1990. április 3.

Utánad vágyakozom Jézusom, Szabadítóm, aki kiemeltél a mélységbõl. Tudom, hogy gyengéden bánsz velem, és azért adsz szenvedést, hogy nevelj. Légy ismét Szabadítóm! Újítsd meg örömömet! Gyomlálj ki belõlem minden rosszat, mivel Te a szentséget és a szív õszinteségét szereted.

Légy az én békémben gyermekem! A szenvedés az én adományom, hogy szentté tegyelek. Én leszek kendõzetlen lelked édes gyötrelme, elméd gyötrelme, ajkad betölthetetlen szomjúsága, szíved dobbanása. Nyisd fel szemedet, lélek, és haladj a szentség útján! Ajánld fel nekem akaratodat! Nyisd fel szemedet, és láss, lélek! Nézd, milyen nyomot hagytam magam után! Vérem jelzi utamat, kövesd ezeket a nyomokat! Hozzám vezetnek. Ne keress társakat, és ne kérdezd: mi ez, vagy mi az? Erõm nem hagy elesni, jöjj hozzám lélek, és felkínálom neked kelyhemet. Bár kelyhem keserû, igyál! Igyál, dicsõíts, és mirhaként öntöm rád áldásaimat. Figyelj Vassula, leányom; bár ellenségeim körülvesznek téged, te sértetlen maradsz. Ezért ne félj, hanem haladj! Kövesd Vérem nyomát, és ne nézz se jobbra, se balra! Elõtted állok, és rád várok, hogy megszenteljelek. Jöjj! Egyedül jöjj, nem akarok vetélytársakat! Irántad érzett nagy szeretetemért egyél kevesebbet a tisztulás e napjaiban! Én vagyok a te Megváltód, aki ennek az útnak a végén áll. Nyisd ki a szemed, és nézd érted ontott Vérem nyomait! Legyenek ezek a napok emlékezetesek számodra! Ébredj lélek! Miért alszol? Jöjj, és belõlem meríts erõt! Jöjj, és megenyhítem szomjadat, ha te is csillapítod szeretet-szomjamat.

Ez a te tartozásod leányom, mivel én voltam az, aki eljöttem, hogy megszabadítsalak a mélységbõl, én jöttem segítségedre, és kinyilvánítottam elõtted nagy szeretetemet. Jöjj most, és ajánld fel nekem akaratodat! Enyhítsd buzgón betölthetetlen szeretet-szomjamat! Hagyd néhány csepp szeretetedet kiszáradt ajkamon! Úgy fogom fogadni, miként pusztai vadvirág a reggeli harmatot.

Lélek! Nem voltál ártatlan, és hûséges sem voltál, mégis megbocsátottam neked tisztaságom és világosságom által. Eltöröltem minden bûnödet. Örvendeztess meg, emeld rám tekintetedet, és nézz a zászlóra, amelyet kibontok feletted! Sokak közül választottalak ki, hogy általad mutassam meg az emberiségnek a szeretet és az irgalom zászlaját. Most kibontom fejetek felett, nemzedék! Ahogy a szerelmes követi kedvesét, úgy járkálok mindenfelé, és keresem, hogyan nyerhetnélek meg magamnak az örökkévalóságra. Mutasd meg nekem, nemzedék, hogy falad mögött találok még hûséges barátot… És ha hûséges barátot nem is lelhetek, de legalább egy ingadozót találok… akkor hamisságotokat õszinte beszéddé teszem, nehogy lesújtson rátok a csapás napja.

Barátom, aki még a rossz és a jó között ingadozol, ne légy langyos! Még mindig nem érted, hogy Szívem belebetegszik a szeretetbe? Jöjj, és érezd szívdobbanásaimat! Csodálatos szerelmi ének minden dobbanása! Neked szól, barátom, a Szeretet féltékeny szeretetének hívása. Jöjj hozzám, mielõtt lenyugszik a nap, és lehull rád fátyolként az éj homálya. Jöjj hozzám, ne hagyj ismét aggodalomban holnapig. Jöjj, mielõtt még a szélvihar és a tûz ideér, és szétszór, mint a pelyvát. Jöjj hozzám, és õrködni fogok lelked felett a megpróbáltatás napjaiban. Hadd halljam lépteid neszét! Hadd halljam hangodat az éj leszállta elõtt… ¹ A fügefa beérett, és nemsokára ehettek elsõ gyümölcsébõl. Boldogok vagytok, akik éheztek, mert jóllakhattok .

A Szeretet szeret téged. Az én házam a te házad. Jöjj karjaimba, és elárasztom szárazságodat szeretetem folyamával! Jöjj, én, Jézus mérhetetlenül szeretlek.