Szekszárd 36233 lakosával, Tolna megye székhelye a Dunántúl keleti részén a Dunától légvonalban körülbelül tíz kilométerre a 56-os, 6-os, 63-as, és 65-ös főútvonalak , valamint a valamikor megépülő a S9-es gyorsforgalmi út találkozásánál fekszik. A helységet érinti a 46-os/Sárbogárd-Bátaszék/ vasútvonal. Három tájegység, az Alföldhöz tartozó sík felszínű Sárköz, a lankás Mezőföld és a Dunántúli dombság helyezkedik el.. A település 1994-től Megyei Jogú Város. Szekszárd területén már 5-6 ezer évvel ezelőtt éltek emberek. Régészeti leletek tanúsága szerint jelenlétük a kelta kortól állandósult. A rómaiak korában Szekszárd akkori nevén Alisca már fontos katonai szerepet töltött be. A honfoglalás után ez a terület is Árpád fejedelmi törzsének szálláshelyéhez tartozott, a források ekkor Zegzardu néven említik. I. Béla király 1061-ben bencés apátsági templomot alapított a városban. A XV. században Szekszárd a virágkorát éli. Többször tartózkodik Hunyadi Mátyás a városban, sőt 1463-ban országgyűlést is tartott. 1526-ban II. Lajos király Mohács felé átvonult Szekszárdon. Az ország három részre szakadása után a város török fennhatóság alá került, 1541-től szandzsákszékhely lett. A település lakossága az 1686-os felszabadítása után mindössze 12 családból állt. Mérey apát az ideköltöző telepeseknek 3 év adómentességet biztosított. Ennek is köszönhetően az ezt követő évszázadban a betelepítések és bevándorlások következtében a lakosság száma 6300 főre nőtt. A XVIII. században Szekszárd ismét virágzó város lett. 1780-tól Tolna vármegye székhelye, ahova 1789-ben II. József is ellátogatott. 1794 augusztusában tűz ütött ki Szekszárdon, a hatalmas szélben néhány óra alatt szinte az egész város leégett. Ezután Szekszárd polgárai újból felépítették lakóhelyüket.  A XIX. századtól a mezőváros jelentős fejlődésnek indult. Új üzemek létesültek: selyemgombolyító, nyomda, posztó-manufaktúra. 1883-tól indul meg Szekszárd és Budapest között a menetrendszerű vasúti közlekedés.  A XIX. század végén több új oktatási, egészségügyi, művelődési intézmény kezdte meg működését.  Szekszárd a XX. században tovább növekszik, a két Világháború ellenére lakói száma megháromszorozódik. A II. világháborút követően városunkban is lezajlanak a korszak jellemző változásai. Mindezek ellenére Szekszárd megőrizte a harmadik évezred küszöbén is sajátos kisvárosi hangulatát. A városban a turizmus a gazdaság többi ágával azonos fontosságú helyet foglal el. Az idelátogató igényeinek és pénztárcájának megfelelő szállás-lehetőségek között választhat. A város törekszik a turizmusban lévő lehetőségek még jobb kihasználására, adottságaik és a már meglévő vonzerejének továbbfejlesztésére. A hangulatos dunántúli kisváros világhírű történelmi borvidékén és a hozzá kapcsolódó Borvidéki Borútja és Borházai mellett sok más látnivalót is kínál. Történelmi légkört árasztó belvárosában megcsodálhatjuk Közép-Európa legnagyobb egyhajós későbarokk templomát, a Pollack Mihály tervezte klasszicista stílusú vármegyeháza épületét. Udvarán látható az I. Béla király alapította bencés apátsági templom romja. A várkertben Szekszárd történelmi múltjához kapcsolódik Bezerédj István, az első önként adózó magyar nemes, a téren pedig I. Béla király szobra. Az 1738-40 között pusztító pestisjárvány megszűnésének állít emléket az 1853-ban emelt barokk szentháromság szobor. A tér látványosságai közé tartozik a városháza szecessziós stílusú épülete is. A város fölé emelkedő Kálvária dombról festői panoráma tárul elénk Szekszárdról. Hazánk egyik legjelentősebb természeti értékét a gemenci erdőt, mely 1996-óta, a Duna-Dráva Nemzeti Park része Szekszárdtól 6 kilométerre találjuk. Az itt létesített kirándulóközpontból induló kisvasúttal vagy a Sió torkolati zsilipjétől hajózva ismerhetjük meg Gemenc szinte érintetlen természeti szépségeit. Az erdő turisztikai jelentőségét tovább növeli, hogy hazánk egyik kiemelt vadászterülete is - amelyet az itt lőtt vadak díjnyertes trófeáinak sora is bizonyít.

http://dd.bloglog.hu/page/6/