Mórahalom 5456 lakosú város az 55–ös főközlekedési út mentén, Szegedtől 20-25 kilométerre fekszik Csongrád megye nyugati szélén. A település XVI. században Szeged lakosainak birtokában volt. Szállásnak nevezett majorságokon földműveléssel és állattartással foglalkoztak. Móra puszta pontos kiterjedése nem ismert, névadójáról viszont tudjuk, hogy a Szeged-alsóvárosi származású Móra család volt. A család birtoka a “Móra halom” homokdomb környékén volt. A Móra halma nevű puszta 1730-ban került Szeged birtokába, így a szabad királyi város határának szerves része. Móra halma is elszórtan állattartó szállásokkal megült, itt-ott szántogatott területből vált a hódoltság alatt műveletlen pusztasággá. A török hódoltság után a szegediek a város határában szabadon foglalhattak földet. 1770-es évekig a mezőgazdasági művelésű területek Móra halmon, Madarásztón és Széksós környékén volt található.  Nagy Szék Sós, Kis Szék Sós, Madarásztó mellett és Ásotthalom felé több száz holdas kaszálók terültek el. Általában e nagy kiterjedésű kaszálókon épültek szállások. A szálláson elsősorban a jószágok téli takarmánybázisát, teleltetését biztosították. A város határa két, területileg elkülönülő egységre. Alsóváros és Felsővárosi részre tagolódott, melyek közé 1718-19-ben jász családokkal benépesített Dorozsma és terjedelmes határa ékelődött. A kaszálók egy része fokozatosan szántófölddé váltak. Földművelő és állattenyésztő tanyás gazdálkodás folyt. Legsűrűbben tanyásodott Nagy és Kis Széksós környéke. A szállásföldet birtokló parasztcsaládok Szeged-alsóvárosról települtek ki földjükre. A tanyafejlődés első időszakában ezeket a földeket ülték meg. A nagy távolság miatt  a gazdaság központját fokozatosan a tanyára helyezték át. Itt a földeken is épültek tanyák. Az 1848-as szabadságharc leverése után a Habsburg abszolutizmus megpróbálta fölszámolni az alföldi tanyarendszert. A közbiztonság helyreállítása érdekében a tanyák lerombolását és lakóinak falvakba történő telepítését tervezték. az abszolutista rendszer törekvése meghiúsult az alföldi városok tanyás gazdálkodásban érdekelt polgárainak ellenállása miatt. Mórahalom mai területének közel egyharmadán az 1850-es évek elejéig a Szeged-alsóvárosi puszta terpeszkedett, e területet Csordajárásnak, Belsőjárásnak jelölik. 1852-ben Szeged város vezető testülete, jövedelem növelésének érdekében 10 000 holdat jelölt ki a Belsőjárásból bérbeadásra. 1854-ben újabb 12 000 hold bérbeadását határozta el. Itt hosszabb bérleti idő volt, így nagyobb tanyásgazdálkodás alakulhatott ki. Szeged külterületén a XIX. század közepén tanyai kapitányságokra osztották. Kapitányságokat már határrészek szerinti megnevezéssel tüntették föl - pld. Mórahalmi, Nagyszéksós, Ásotthalmi kapitányság stb. 1884-ben új bérbeadási feltétel megadta azt a lehetőséget, hogy a tanyával bíró bérlők megtarthassák földjeiket és a rajta levő felépített épületeiket. 1861-1863 közötti adatok alapján a homoki szőlőhegyek Nagyszéksós és Madarásztó között szőlőtelepet alkottak. Szeged 1853-ban a Nagyalföldön elsőként létesített külterületi elemi népiskolát. 1853. április 19-én az alsóvárosi határrészen egyszerre négy elemi iskola nyílt meg, s ezek közül három - a nagyszéksósi, mórahalmi és a külső ásotthalmi. E határrész Szeged egyik legsűrűbben benépesült határrésze volt. A tanyatartozék település volt. Nyáron lakott kint a család, télen csak az állatfenntartó személy lakott kint. 1830-ban már sok család már állandóan a tanyán élt. Az emberek kisebb határbeli földekre építettek. 1892-ben Szeged városa Alközpont néven közigazgatási kirendeltséget létesített, amely lassan kiépülő tanyaközpont, majd a Mórahalom község magvát képezte. A közigazgatási központ köré intézményi és ellátási hálózat is kapcsolódott. A XX. század elejétől tehát Szeged- Alsóváros szerepét az egyházi és vallásos élet, a társas élet, kisebb szükségletek beszerzése tekintetében Alsóközpont vette át. 1945 évi földosztás idején sok ember a városi bérföldek tulajdonosai lehettek. A szegény parasztok, kisparasztok a belsőjárási földeken építettek tanyát. Így volt a Belsőjárás az 1950-ben önállóvá vált Mórahalom községnek, Széksóstó környéke mellett - legsűrűbben lakott tanyás határrészévé. A lakosság jelentős része tanyán élt. Az 1950-es évek folyamán számos humánbirtokot kisajátítottak, a családokat kitelepítették. A már jól felszerelt tanyás gazdálkodást szétverték és termelőszövetkezetek kezébe adták. 1949-ben rendelettel külterületen bebiztosították az új építkezést. A tanyavilág életébe mesterségesen avatkoztak be. A városba akarták a tanyai népességet, a tanyán élők száma az utóbbi 80 évben harmadára csökkent. 1970-ben már nagyközség, majd 1989-ben Mórahalom megkapta a városi rangot a helység. Az azóta eltelt évek alatt városiasodott, de mindig meghatározza Szeged Megyei Jogú Városa, ahonnan 1950-ben vált ki, és mégse tud meglenni nélküle.
Határában természetvédelmi terület a Csipak semlyék és a Tanaszi rét, melyek zsombékos területén növényritkaságok virulnak.


http://da.bloglog.hu/page/4/