Lápafő 213 lakosú község múltja az 1563-as esztendőig vezethető vissza. Egy akkori összeírás szerint a koppányi szandzsákban számbavett helységek közül Lápafő 12 házzal szerepel. Bizonyítja ezt a környékbeli falvak történelme és azon korabeli egyháztörténeti megállapítás is, hogy a község, mint református gyülekezet van számon tartva. Takács Lajos az 1976-ban megjelent “Egy irtásfalu földművelése” c. könyvében - amely a szomszédos Várongról szól - ezt írja: ” A falutól délre terültek el azok a hatalmas uradalmak, melyek a hajdani erdőterületeken alakultak ki az Esterházy- és a Hunyadi - birtokokon. A legközelebbi falu, Lápafő, mely egyedül volt református a katolikus falvak között, kis uraságok birtokaiból állt. E falu református törzslakossága 1710 körül a Zala megyei Becsvölgyéből települt át.” A falu nevét a réten folydogáló ma is meglévő Lápa patakocskáról kapta. A régi falu a mostani temető helyén alakulhatott ki, erre utaló nyomokat még napjainkban is lehet találni. Ez az ősi település azonban a török időkben elpusztult, az új Lápafőről 1734-es esztendőtől lehet beszélni. A falu temploma 1785-ben épült, alapjául felhasználták a régi Lápafő faragatlan termésköveit. A községnek 1848-tól önálló tanítói voltak, előtte papok töltötték be ezt a tisztséget és az iskola is ugyanekkor épült. A lakosság főleg földművelésből élt, persze tartottak állatokat is. A falu néhány “nagy” családjának sok földje volt, a lakosság egy része náluk dolgozott, mint cseléd, egy kisebb réteg pár holdon gazdálkodott. A községből a férfiak mindkét Világháborúban részt vettek. A II. Világháború után emlékművet emeltek az elesettek tiszteletére. Az 1950-es években Lápafőn is voltak kuláknak nyilvánított gazdák, de innen nem telepítettek ki senkit, mint az ország többi falujából. Az első kezdetleges mezőgazdasági termelőszövetkezet 1954-55-ben alakult, ebben még csak a lakosság kis része, főleg a szegényebb réteg dolgozott. 1960-ban jött létre az első igazi termelőszövetkezet Aranykalász néven. 1968-ban a lápafői és a várongi közös szövetkezetté alakult. Az 1970-es évek elején Lápafő is bekerült a körzetesítésbe, közigazgatásilag Szakcs nagyközséghez csatolták. 1989-ben megalakult az önkormányzat. Ettől kezdve a falu élete felpezsdült.
A református templom 1785-ben épült.
http://dd.bloglog.hu/page/8/
Várong 220 lakosú község Tolna megye északnyugati szegélyén fekszik. Írásos emlékben 1138-ban szerepel először a neve. Határának egy része a két háború közt megtartott Hunyadi-birtokok parcellázása következtében átnyúlt Somogyba is. A XVIII. század elejétől ismert olyan adat is, amely a falut Somogy megyébe helyezi. Tájéka szervesen kapcsolódik a külső-somogyi dombvidékhez, amely éppen e környéken éri el egyik legmagasabb pontját. A falu e dombok déli oldalán, Törökkoppánytól mintegy 5 kilométerre, délre helyezkedik el, a hajdani Körtvélyesi- patak nyugati dombhajlatán. A faluban az 1970-es évek történései alapján készült Vitézy László, Békeidô című dokumentumfilmje.
A Várong körüli települések hajdan mezővárosok voltak: Szakcs, Tamási, Somogyszil, a XIX-XX. századfordulóig fontos céhes iparral és kereskedelemmel rendelkeztek. A falutól északra eső dombok nagyobb hányadát erdő borítja, amelynek kis része tartozott a várongi pusztához. A nagyobbik a vidék hatalmas hűbéri szolgáltatástól mentes szabad birtokainak volt tartozéka. A falutól délre terültek el a hatalmas kiterjedésű uradalmak, az Esterházy- és Hunyadi-birtok. A legközelebbi falu, Lápafő, amely egyedül volt református a katolikus falvak között, kis uraságok birtokaiból állt. E falu református törzslakossága 1710 körül a Zala megyei Becsvölgyéből települt át. Várong falu életének folyamatossága a török alatt is fennmaradt. Egy 1643-ból származó missziós beszámolóban Várong plébánia központként szerepel, amelyhez Marosd és Szil falu tartoztak. Feltehető tehát, hogy a falu I. Szent István kora óta, amikor első említése történik, a középkoron át, egészen a török időkig lakott maradt. I. István korában egyébként, mint azt Györffy György is említi, a falu a királyi testőrség lakhelye. Erre utal a falu neve, Várong is, mely a Voering skandináv szót rejti magában. A falu lakóinak e tisztségére utal különben az a tény is, hogy közvetlenül az Árpád-család egyik ágának birtokai mellett, a Koppány völgyétől délre helyezkedett el, valamint az, hogy később is az úgynevezett custudiátusi (custus, jelentése őr) birtok-együtteshez tartozott, amelynek központja Székesfehérváron volt. 1802-ben kapta a birtok-együttest a visszaköltöző piarista rend, amely nem sokkal utána megkezdte korszerű gazdálkodásának kiépítését. Várong falu földjei erdő- és bozótirtás után alakultak ki, amelyeket a piarista rend alkalmasnak tartott arra, hogy növelje uradalmát. Az uradalom szőlőtermesztéssel is foglalkozott, a hegyközségi levél 1752-ben kelteződött. Várong az 1734-es szállítólevéllel vált önálló faluvá, amikor ugyanis megkezdődhetett az a jobbágyi élet, amelynek keretében sor került az irtásokra, majd a kitisztított földön a szántás-vetésre és általában a földművelésre.
http://dd.bloglog.hu/page/8/
Nepomuki Szent János-templom
A templom 1775-ben épült, barokk stílusban.
