Hódmezővásárhely 49386 lakosú megyei jogú város a 45-ös és 47-es főközlekedési utak kereszteződésében, valamint a 130-as/Szolnok-Hódmezővásárhely-Makó/ és a 135-ös/Szeged-Békéscsaba/ vasútvonalak mentén fekszik. A város környéke a neolitikum korai szakaszától kezdve több ezer éve lakott terület. A város határából előkerült gazdag régészeti leletek a város múzeumában tanúskodnak a letűnt időkről, köztük látható a világhírű „gorzsai” és a „Kökénydombi Vénusz”. A honfoglalás után a Csák és a Bór-Kalán nemzetség birtoka. A honfoglaló magyarok megtelepedését temetőik tanúsítják. Első említésére 1266-ban Wisarahel-ként került sor. IV. László 1280-ban a Hód-tó partján verte le a lázadó kunokat. Neve jelzi jelentőségét: már akkor vásárhely. Hód és Vásárhely egykor különálló falvakból a XIII. század közepén értesülhetünk először az oklevelekből. Több kisebb falu összeolvadása után a település mezővárossá fejlődése a XV. század közepére tehető. Maga a város vízből kiemelkedő hátságon települt. 1437-ben a törökverő Hunyadi János birtokaként, mint uradalmi központot említik az oklevelek. A település 1461 óta mezőváros, mivel a Csongrádról Csanádra vezető útvonal melletti fekvése kedvezett a kereskedelemnek. A középkorban a piacok és állatvásárok biztosították a mezőváros fejlődését. A 150 éves török uralom alatt, khász város. Távoli piacokra lábon elhajtható magyar szürke szarvasmarha jelentős jövedelmet biztosított a lakosoknak. A várost délről övező Hód-tó, a kisebb tavak és erek bőséges halállománya olcsó táplálékul szolgált. A vizek által nyújtott természetes védelem a környék elpusztított  húsz falvának népességét is ide vonzotta. (Ezek közül mindössze Csomorkány mezővárosnak mutatja nyomát a középkori templomrom, a többi már csak határnevekben él.) A Tisza szabályozása után a tavak és erek fokozatosan kiszáradtak, helyüket feltöltötték, új betelepülőkkel is növekedett a város. A közel 1400 katasztrális hold belterülethez 132000 hold külterület tartozott. Az 1596. évi tatárdúlás és a tizenötéves háború pedig a várost is szinte teljesen elnéptelenítette. A XVII. században Bercsényi-birtok, a későbbiekben gróf Károlyi Sándor tulajdona. A Tisza-szabályozás átmenetileg munkaalkalmat biztosított a város szegényparasztjainak. Az évszázados gondot okozó árvizek ellen a szegedi katasztrófa után, 1879-81 között emelték a 3 kilométer hosszú téglafalat. 1873-ban Hódmezővásárhely önálló törvényhatósági jogú várossá emelkedett. Szembetűnően növekedett a népesség. A városi élet kellemes színtere a promenád és a korzó. Vásárhelyen fúrták az Alföld első artézi kútját 1878-80 között. A gyógyhatású termálvízre települt a városi strandfürdő. 1890-ben 55475 főnyi lakosságával az ország negyedik legnépesebb városa. A sokasodó munkanélkülieknek a Tisza-szabályozás földmunkái teremtenek valamelyest munkaalkalmat, de a nincstelenek elégedetlensége 1894-ben, a Szántó Kovács János vezette megmozdulásban tört ki. A XIX-XX. századforduló körül alakult ki a városközpont mai képe. Ártézi kutak, lendületes építkezés, útburkolások, csatornázás lendítette az Ady Endre által Paraszt Párizsnak nevezett alföldi mezővárost. Az állattartásról áttértek a gabonatermesztésre, sajátos településszerkezet alakult ki a nagy határra kiterjedő tanyarendszerrel. Az ipar és a kereskedelem mérsékelten fejlődött. Híres volt a malomipar, a téglagyártás és a fazekasság. A két Világháború között a város továbbra is megőrizte agrárjellegét. A jelentős majolika- és kézműipar mellett gazdag képzőművészeti, irodalmi és népművészeti hagyományokkal rendelkezik. 1945 után újabb iparágak jöttek létre: mérlegkészítés, porcelángyártás, gépgyártás, alumínium-feldolgozás, stb. Az államosításokkal 1949-ig felszámolták a magántulajdont az iparban, kereskedelemben és szolgáltatásban. 1950-ben Szentesről ide került Csongrád megye székhelye, de már 1962-ben továbbköltözött Szegedre. Az 1960-as években megszüntették a mezőgazdasági magángazdaságokat. Az 1980-as években a legtöbb iparvállalat és gyár válságba került. Az 1990-es években valami megindult, de ki tudja milyen előjellel?
Itt születtek: Tornyai János festőművész, Kiss Lajos néprajztudós, és Bessenyei Ferenc színművész.
A római katolikus templom 1752-1759 között épült, egyhajós barokk épület. 1860-ban Ybl Miklós tervei szerint háromhajósra bővítették.
A református öregtemplom 1713-1722 között épült barokk stílusban. 1732-ben készült festett karzatát 1892-ben az Iparművészeti Múzeumba vitték. Órája és négy harangja közül az egyik az ecsedi Rákóczi-kastélyból került ide 1725-ben. Szószéke és úriasztala Csepregi Sándor, budapesti asztalos munkája. Az 1742-ben emelt lőréses kerítés egy darabját megőrizték.
A református újtemplom késő barokk stílusban 1792-1799 között épült, Fischer Boldizsár és fia, Ágoston tervei szerint.
A görögkeleti templom késő barokk stílusban épült 1786-1807 között. Belgrád török uralom alóli felszabadulása után ide települt görög, szerb és román kereskedők építették. Kívül a falban több sírkő, bent szép ikonosztáz és Mária-trón látható. Szent Naum ikonja és egy XVIII. századi kereszt az Athos-hegyi kolostorból való.
A zsinagóga 1857-ben épült, de mai szecessziós homlokzatát Müller Miksa 1906-os felújításakor kapta.
Az unitárius templom Kruzslitz Károly tervei szerint épült 1911-ben neogótikus stílusban.
A csomorkányi templomrom a belvárostól 15 kilométerre található. Az Árpád-kori falu neve 1447-ben szerepel először oklevélben. 1596-ban a török hódoltságban pusztult el. A templom romjait 1908-ban javították és erősítették meg.
A Serházat a Károlyi uradalom 1809-ben építette klasszicista stílusban.
A majolikagyárat helyi művészek, Endre Béla, Kallós Endre, Pásztor János, Rubletzky Géza, Smurák József és Weisz Mihály 1912-ben alapították. 1971-ben a Majolikagyárat az Alföldi Porcelángyárhoz csatolták.
A megye egyik legjelentősebb múzeumát 1904-ben alapították. Az Alföldi Galéria az itt alkotó művészek - Tornyai János, Endre Béla, Medgyessy Ferenc és mások - munkásságából ad áttekintést. Művésztelepe országosan ismert a rendszersen jelentkező Vásárhelyi Őszi Tárlattal.
A kopáncsi tanyamúzeum Kovács Jenő tanyája volt és 1887 táján épült építmény az 1920-as állapotot tükrözi. 1975 óta múzeum.
A város nevezetességei közé tartoznak a gazdag szinárnyalatú szőrhímzések, a csúcsi fazekasház, s Közép-Európa legjelentősebb mérleggyára; kötöttárugyárát még 1889-ben alapították. Fontos feladatokat lát el a mezőgazdasági szakemberképzésben.


http://da.bloglog.hu/page/6/