Kaposvár 68700 lakosú városa, Somogy megye székhelye a 61-es 66-os és a 67-es főútvonalak találkozásánál fekszik a Kapos folyó mentén. Vasúton is megközelíthető a 35-ös/Kaposvár-Siófok/, 36-os/Kaposvár-Fonyód/ és 41-es/Gyékényes-Dombóvár-Budapest/ vonalakon. Az ősi kultúrák emlékei és archeológiai leletek segítségével 20-25ezer esztendő messzeségéből tudjuk nyomon követni a régészek azt az embercsoportot, amely elsőként telepedett le az erdővel és vízzel borított Somogyság hajdani területére. Az ide érkező magyarok gyér lakosságú szláv és germán településeket találtak. A város jelenlegi vidéke a honfoglaláskor a Somogyvár központú nemzetségfői várhoz tartozott. 1009-ben a „Historia Episcopatus Quinqueecel” című könyvben olvashatjuk a Kapos elnevezést. I . Szent István király a megyében lévő várakat királyi tulajdonná nyilvánítja, s azokat a környező vidék központjaivá teszi. 1061-ben a Győr nemzetség őse, Atha-Ottó somogyi ispán monostort alapít a Szent Jakabi dombon a bencés rend számára. E jelentős templom és kolostor felszentelésén van jelen Salamon király Géza herceg társaságában. A birtokhatár rögzítésekor III. Béla 1192-ben keletkezett oklevele így fogalmaz: „terram que vocatur Capus”. A terület egy része ekkor már a Monoszló nemzetségé, míg a környék legnagyobb birtokosai a Győr nemzetséghez tartozó Szerdahelyiek. A XV. századtól a vár, amely a megerősített földvár helyén lehetett akkoriban, hagyatéki adományozásként szerepel a korabeli okiratokban. Változnak a tulajdonosok is, a birtokosi vitákról valló okmányok a Dersffyek, Héderváriak, Újlakiak, Szerdahelyiek, Tamásiak nevét említik sokszor. Hunyadi János 1448-ban a birtokot „Wyvar” várnagyának, Berekfalvi Zopa Péternek adományozza. 1474-ben Mátyás fiának adja adományul, így lesz a környék több településével együtt a terület Corvin Jánosé. Az erődítménytől nyugatra Kecel, délre Rupol jobbágyfalu települ. Ebben az időben a falvak sűrűsége jóval nagyobb, mint napjainkban. Somogy vármegye XV. századbeli területén 16 vár, 25 város és 939 helység létezéséről szól a későbbi krónikás. Mohácsnál vesztett csata után már királyi várként találkozunk az erődítménnyel Szerdahelyi- Dersffy tulajdonában. A megye meglehetősen elnéptelenedik a török hódoltság időszakában, s mindössze 225 település vészeli át a Somogyban. Kapos elestét 1555. szeptember 20-ára időzíti a krónika. A törökök Kaposvárt a pécsi szandzsákon belül kisebb közigazgatási egység, a nahie központjává teszi, mintegy 96 helység centrumaként. A Derssfy család kihalásával a Sárkány család lesz a birtokos, majd tőlük veszi meg 1686 tavaszán Esterházy Pál. A várat a császári és szövetséges csapatok 1686. november 12-én szabadítják fel Bádeni Lajos császári tábornagy vezetésével, majd 1702-ben a bécsi haditanács rendeletére felrobbantják. 1712. december 2-án Esterházy Pál herceg azzal, hogy megkapja a letelepedési engedélyt, a város kialakulásának alapját teremti meg. 1749-től már Kaposvár a megyeszékhely, követve a rangban Somogyvárt, Tapsonyt /1724-1735/ és Marcali /1735-1749/, 1761-ben működik itt már szabó, csizmadia, szűcs, lakatos, kovács, cipész, tímár, festő, szíjgyártó, molnár, hentes, bognár, gombkötő és fazekas céh is. 1743-ban a barokk plébániatemplom épült fel. 1748-ban készült el az iskola a mai Kossuth téren. 1751-52-ben felépül az első megyeháza. 1772-ben Pirker József már gyógyszertárat működtetett itt. Egy 1777-ben felvett uradalmi kivonatban 319 városi polgárházról és 82 zsellérházról olvashatunk. A reformkor díszeként 1828-1832-ig épül az új megyeháza, a magyar klasszicista építészet e kiemelkedő alkotása, amelynek főhomlokzatán ott az örökké emlékeztető felirat: „A közjónak”. 1832-ben Beszédes József lecsapolja a Kapos völgyét, 1839-ben már téglajárdával burkolják a Fő utcát, majd 1841-ben lekövezik. A mezőváros 1835-ben választja meg díszpolgárának a legnagyobb magyart, gróf Széchenyi Istvánt. 1840-1846-ig épül a közkórház „A szenvedő emberiségnek” felirattal. A köznemesség vezető szerepével, 1848. május 2-án alakul meg Somogy vármegye közigazgatási bizottmánya, s szinte akadály nélkül foglalja el a várost. 1849. május 7-én Noszlopy Gáspár kormánybiztos bevonul a városba. 1857-ben Donner János serfőző a Kaposon túl építi fel lakóházát, alapítója a „Donner város”-nak nevezett városrésznek. A honvédlaktanya 1876-ban épül. 1866. március 6-án Roboz István szerkesztésében megjelenik az első somogyi újság, a Somogy. 1889. augusztus 4-én Kossuth Lajos a város díszpolgára lett. Az ország vérkeringésébe történő igazi bekapcsolódást a Bátaszék- Dombóvár- Kaposvár- Zákány közötti vasútvonal megépítése jelenti a városnak, amelyen 1872. augusztus 14-én indul az első vonat. Az 1894-ben befejezett MIR Cukorgyár építése mellett tovább bővülnek a vasútvonalak is. 1894-ben a Kaposvár- Mocsoládi, 1896-ban a Kaposvár – Fonyódi, 1900-ban a Kaposvár- Szigetvári, 1905-ben a Kaposvár –Barcsi vonal építése fejeződik be. 1873-ban várossá nyilvánítják. Az 1890-es összeírás már 1508 lakóházat jegyez 12ezer lakossal. 1895-ben polgármesterré választották Németh Istvánt. Jövőbelátó városrendezési- és tervezési felfogása, tevékenysége határozott jeleget ad a városnak. 1894-ben villanyt és aszfaltozást kap a város, 1897-ben kezdődik a csatornázás. Az ipar fellendüléséről tanúskodik a már működő Haidekker- féle szappangyár, s azután megindult, 1900-ban épített Tankovics gőzmalom, az 1904-ben kezdett Gépgyár, az 1908-ban épített Sörgyár és 1906-ban már üzemel a Vasöntöde is. Hírneves üzem volt az 1902-ben alapított Rózsa műfestő- és tisztítógyár és az 1910-ben munkát kezdő Kardosféle cementüzem. 1902 óta áll már az új Városháza, 1908 óta már az új gimnáziumban nevelik a kis somogyiakat, 1911-ben felépül a látványos szecessziós Csiky Gergely Színház is. A 25 évig tartó Horthy-rendszeri városfejlődés rendkívül lassú. Az iparral és a mezőgazdasággal kapcsolatos feldolgozó üzemek ugyan dolgoznak, de a lélekszám alig emelkedik. 1930-ig 33226, 1941-ben 33515 fő a város lakossága. Az ipar nélküli, a megye nagybirtokosainak valamiféle központját jelentő kisvárost 1944. március 19-én éri el a német megszállás. A rövid nyilas uralom után, 1944. december 2-án a 3. Ukrán Front alá rendelt 57. hadsereg és az első bolgár hadsereg alakulatainak segítségével Sarohin vezérezredes vonul be a városba. Bár a front százhúsz napig áll a Balaton és a Dráva között alig harminc km távolságra a várost egy bombatámadás rettenti meg csupán és sértetlen marad. 1949-ben a 33535 lakosú város az induló tervgazdálkodás keretein belül kezdi fejlődését, ez 1968-ig lassabb ütemű, majd egyre gyorsabb tempójú.
A római katolikus székesegyház 1737-1744 között épült, két homlokzati toronnyal. Ezt megelőzően vályogtemplom állt a helyén. 1886-ban Tandor Ottó neoromán stílusban átalakította, s ma a dómot egy nagyobb, négy kisebb fiatorony és két, még alacsonyabb tornyocska ékesíti.
Az előtte található téren az egyetlen fertőrákosi mészkőből faragott Mária-szobor található. A toponári városrészből került mai helyére. A Toponári rokokó Madonna néven is ismert szobrot a Festetics család emeltette az 1770 körüli években.
A téren helyezkedik el a városháza tornyos eklektikus 1903-ban épült épülete, tornya a német reneszánsz ízlése szerint készült.
A Kapos folyó árterében épült hajdani várnak ma már csak a romjai vannak meg. A várat nem annyira a falai védték, inkább a körülötte elterülő mocsár és ingovány. A török 1555-ben foglalta el, s 133 éven át uralta. Később Bécs parancsára a még álló falakat le kellett rombolni. A maradványok 1931-ben kerültek először a felszínre. Kaposvár középkori életének ezt a fontos emlékét később feltárták, majd konzerválták, a környéket parkosították.
A várostól 4 kilométerre keletre, a városhoz csatolt régi Kaposszentjakabon területén fekszik a bencés apátság romjai. A középkori romok a hegytetőn találhatók. A XI. századi bencés monostort Ottó somogyi ispán alapította. A kolostor maradványait gondosan konzerválták, és tetővel védték meg. A nyolcszögletű, téglából épített torony négy oldala ma is áll. A feltárt kövek, a megye más vidékéről idekerült középkori faragott kövekkel együtt a romterületen lévő szabadtéri lapidáriumban vannak elhelyezve.
Itt született Rippl Rónai József világhírű festőművész, emlékmúzeuma a Rómahegyen található.
A Kunffy-ház egyemeletes, hattengelyes, kora eklektikus épület 1860-ból való. Ebben a házban élt egy ideig Kunffy Lajos festőművész.
A Dorottya-ház egyemeletes, manzárdtetős volt tiszttartói lakás, boltozott földszinti és emeleti helyiségekkel 1830 körül épült barokk stílusban. A ház Csokonai Vitéz Mihály „Dorottya” című vígeposzának képzeletbeli színhelye.
http://dd.bloglog.hu/page/8/
Orci 517 lakosú község Kaposvár-Toponártól 4 kilométerre, északkeletre fekszik. A középkori források Orzy, Orchy alakban említik.
http://dd.bloglog.hu/page/8/
Jézus Szíve-templom
Zselickislak 352 lakosú község Kaposvártól 5 kilométerre, délre fekszik. 1571-ben a török adólajtstrom Kis-Laknak nevezte. Ezt az elnevezést használták 1909-ig.
A katolikus templom 1901-ben épült.
http://dd.bloglog.hu/page/8/
Szent István király-templom
A templom 1790-ben épült, későbarokk stílusban. Építtetője Esterházy herceg. A sekrestye és az előcsarnok később épült hozzá.
