Alsómocsolád 332 lakosú település a Mecsek hegység északi lankáin., az úgynevezett Hegyhát-térségben helyezkedik el, Baranya és Tolna megye határvidékén. A megyeszékhelytől, Pécstől légvonalban mintegy 25 kilométerre, északra települt, a Mecsek hegység festői szépségű lankáin, az úgynevezett Hegyhát nagyföldrajzi tájegységben, dombokkal körülvéve keletről és tavakkal határolva nyugatról.  Közlekedési adottságai nem a legjobbak: 7 kilométeres bekötőúton elérhető a Dombóvárt Bonyháddal összekötő 6534 számú közlekedési út. Vasúttal is elérhető a település, önálló állomása van, az 50-es /Dombóvár-Bátaszék-Baja/ vasútvonalon, Dombóvártól 13 kilométerre. A település szerkezete falusias jellegű, fésüs elrendezésű szalagtelkeken családi házas beépitettségű. Intézményei centrális elhelyezkedésűek, szervesen kapcsolódnak a település szerkezeti egységéhez. A tavakat a hábi csatorna felduzzasztásával hozta létre a szövetkezet. Mivel a község zsáktelepülés, nincs átmenő forgalma, ideális hely az otthonteremtésre. Alsómocsoládról az első hiteles feljegyzések 1294-ben olvashatóak egy oklevélben.  A falut a török hódítások idején feldúlják és kifosztják. A lakosság a környező erdőkben keres menedéket. Később újra benépesítik ezt a gyönyörű fákkal, ligetekkel és a jó termőföld miatt biztos megélhetéssel kecsegtető dombok közötti völgyet. A II. Világháború után közel 800 lakosa volt. A városiasodás és a fő politikai irányzatok szinte szisztematikusan tették tönkre és ítélték sorvadásra az ilyen kis falvakat. Az 1990-ben történt átalakulás után a falu új életre kel és fejlődni fog.
Amint a faluba érve elsőként megpillantunk jobb oldalról: a volt Sztankovánszky kastély és vele szemben az 1996-ban létrehozott millecentenáriumi emlékpark. A kastély urai mindig jó viszonyban voltak a falu lakosságával, munkalehetőséget biztosítottak és segítették a mindennapi életüket. A falu mostani címerét is a leszármazottak és a jelenleg is a faluban élők jó kapcsolatának lehet köszönni, mert 1991 szeptemberében ajándékozta a falunak Sztankovánszky Imre. A kastély jelenleg a Pécsi székhelyű DÉLHÚS Rt. tulajdona, aki eredeti formában építette ujjá.
A templom 1836-ban épült a falu összefogásával és a Sztankovánszky család anyagi támogatásával.1943-tól a falunak saját papja van és helyben vezetik az anyakönyveket is. A templom külsejét falusi összefogással több mint 15 évvel ezelőtt renoválták. Belseje a falu nagyságához és a lakosság számához képest nagy. Mennyezetét gyönyörű freskók díszítik, melyeket 1993-ban a falu és az egyház közös összefogásban restauráltatott. Ekkor került sor a falak újrafestésére is.
A községben 1991 óta önálló Polgármesteri Hivatal működik. Az önkormányzat és a hivatal munkájának köszönhetően a községben nagyarányú fejlesztések, felújítások történtek. Alsómocsolád tagja a Keleti - Mecsek Egyesületnek, mely révén igyekeznek településüket bevonni a falusi turizmusba. Az Egyesület révén több vendég látogatott a községbe üdülés, pihenés céljából. Több turisztikai kiadványban is hirdetik szálláslehetőségeinket, bízván benne, hogy egyre többen látogatnak el a településre.

http://dd.bloglog.hu/page/7/

Szent András-templom

Anyakönyvek: 1843-tól.

A község egykori, középkori eredetű temploma, melyet Szent Adalbert tiszteletére emeltek, a XVIII. század elején már igencsak romos, elhagyatott volt. A törökkort követően a falu újbóli benépesítésekor a betelepült katolikus családok a szomszédos Mágocsra jártak misére, így templom hiányában a község a mágocsi plébánia filiája lett. (Mindaddig az is maradt, amíg egy önálló plébánia alapítását el nem határozták.)

A templom felépítését a település birtokosa, a Perczel család vállalta magára. Fogadalmukat Perczel András Tolna vármegye szolgabírája váltotta valóra, aki végrendeletében 15 ezer forintot különített el a mocsoládi templom felépítésére. A végrendeletnek megfelelően megkezdődtek az előkészületek az építkezés körül. 1813-ban Tolna megye archidiakónusa, Gruber András felkérést kapott a templom helyének kijelölésére, majd az alapkő letételének szertartásán is ő vett részt 1824. november 8-án. Ezt követően kezdődött meg az építkezés az egykori pécsi püspök, Király József beleegyezésével. A munkálatok 1836-ban fejeződtek be. A templomot Szent András Apostol tiszteletére szentelték fel 1836. október 16-án, a szertartást négyesi báró Szepesy Ignác püspök végezte, melyen részt vett Udvinatz Nep. János kanonok, Mágocs mezőváros papja, valamint Mocsoládról és a környező településekről összegyűlt nagy számú katolikus hívő. Az első magyar nyelvű misét Szépe János mágocsi, a németnyelvűt Wagner Alajos köblényi plébános mondta.

A templom állagát részletesen először az 1842. évi püspöklátogatáskor írták le: Kívül-belül meszelt falai téglából épültek, megfelelő vakolattal borítva. Mennyezete boltozott, szentélyét csiszolt kőlapokkal, a templomhajó padlóját téglával burkolták. A templom tetejét cserép, a tornyot bádog fedte. Tornyában három harang lakott. Az épület alatt a Perczel-család kriptálya állt. Három oltára közül a főoltárt Szent András apostol tiszteletére szentelték. Rendelkezett egy tízváltozatú orgonával is.

1879-ben az új plébános Gött Ádám szerint minden igencsak elhanyagolt volt, amikor átvette a plébániát. Gött „szánandó helyzetűnek” írta le a templomot, a plébánialakot és az iskolát. Nekikezdett a felújításnak, ám ezzel rögtön kivívta a lakosság rosszallását. A plébánia rendelkezésére álló 1200 forintja mellé a pécsi püspök ajánlott fel további 2200 forintot, melyből a templom tetőszerkezetét újították fel. Ezenkívül felújították az ajtókat, ablakokat és az orgonát is. A plébánia épületét egy külső szoba-konyhával bővítették, az udvar hátsó részén egy fészert hoztak létre. A munkálatokat Zsila Vilmos építészmérnök irányításával 1880-ra fejezték be. A templom újrafestése Dietrich József plébános költségén készült el 1899-ben. Később Zichy Gyula megyéspüspök 6700 korona adományából a templom és a plébánia épületén ismét számos javító munkát végeztek, és egy teljesen új tornyot építettek a régi helyére. A templom új orgonáját 1941-ben rendelték a pécsi Angster és fia cégtől, az új hangszer 1942-re készült el. Az újonan beiktatott plébános a templomot ismét elhanyagoltnak találta, a felszerelés nagy részét alkalmatlannak találta a liturgiára. Az épületnek ekkor még nem volt villanyvilágítása, az elektromos áramot 1943-ban vezették be.