Sárszentlőrinc 1006 lakosú község, Simontornyától délre, 15 kilométerre fekszik. A Sió-parti Szent-Lőrinc régi települési hely volt. Már az Árpádok alatt plébániai székhely. 1334-bôl ismerős a lelkész neve is: Egidius Sancti Laurentii. A török hódoltság idején is sokáig lakott hely, de a hódoltság utolsó évtizedében teljesen elnéptelenedett és elpusztult. 1722-ben hirdették ki Tolna megyében III. Károly rendeletét, mely a törökök alatt elnéptelenedett területekre érkezőknek különleges kedvezményeket biztosított.: háromévi adómentesség, ingyen vetőmagot, igásjószágot, építési anyagot és vallásszabadságot.
Ezek a kecsegtető feltételek is közrejátszottak, hogy 1722. július 27-én - a vidék földesurával - 8 magyar evangélikus család szerződést írt alá, mely jogot biztosított számukra, hogy lelkészükkel együtt a szentlőrinci pusztán letelepedjenek.  Az új telepesek gyökeret vertek a pusztán, hamarosan újabb családok követték őket. A családok északnyugat - Dunántúlról, Kisalföldről származtak, ahol váltakozva török megszállást, császári önkényt, kuruc háborúkat ellenreformációt éltek át. Az új telep népe és a származási helyek (északnyugat - Dunántúli falvak) lakói között élénk marad az összeköttetés. Visszajárnak házasodni, tanítót, papot hívni, gyereket iskoláztatni. Sárszentlôrinc jövőjének alakulására nagy hatással van ez a kapcsolattartás: széleskörű marad a tájékozódás, az eseményekkel, szellemi áramlatokkal való érintkezés. Nyelvében, szokásaiban, hagyományaiban veretes magyar népi kultúrának lesz az őrzőjévé, ápolójává és terjesztőjévé a nemzetiségileg vegyes lakosságú új hazában is. Sárszentlőrinc szellemi és gazdasági fellendülésének másik eredője az iparosréteg megerősödése. Először a község ellátását biztosító iparosok tűnnek fel, később egyes iparágak művelői úgy elszaporodnak, hogy vidékre is dolgoznak, vásárokra járnak, céhekbe tömörülnek. A föld- és szőlőműveléssel párhuzamosan folytatott ipar, a külvilággal való rendszeres érintkezés, a sok mozgás, a városi polgárságtól eltanult céh-rendszer, a gazdagság lassanként a község vezető rétegévé tette az iparosokat. A népes családokból egy-két fiút taníttattak, s közülük nem egy megyei, sőt országos hírre emelkedett.  Sárszentlőrinc megyebeli kiemelt szerepének kezdettől fogva jelentős tényezője az evangélikus egyház. A nyolc alapító családot korának egyik legkiválóbb evangélikus lelkésze, Szeniczei Bárány György vezette át Györkönyből a Sió jobb partjára. A páratlan munkás, tehetséges és alkotó erejű lelkipásztor, egyházszervező, tollforgató és könyvkiadó itt élte le termékeny élete javarészét. Gazdag egyházi irodalmi munka mellett, oktatás és neveléstani munkákat hagyott hátra. Sárszentlőrinc a Tolnai evangélikus egyházmegye központjává vált. Esperesi, majd később rövid ideig püspöki székhelyként muködött. Nagy István lelkészsége alatt a régi sártemplom helyére 1775-ben Mária Terézia külön engedélyével épült a mai barokk stílusú templom. Balassa János 1812-1842 között lelkésze a falunak. Fia - szintén János -, a magyar orvostársadalom kiemelkedő XIX. századbeli alakja. (1814-1868) Nevét viseli a Szekszárdi Megyei Kórház. A faluban márványtábla őrzi emlékét. Ma már elég nehéz elképzelni, hogy 160-170 évvel ezelőtt ebben a kis faluban olyan középiskola működött, melynek falai közé szomszédos, sőt távolabbi vármegyékből is eljöttek tanulni, s amelyből kikerült fiatalok közül nem egy országos hírre tesz szert.  A sárszentlőrinci kis gimnázium szervezője és fenntartója a Evangélikus egyházmegye volt. A XVIII. század második felére megerősödött a gyülekezet, hovatovább szükségessé vált, hogy saját soraikból biztosítsák tanítóik utánpótlását. 1803-ban Sárszentlőrincen tartott esperesi gyűlésen határozták el az egyházmegyei középiskola létesítését. A 70 éven át működő gimnázium, a maga korában jó hírnevet szerzett. A mai bonyhádi evangélikus gimnázium büszkén vallja jogutódjának magát.  A sárszentlőrinci gimnázium leghíresebb tanulója a 8 -10 éves Petôfi Sándor volt az 1831-32 és ‘32-33 tanévben. A két Világháború között három kovácsműhelyt tudott eltartani a község, valamint főleg a simontornyai bőrgyárra alapozva 14 önálló csizmadia műhely működéséről tudunk. Külön iparos és gazdakör, dalárda és színjátszókör található itt. A háború utáni időkben ezek lassan megszűntek.  A Világháborúk kedvezőtlenül hatottak a község életére, minek következtében a lakosság létszáma felére csökkent, ma 1.150 fő. A Mezőgazdasági Termelőszövetkezet 1960-tól 1994-ig működött, jóformán ez volt az egyetlen munkalehetőség a faluban.  Ezekben az évtizedekben beindult “városba-áramlás” ezt a falut sem kímélte. Ennek ellenére is maradt egy szellemi mag, mozgató erő, mely a falu életében egy újabb felpezsdülés elindítója lehet. Testvérgyülekezeti kapcsolat a Kaleva gyülekezettel (Finnország) elsőnek köttetett egyházak között (1981). Az önkormányzat, az iskola és nem elhanyagolhatóan az egyház köré tömörülő lelkes közösség népfőiskolát, irodalmi kört, kulturális alapítványt hozott létre.
Közigazgatásilag a faluhoz tartozó Rácegres pusztán született és a faluban anyakönyvezték Illyés Gyulát. Rácegresen született Lázár Ervin író.

http://dd.bloglog.hu/page/7/

Misézőhely az úzdi evangélikus templomban