Sárbogárd 13536 lakosú város a 63-as főközlekedési út, valamint a 40-es/Pécs-Pusztaszabolcs-Budapest/, a 43-as/Dunaújváros-Mezőfalva-Rétszilas/, a 45-ös/Székesfehérvár-Sárbogárd/ és a 46-os/Sárbogárd-Bátaszék/ vasútvonalak mentén fekszik. A történetében városi rangot már több alkalommal birtokló település a Dunántúl keleti, Fejér megye déli részén a Mezőföld középső tájékán helyezkedik el. Az oklevelekben már 1323-ban említett Bogárdi István besenyő földbirtokos neve ismert és a környék településeit is az állattenyésztéssel foglalkozó besenyők lakták. A török hódoltság alatt a lakosság maradéka a Sárvíz mocsaras, ingoványos sűrűjében keresett menedéket. A XIX. század elején Bogárd és Tinód községeket egyesítik Sárbogárd néven, majd Töbörzsök és Sárszentmiklós községekkel történt egyesítéssel alakult ki a mai Sárbogárd. A településen áthaladó észak-déli irányú útvonal és a település részek összekapcsolása alakította ki Sárbogárd sajátos településformáját. A 63. számú országos főközlekedési útvonal az ország északi és déli területét kapcsolja össze és helyet ad a mindinkább növekvő átmenő, sőt nemzetközi forgalomnak. Jelentős a kelet-nyugati irányú közúti forgalom is Dunaföldvár-Dunaújváros- Balaton térségei között. A XIX. század utolsó harmadában megépített vasutak: Budapest-Pécs, Budapest-Gyékényes, Sárbogárd- Székesfehérvár, Sárbogárd-Bátaszék vonalak elősegítették a regionális kereskedelmi központtá alakulását, mely az árucsere-kapcsolat révén kiemelte Sárbogárdon a környező községek, puszták sorából. Egyházi és világi nagybirtokok fogták közre a jellegzetesen kisnemesi Sárbogárdot, melyben a kisbirtokos és törpebirtokos lakosság volt túlsúlyban. A jellegzetesen mezőgazdasági vidéken erőteljesen jelentkezett kézművesipar és a kereskedelem. A vasútállomásra és a felépült raktárakba érkeztek a környező uradalmak mezőgazdasági terményei. A II. Világháború utolsó szakaszában 1944. december 1-től 1945. március 24-ig a város közigazgatási területe frontterület volt, mely emberi életekben, anyagi javakban, épületekben jelentős károkat okozott. A II. Világháború utáni időszak Sárbogárd regionális központ jellegét tovább erősítette.
A településen 3 római katolikus, 1 református, 1 evangélikus templom, 3 imaház és 1 kápolna szolgál a hivő lakosság lelki épülésére. Az épületek közül 4 műemlék jellegű.

http://kd.bloglog.hu/page/12/