Dombóvár 20856 lakosú városa a 61-es és a 661-es főközlekedési utak találkozásánál, valamint a valamikor megépülő M63-as autópálya és az S9-es gyorsforgalmi út mentén helyezkedik el. A helységet vasúton a 40-es/Pécs-Pusztaszabolcs-Budapest/ és 50-es/Dombóvár-Bátaszék-Baja/ vasúti fővonalon valamint a 41-es/Gyékényes-Dombóvár-Budapest/, a 47-es/Dombóvár-Komló/, a 49-es/Dombóvár-Lepsény/ vonalon lehet megközelíteni. A település környéke bizonyíthatóan ősidők óta lakott hely volt. A vadban gazdag erdők, a dombok között folydogáló patakok és a Kapos jó megélhetést biztosított az ősi népcsoportoknak. Újkőkori, ie. IV-III. évezred cserépedény darabok kerültek elő az újdombóvári téglagyár bányájából. Ennél is jelentősebb bronzkori leletet találtak, melyet “dombóvár- szarvasdi bronzkincs” néven ismernek. A kelták jelenlétére a Kapos- bozótban talált ősi pénz utal. A környéken jelentős számú római lelet került elő. Dombóvár már akkor is helyzeti energiájának köszönhette létezését. Egyes elgondolások szerint a római Pons Sociorum a mai város területén helyezkedhetett el. A kor hagyatéka az a IV. századi erőd, amely a mai Alsóhetény mellett romokban, a felszín alatt húzódik. Egyetlen a belső erődök között, melyet írásos forrással is össze lehet kapcsolni. A feltételezések szerint a katonai funkciók mellett püspöki székhely is volt. A honfoglalást megelőzően gyér szláv telepek álltak itt. A Dombóvár szó is szláv eredetű, tölgyest jelent.  A Kapos- völgye már a honfoglalás utáni évtizedben a magyarságtól legsűrűbben lakott területek közé tartozott. A környék Szák, Héder, Monoszló, Osli, Gutkeled nemzetségek szállása volt. Dombóvár belterületén, a téglagyárak agyagbányáiból előkerült tárgyak tanúsítják, hogy e helyen Árpád-kori település létezett. A várostól északra, egy a XIII. században alapított cisztercita apátság állt, melyhez 13 helység tartozott. Az apátság a letelepült népesség számára az új földművelési ismereteket meghonosító központ lehetett. Valószínűleg ez a kor lehetett az első várak, erődítmények építésének időszaka is. Erre igazán kedvező lehetőséget a Kapos mocsaras árterületéből kiemelkedő terasz- szigetek nyújtottak. Ilyen erődítmény volt a Sziget erdőben 1996 nyarán részben föltárt vártorony, melynek falai jó állapotban maradtak meg. Szintén a Kapos jelentette a védelmet Dombóváránál is. Romjai ma Gólyavár néven ismertek. A Dombai családból kitűnt Miklós, aki horvát és dalmát bán, valamint fia, Dávid, aki Kaposvár kapitánya volt. A várat a mohácsi csata után a portyázó török csapatok felperzselték, kirabolták, majd a Habsburgok a maradékot fölrobbantották. A vár melletti mocsaras árterületről az ott élők elvándoroltak, mivel ez a terület földművelésre alkalmatlan volt, így a közeli part-magaslaton telepedtek le. A Kakasdomb területén kevés népességű halmazfalu keletkezett. Dombóvár ebben az időben a környező településekhez képest is kis lélekszámmal rendelkezett. A falusias Dombóvár 1872 után, a Kaposvár-Dombóvár közötti vasútvonal átadásával kezdi megtalálni helyét a településhierarchiában. A tőke, ha nem is robbanásszerűen folyamatosan áramlott a térségbe, amely az ipari vállalatok megjelenését eredményezte. Dombóváron lekvár- és vajgyár, nyomda, valamint jelentős MÁV-üzemek működtek. Jól jelzi a polgárosodást a zsidóság (4-8%) számának növekedése.  A Világháborúk érzékenyen érintették a lakosságot, sokan vesztették életüket a frontokon, az izraelita lakosság nagy részét elhurcolták. Az áldozatokra emlékművek, emléktáblák, utcák emlékeztetnek. 1946-ban Ó- és Újdombóvár egyesült. A település 1945 utáni fejlődése is a vasúthoz kötődött. Az 1960-as években a budapesti vállalatok krónikus munkaerőhiánya miatt sorba települtek a leányvállalatok. Az 1971-es év meghozta a nagy változást, Dombóvárt várossá nyilvánították. Ez egy nagyarányú építkezés kezdetét is jelentette. 1973-ban kezdődött a gunarasi termálfürdő építése. 1989-ben a kertvárosi templom felszentelésére került sor. A város lakossága 1970-ben 16759 fő volt, ami 1990-re 21812 főre növekedett.  A minőségi változás a városkép alakulásában is éreztette hatását. Az egykori földszintes kistelepülés egységét egyre több helyen bontják meg a többszintes épületek. Sajnos az 1970-es években jellegtelen, lapostetős kockaházak készültek. Az egyhangúságot alig oldja egy-egy városképet formáló épület. Ilyen sajátos, egyedi a 25 méter magas “Csipkeház”, mely 1986-ban épült, és meghatározó épülete Dombóvárnak. A napjainkban épülő házak nyeregtetősek, változatosabbak és modernebbek a kockaépületeknél. Az általános gazdasági helyzet romlása következtében az 1980-as évek végére a városiasodás folyamata mérséklődött és a hanyatlás a változások iránti igények növekedését eredményezte.  Az évek során bebizonyosodott, hogy a nagy gazdasági, társadalmi változások nem kívánatos kísérői: munkanélküliség, infláció felszámolása csak lassan lehetséges. Igaz, Dombóvár sok tekintetben versenyképes a többi hasonló típusú kisvárossal, de feltétlen megoldásra vár egy városias városközpont megteremtése, amelynek kialakítása folyamatban van, de rendkívül lassan halad. A Hunyadi tér kisvárosias központját a város kinőtte.
A római katolikus temploma 1757-ben épült háromszakaszos hajójú barokk építmény, homlokzat előtti toronnyal. Később új kereszthajóval bővítették. A régi hajó bal oldali falán két barokk oltár és barokk szószék található. Kismartonból származnak az 1760 körüli évekből.
A templom mellett 1848-ban barokk stílusban Pianono Péter pécsi kőfaragó által készített Szentháromság-szobor található.
A volt Korona Szálló 1818 körül épült, klasszicista stílusban.
A régi dombói vár téglából rakott falrésze a településtől délre található. A várat az oklevelek 1313-ban említik először, de akkor még úgynevezett mocsárvár volt. Stratégia jelentősége azonban kétségtelen. A szőlőhegyről ólomcsöveken vezették a várba a vizet. Az egykori vár falai között Tinódi Lantos Sebestyén is járt, itt írta Jázon és Médea című széphistóriáját. Egy időben öröklés folytán Werbőczy Istvánra szállt a vár tulajdonjoga. 1542-ben a vár török kézre került. A rendeltetését vesztett építményt 1700-ban a vármegye költségén bontották le. A Béke parkban XIII. századból származó földvár-palánkvár nyomaira bukkantak.

http://dd.bloglog.hu/page/8/

........