Szakcs

2016. július 12. 08:44 - Andre Lowoa

Szakcs 1029 lakosú község, a Szakcsi- patak két partján, Dombóvártól északra, 20 kilométerre fekszik. A Kapos és a Koppány folyók közötti terület ez, erdőkkel övezett dunántúli dombvidék. Legmagasabb pontja 277 méter, ott áll az Öreg-hegyi kápolna. A község talaja a régi leírások szerint is erősen kötött, de jó termőképességű. A rendezett belterületen zsákutcák nincsenek. Párhuzamosan futó két főutcájából vannak kisebb elágazások. Amikor az utcák nevet kaptak itt is történelmünk nagyjairól neveztek el többet - Rákóczi Ferenc, Vörösmarty Mihály, Deák Ferenc, Petőfi Sándor, Kossuth Lajos, Széchenyi István, Ady Endre - melyek mellett ma is élő helynevek, a földrajzi nevek a tájékozódási pontok. Szakcs történetéhez tartozik két római kori agyagkorsó lelet és egy 900 darabból álló, III. századi éremlelet, ez utóbbit a Nemzeti Múzeum őrzi. A honfoglaláskor Tolna megye nagy része, benne Szakcs is Árpád birtoka lett. Erre utalnak a Nyék, Keszi, Kurd, Tevel, Tormás és Szakcs településnevek is, melyek mindegyike a honfoglalók és leszármazottaik nevéből ered. Szakcs esetében valószínűbb az Árpád egyik unokájának nevéből való eredet. 1955-ben a község egyik utcájában 17 Árpád-kori sírt tártak fel. A község legrégebbi írásos említése egy 1332-ben készült tizedlajstromban fordul elő, ahol ” Sakch ” a regölyi főesperesség egyik legnépesebb plébániája. Az egyre gyarapodó település a mohácsi vész előtt jelentős mezővárosa volt Tolna vármegyének. 1536-ban a török defterekben Szakcs a még soknak számító 25 házzal szerepel. Katolikus templomát a törökök lerombolták, papját megölték. A község megmaradt lakossága, ahogy Tolna megye számos településén, Szakcson is áttért a protestáns vallásra. A hódoltság után a vidék a herceg Esterházy-család birtoka lett. Szakcs újra benépesült, magyarok között a dél felől érkező rácokkal is. 1710-ben 20 telepes családot számláltak, 1730-ban 61-et, 1753-ban pedig már 115 család szerepelt a telepesek összeírásában. 1388-ban már egyszer elnyert mezővárosi rangját 1795-ben ismét visszakapta, négy országos vásár tartásának jogával együtt. A XIX. század közepén háromezer lelket számláló Szakcs 1848-ban ” az önkéntesen felállított és letett hitük szerint tettleg szolgálatot teljesítő őrsereg ” létszámát 210 nemzetőrrel gyarapította. Az akkori helyzetre jellemzően, összesen egy puskájuk és egy kardjuk volt. Szakcs XVIII-XIX.. századi történetében fontos szerepet töltöttek be a jeles iparosokból és mesteremberekből álló kézműves céhek. Közülük is kiemelkedő a fazekas céh működése, melynek hagyományai nyomán szép habán kerámiák készültek még a múlt század harmadik harmadában. A két Világháború között 3000 körüli lakosságú Szakcs körülbelül 660 házból állt. Az állattartó gazdák, köztük a 897 kateszterális holdat művelő három középbirtokos 844 lóval, 873 szarvasmarhával, 1588 sertéssel és 1168 db juhval rendelkezett. A kézművesek mellett egy malom, fűrésztelep működött, 6 munkást foglalkoztatva. A majdnem teljesen katolikus vallású község öt tantermes elemi népiskolát tartott fenn 5 tanítóval, és egy katolikus óvodát.
A község jeles szülötte Mészáros Gyula (1883-1957) etnográfus, orientalista, költő és egyetemi tanár, aki a század elején Konstantinápolyban folytatta török nyelvi tanulmányait. Kutatásai során járt a Volga vidékén is. 1951-től New Yorkban élt, ott is halt meg.

http://dd.bloglog.hu/page/8/