A településről már a 14. században említést tesznek pápai adókönyvek, de nevét feltehetően a 16. század közepén itt élt nemesek , Johann és Simon Paari után kapta.
Az 1600-as évektől a török elől északra húzódó rácok (szerbek) éltek a mai falu közepén, melynek bizonyítékai a később meglelt épületmaradványok és az ún. rác temető.
A település melletti Koppány folyó évszázadokon át a helyi vízimalom működtetését szolgálta. Egykor igen gazdag volt halban, de a feljegyzések megemlítik az itt élő nagyszámú vadkacsa-, sőt vidra állományt is.
Egy 1865-ös jegyzői leírás említést tesz arról, hogy a falut délnyugatról körülölelő dombokon egykori földvár nyomait fedezzék fel.
A török uralom után elnéptelenedett Páriba is németek települtek 1726-ban a Fekete-erdő és Baden-Würtenberg területéről, akik kitartó szorgalommal és kemény munkával tették megélhetővé az elhanyagolt területeket. A mezőgazdaság és kézművesség egészen a kitelepítésig virágzott. Pári és a környező erdő az Esteházyak tulajdonában volt a 17. század végétől.
Már ekkor is nevezetes vadaskertjéről, amely számos szarvas, dám, őz és vaddisznó élőhelye.
Az I. és II. világháború során komoly veszteségek érték a Páriban élő családokat is. Az 1945-ben kényszermunkára hurcolt, illetve a három évvel később kitelepített németajkúak többsége soha nem térhetett vissza szeretett szülőfalujába. Házaikba felvidéki magyar családokat telepítettek.
Pári 622 lakosával 1984 és 2006 között Tamási része volt. A köztársasági elnök 2003-ban hozott határozata alapján 2006. október elsejétől ismét önálló község.
Szent Mihály-templom
Az egykori fatemplom helyén 1763-67 között építették a háromhajós, félköríves szentélyű barokk stílusú templomot.