. A XIV. században már SYKLOSCH-nak írják. A török idők óta Siklós van használatban. A település eredeti helye a mai vár és környéke. Építési idejéről sem okirat, sem monda nem került ezidáig elő. Siklós a honfoglalás után eredeti szállásbirtok, a Botond törzséhez tartozó Kán nemzetség birtoka volt. A Kán nemzetség a honfoglalástól öt századon át (900-1387) bírta Siklóst és vidékét. Ismeretes, hogy a vár építésére a parancsot a tatárdúlás után IV. Béla adta ki. A Kán-nemzetségből származó grófok kezdték el és egy évtizedig tartott építése. 1294-től származik az első hiteles okirat. Ebből olvasható, hogy Siklós várának castellánusa volt, Omodeus de Topord néven. A Soklyosy- család 1387-ig birtokolta Siklóst és vidékét. Zsigmond király ellen összeesküvésbe keveredtek, részt vettek az úgynevezett Horváthy- féle lázadásban is, ezért a király összes birtokaitól megfosztotta a családot. Ekkor került a birtok a Pásztóiak és Kakasok tulajdonába. 1395-ben Garai nádor fia, Miklós megszerezte a birtokot az összes jogokkal és jövedelmekkel. A vár és a hozzátartozó uradalom egészen a család kihalásáig, 1482-ig a Garaiak birtoka maradt. Idejükben Siklós nevezetes éveket élt át. A várat nagyobb szabású védőművé fejlesztették, ekkor épültek a saroktornyok. A Garai- birtok gazdasági és hadi központja lett. A család ide tette át udvartartását, itt tartózkodtak az év nagyobb részében. Ismeretes a Garák és a Hunyadiak ellentéte, harca. Amikor Hunyadi János Bátaszék alatt megverte Gara László csapatait, Siklós elfoglalására indult, de a vár ellenállt, Hunyadi nem tudta elfoglalni. 1401. júniusától 5 hónapon át a siklósi vár „foglya” Zsigmond király. Garai az ország nádora lett, ekkor viselte Siklós a „Civitas Palatinalis” (a nádor városa) büszke nevet. Siklós, a siklósi vár ezekben az időkben fontos országos és európai tanácskozások színhelye; itt gyűltek össze Zsigmond és a Garák hívei. Az utolsó Gara, Jób 1482-ben halt meg; emlékét a siklósi várkápolnában freskó őrzi.
A vár birtokai 1482-ben visszaszállottak a Szentkoronára, melyeket Mátyás király fiának, Corvin Jánosnak adományozott. Corvin János 1504-ben bekövetkezett halála után a birtok Ulászló király jóindulatából Corvin özvegyének a kezén maradt. Siklós vára a fenyegető török veszedelem idején a délvidék egy részének védelmét jelentette. A vár birtoklási viszonyairól ezekben az években a források Brandenburgi Györgyöt, de Újlaki Lőrincet is emlegetik tulajdonosoknak. 1504-től 1515-ig nem volt tulajdonképpen ura a várnak. A XVIII. századi források erre az időre teszik Stiljanovics szerb vajdának és népének megtelepedését Siklóson és vidékén, akik a Morava folyó mellékéről menekültek a török elől. II. Ulászló azért fogadta be őket, hogy védjék az ország déli határát. Templomukat 1738-ban építették. Stiljanovics 1514-ben halt meg; a Siklós melletti Göntéren temették el. A baranyai szerbek a II. Világháborúig minden évben búcsút tartottak sírjánál. 1515-ben kezdődött a Perényiek korszaka Siklóson. Siklóst és birtokait II. Ulászló hálából adta Perényi Imrének, aki az ország nádora volt, és a trónöröklés kérdésében a király mellé állt. Siklós ismét „civitas palatinalis” rangot kapott. A család szüntelenül erősítette a várat, készültek a török ellen. Ekkor fejeződött be a várkápolna építése, meghonosodott Siklóson a reneszánsz művészet, melynek emlékei ma is láthatók. Perényi felesége, Kanizsai Dorottya a mohácsi csata hősi halottainak eltemettetésével írta be nevét a magyar történelembe. Szobra a várkertben virágoktól övezve áll. Perényi Imre halála után (1519) fia, Péter örökölte a hatalmas birtokot. Több országos méltóság viselője volt. Koronaőrként Ferdinánd megkoronázása utána a Szentkoronát és a koronázási jelvényeket Siklóson tartotta. Az ő idejére esik a reformáció elterjedése, mely Siklósra és környékére nagy hatással volt. Az utolsó Perényivel, Gáborral, aki tüneményes pályafutást ért el kihalt a Perényi család. A török veszedelem 1543-ban éri el Siklóst, amikor Szolimán szultán hatodszor jön hazánk ellen. 1543. június 6-án szólaltak meg a török ágyúk a vár alatt, a nagyok százszor, a kisebbek kétszázszor, amíg a város 8, a vár 11 napi ostrom után megadta magát. A szultán írott szabadságlevélben ígérte meg a szabad elvonulást Vas Mihály kapitánynak és a vár lakóinak, ennek ellenére elvonulásukkor a lesben álló törökök felkoncolták őket. Kezdetét vette a 143 évig tartó török uralom, amelynek emlékei ma is megtalálhatóak. Ebből a korból maradt ránk, és különösen szép az 1989-re felújított dzsámi, amely kiérdemelte az „Európa Nostra” díjat. A látványosság mellett a menekült bosnyákok eredeti céljának megfelelően is használják. Siklós a török hódoltságkor kádi-székhely volt. Valószínűleg népiskolája (mekteb) is volt. 1582-től járási székhely (nahié). 1566-ban Arszlán budai pasát a vár udvarán fejeztette le a szultán. A török időben a város számottevő hely, a török hatalom jelentékeny támaszpontja. 1603-ban Ghazi Hizai kán dúlta fel hadaival, 1667-es hadjárata során pedig Zrínyi gyújtatta fel a várost. Buda visszafoglalása után Bádeni Lajos serege indult a török ellen. 1686. október 24-én Scheffenberg megkezdte Siklós ostromát. Bádeni Lajos október 31-én jelentette a császárnak a vár visszafoglalását. Az eseményt a vár falán lévő emléktábla őrzi. Ebben az időben mindössze 73 ház volt Siklóson.
A császártól jutalmul Aeneas Caprara tábornok kapta meg Siklóst és környékét, aki megkezdte a vár újjáépítését. Idegen urának köszönhető, hogy II. Rákóczi Ferenc szabadságharcának leverése után Lipót császár - sok magyar várhoz hasonlóan - nem robbanttatta fel a várat. 1700-ban és 1709-ben pestisjárvány tizedelte meg a lakosságot. 1704-ben a rácok vittek végbe nagy öldöklést Siklóson. A Rákóczi-féle szabadságharcban Siklós népe Rákóczi hadait segíti. Az 1726-28-as években Mária Terézia németeket telepít Baranyába, így Siklósra is. II. József alatt folytatódik a németesítés. A törökök kiűzése után az általuk betelepített szerbek itt maradnak, sőt az 1696. évi összeírás szerint Jován Glaudovics volt a város főbírája.
Ezekből az időkből két nevezetes esemény is ide kívánkozik. József trónörökös - a későbbi II. József, a „kalapos” király - 1770. május 4-én Pécsett tartózkodott, ahonnan Siklósra jött, hogy ifjúkori nevelőjét, a siklósi vár urát, Batthyány Károlyt meglátogassa.
Volt még egy császári vendége Siklósnak. Amikor Napóleon, 1809-ben megszállta Bécs városát, Ferenc császár a harc idejére második feleségét, Mária Teréziát Siklósra küldte Batthyány Antal családjához. - Batthyány Antal egyébként a református vallás híve volt; a református templomban saját részére külön padot építtetett, amely ma is megvan. Visszatérve Siklós múltjához, meg kell említenünk az 1747-48. évi sáskajárást, amikor mindent letaroltak a rovarok.
Az 1766-i jobbágylázadást Járó Péter harkányi jobbágy szervezte. A lázadást Mária Terézia hívei leverték és kegyetlenül megtorolták. Történetét Spolarics Zsigmond iskolamester énekelte meg, s szövege a Historia Oppidi Siklós-ban olvasható. A jobbágyfelkelés emlékére áll a vár bejárata előtt Járó Péter szobra.
A várat 1728-ban Batthyány-Strattmann Eleonóra vásárolta meg. Ezzel a Batthyány család korszaka kezdődött el. Befejezték a vár újjáalakítását és az apátsági templom alapfalain új templomot emeltek. Ez a mai katolikus templom. A család kiemelkedő személyisége Batthyány Kázmér, aki korát messze megelőzve felszabadította jobbágyait. Az 1848-49-es polgári forradalom és szabadságharc idején tevékenyen támogatta a forradalmat. A vár fontos központja volt a Dráva-vidéki felkelő honvédségnek. 1848. áprilisában Batthyány Kázmér Baranya főispánja lesz, később kormánybiztosa a délvidéknek; 1848. októberében kormánybiztosi minőségében foglalta el Eszék várát. 1849. április 16-án a Szemere-kormányban külügyminiszter, reá bízták a kereskedelmi tárca vezetését is. A világosi fegyverletétel után Kossuthtal török földre menekült. Minden vagyonától megfosztották, jelképesen kivégezték. 1854-ben Párizsban halt meg. A montmartrei temetőből 1987-ben hozták haza hamvait és a siklósi várkápolnában temettük el. Utcanév, szobor, iskola, évenként megrendezésre kerülő emlékünnepély őrzi emlékét. A szabadságharc leverése után Siklós jelentősége csökkent. A település központjának mai képe 1860 körül alakult ki; a kiegyezés után lassú fejlődésnek indult. Híresek voltak vásárai, kereskedői, iparosai; egyesületek, testületek jöttek létre. A század második felében dalárda, olvasókör, sportegyesület, vadásztársaság, önkéntes tűzoltótestület, nyilvános könyvtár, a téli hónapokban állandó színtársulat működött. A mesterembereket az ipartestület fogta össze. 1881-ben megnyitotta kapuit a polgári fiúiskola, majd a leánypolgári. Az iparosiskolában tanultak a jövő mesterei. 1884-től hetilap jelent meg a községben, volt olyan időszak, amikor kettő is (Siklós és Vidéke, Baranyai Polgár). 1894-ben kórház és szegényház épült. Gyáripar nem volt. Igaz, működtek nagyobb üzemek: téglagyárak, ecetgyár, jéggyár, famegmunkáló telep, szikvízgyár, selyemgombolyító, stb., de ezek csekély számú munkást foglalkoztattak. Messze földön híres volt fazekasiparáról. A mai Vértanuk útját róluk nevezték Fazekas utcának.
1871-ben Siklós mezővárosi jellege megszűnt, de járási székhelyi rangot kapott. Ez nagy mértékben elősegítette fejlődését, fellendülését. Közigazgatási és igazságszolgáltatási szervek települtek ide. Emelkedett a kulturális színvonal, az ipar, a kereskedelem is igen sokat nyert. A Tanácsköztársaság idején a város szerb megszállás alatt állt (1918-1921). A megszálló hatalmak kormánybiztos főispánja a siklósi születésű Pandurovics László volt.
A két Világháború között Siklósról ez olvasható a lexikonban: „Nagyközség, lakóinak száma 5740 (1910-ben 5791 fő volt), vasútállomása, postája, távíró- és telefonállomása van.” Siklós ékessége már ekkor is vára volt, melynek tulajdonosa ekkor gróf Benyovszky Móric. A várúr több alkalommal volt a siklósi választókerület képviselője és a megye főispánja. Sírja a várkápolnában van. A várat a magyar állam az 1940-es években megvásárolta a Benyovszky családtól. A háború alatt hadifoglyokat szállásoltak el benne. A második Világháború harcainál nagyobb károkat okoztak Siklósnak az utána következő évek, amikor „határsáv”-vá nyilvánították. Az idegenforgalom teljesen megszűnt, az élet minden területét korlátozta a kialakult helyzet.
A határsáv megszűnésével ismét lehetőség nyílt a fejlődésre. Ipartelepítés, nagyobb arányú lakásépítkezés, iskolahálózat bővítése, stb. történt.
1955-ben megkezdődött a vár helyreállítása, melyben a lakosság is sok társadalmi munkával vett részt. A gondosan előkészített tervek alapján megindult a műemlékvédelmi munka. A munkálatok befejeztével a vár valóban idegenforgalmi látványosság lett, büszkesége a városnak..
1970-ben „nagyközség” Siklós. 1970-ben a lakosság száma: 6906 fő, 1977-re érte el azt a szintet, aminek alapján - 1977. április 1-jén - visszakapta 1871-ben elvesztett városi rangját, és fejlődése új lendületet kaphatott. Területén több ipari üzem, szövetkezet, valamint számos intézmény, hivatal, és egyéb szervezet biztosított lehetőséget a munkához, a közel 11000 főnyi lakosságnak. Várossá nyilvánításával még inkább politikai-gazdasági és kulturális központja lett a mintegy 40 községből álló vonzáskörzetének. A városfejlesztési tervek figyelembe vették a város lakóinak igénye mellett az ezzel járó feladatokat is.
A ferences templom a XV. században épült gótikus stílusban. Majd, a XVIII. században barokk stílusban átépítették. A szentélye gótikus, a freskók XV. századiak.
A görögkeleti szerb templom a XVIII. században, barokk stílusban épült.
A református templom 1803-ban készült el.
A városháza épülete romantikus stílusban, 1860-ban épült a mai Kossuth téren.
Malkocs bej dzsámija a mai városháza mögött a XVI. században épült.
A máriagyűdi római katolikus kegytemplom 1742-ben, barokk stílusban épült. Oltárán Mária a kis Jézussal szobor látható, 1148 óta Mária-kegyhely, zarándokhely.
http://dd.bloglog.hu/page/6/
