Igal 1337 lakosú város, Kaposvártól északkeletre, 18 kilométerre fekszik a Somogyi-dombságban. Már a rómaiak korában lakott hely. A feljegyzések 1193-ban említik először. Igal nagyközség Külső-Somogy egyik legjelentősebb települése. Kiemelkedő szerepe visszanyúlik a középkorba, s ezt a jellegét kisebb megszakításokkal a mai napig megőrizte. A XV. században már mezőváros volt, a XVII. századtól járási székhely, a tanácsok kialakulása után fokozatosan közigazgatási centrummá vált ismét. Lakóinak nagy része általában földműveléssel foglalkozott. Fekvését tekintve Igal a Dunántúl egyik legszebb, legjellemzőbb vidékén terül el. A települést szántóföldek, szőlők, erdők, dombvidék öleli körül. Északi határán húzódik végig - kelet-nyugat irányban - a Somogy-Tolnai -dombság, amely Igalnál éri el a legmagasabb pontját, a 301 méter magas Csúcsos dombon. Tiszta időben látható innen északi irányban a Balaton, dél felé pedig a szép zselici táj, a Mecsek és a Zengő. 1279. júniusában IV. László (Kun László) a budai káptalannal Péter és Marcell comesek, a margitszigeti apácák officialisai által bemutatott oklevele alapján leírja és megerősíti az apácák IGOL, két POSONY, OZLÁR, BORHUD, RACUSY és BELCH nevű Somogy megyei, KOSUK nevű Tolna megyei és ECHE nevű - nekik Moys királynéi tárnokmester által adományozott - birtokainak határait. 1448-ban már előfordul oklevél, amely Igalt oppidumként, vagyis mezővárosként említi. Igazán attól kezdve tekinthető a település mezővárosnak, amikor 1462-ben Mátyás királytól kiváltságlevelet kapott, és engedélyt arra, hogy évente négy alkalommal országos vásárt rendezzen. Az iszlám hódítás a XVI. század második felében éri el Igal mezővárost. A török adórovók 1563-ban 25, 1574-ben 30 és 1580-ban már csak 19 dzsinje hánét, vagyis kincstári adófizető háztartást tartottak számon. Somogy megyében a koppányi szandzsák területén egyik legfontosabb település a palánkkal körülvett, megerősített Igal volt. Ennek a korszaknak egyik kiemelkedő eseménye volt a az országos hírűvé vált igali portya, majd az azt követő körmendi kótyavetye. A rendelkezésünkre álló dokumentumok közül az egyik legérdekesebb egy 1736-ból fennmaradt összeírás, amely a mezőváros háztartásait veszi számba. 65 család névszerint szerepel a lajstromban, és megállapítható, hogy leszármazottaik ma is itt élnek a községben. 1776-ban ár 22 puszta, 56 falu, valamint 5 mezőváros szerepelt az Igali Járásban a pannonhalmi tizedösszeírásban. Az I. Világháború komoly áldozatokat követelt Igaltól: 287-en vonultak be katonának, a hősi halottak száma 54. Emléküket a templom falában elhelyezett 3 márvány emléktábla őrzi. Négy malma volt a községnek, négy vendéglője, kilencen rendelkeztek különböző erőgépekkel (gőz- és nyersolajmotoros, szívógázmotoros, benzinmotoros).
Már a II. Világháború előtt a MAORT kutatásokat folytatott a község határában, feltételezve, hogy olajra bukkannak. A község arculatán ma már erősen kirajzolódik a gyógyító hatású termálvíz felszínre kerülése után létrejött fürdő hatása. Szinte új település született az elmúlt 30 év során a tényleges Igal keleti határában. A fürdőt övező domboldal tarkállik az üdülőktől, nyaralóktól. Tavasztól őszig a település lakóinak száma többszörösére növekszik, mint az állandó lakosság. Igal egyre inkább üdülőhely jelleget ölt.
A római katolikus temploma a XV. századból való, magas tornyú, gótikus építmény. A hajó elején támpillérek láthatók gazdag belső díszítéssel. 1756-ban átalakították. Belső berendezései közül figyelemre méltó a hatalmas, oszlopos, sokalakos főoltár, a Szent Márton-mellékoltár, továbbá a figurákkal gazdagon díszített szószék.
