1987. július 18.

Amióta Svájcba érkeztünk, nem érzem elég jól magam ahhoz, hogy írjak. Nem vagyok jól. elõször influenzás voltam, aztán szájfertõzést kaptam. Alig tudtam enni. Ezt szúró fájdalom követte oldalamban, már öt napja nem tudok miatta aludni, és még tart. Az influenza és a szájfertõzés elmúlt.

Jöjj, hadd mondjam el neked, mindez tõlemszármazik, ezekkel tisztítalak. Leányom, szeretlek, tanuld meg miképpen munkálkodom. Mindig támogatni foglak, akkor is, amikor szenvedned kell. Õrködöm feletted, és nem engedem, hogy folt essék lelkeden. Értsd meg, miképpen munkálkodom, de érezz is engem! Hadd halljam, hogy beszélsz hozzám, ne feledkezz meg rólam, sosem fogom megengedni, hogy bármi megelõzzön engem, én vagyok az elsõ. Megtisztítom lelkedet, hogy aranyként csillogjon. És most arra emlékeztetlek, hogy miért választottalak téged. Kimondhatatlan méltatlanságod és gyengeséged miatt választottalak. Az irgalom Istene vagyok. Most dolgozhatsz, de gondolj rám mindig! Én sohase tévesztlek szem elõl. Figyelj ajkamra, amikor hozzád szólok. Szeretlek. Jöjj, állj fel, állj elém, hadd halljalak most!

Valóban, egy ideje elhanyagoltam Istent. Mivel másik országba költöztünk, más dolgokkal foglalkoztam.

Engedd meg, hogy még egy kis ideigigénybe vegyelek!

Igen Uram.

Fogadd áldásomat!

Áldalak, Uram!