Csongrád 18970 lakosú város a 451-es főközlekedési útvonal és a 147-es/Kiskunfélegyháza-Orosháza/ vasúti vonal mentén, valamint a Tisza jobb partján, a Körös torkolata felett fekszik.  Kedvező földrajzi helyzete miatt az újkőkor óta lakott hely. Árpád fejedelem - a monda szerint - 896-ban a vidéket Ond törzsének adta szálláshelyül. Ond fia, Ete földvárat építtetett, melyet “Csernigrádnak” (fekete várnak) neveztek el, amelyből eredhet a város neve.  A XI. században Szent István a vármegye központjává tette. A tatárok valószínűleg feldúlták 1241-ben, mert ezután IV. Béla Szegedre tette át a megyeszékhelyt. A XV. század elején a település ismét városi rangot kapott. A földvár az évszázadok folyamán elpusztult, s ma semmi nyomát sem találjuk. A Rákóczi-szabadságharc bukása után Csongrád gróf Károlyi Sándor birtoka lett. A várost szabadságharcbeli részvétele miatt 1849-ben az osztrákok felgyújtották. A XIX. század második felében Csongrád népének a Tisza folyamszabályozása adott munkát, ekkor alakult ki a kubikus életforma.  1876-ban a várost nagyközséggé minősítették vissza és csak 1923-ban kapta vissza városi rangját.  Az 1960-as években kapott lendületet a város iparosítása. Ebben az időben a város legjelentősebb üzemei a mai Tisza Bútoripari Rt., a Hódiköt, a Frigolux és a Hungaropanol Rt. Az idegenforgalom fejlődése nagy lendületet vett és ezt segítette elő a Csongrádi Napok rendezvénysorozat, amelynek felelevenítése az elmúlt években megtörtént. 1977-tol a városhoz csatolták Bokros községet, ahová 1992-tol betelepült az EFFEM Hungary Kft. Csongrád életében jelentős szerepet játszik az idegenforgalom. A város gyógyfürdőjén túl a legnagyobb vonzerőt a Körös-toroki partfürdő adja. Csongrádot, a vizek és parkok városát, 1984-ben a Magyar Turisztikai Társaság a városfejlesztésért, a hagyományok ápolásáért Hild János-emlékéremmel tüntette ki.
Csongrád városházája 1934-ben épült dr. Piroska János polgármester és Csókássy Ferenc főmérnök tervei szerint a Károlyi család volt megszálló házának alapjaira. Stílusa késő, népi szecessziós, mely Kós Károly alkotásaira emlékeztet.
Jelentős emléke a műemlék Nagyboldogasszony-templom, melynek 1762-ben rakták le az alapkövét. 1769-ben szentelték fel a román stílusjegyeket mutató, barokk berendezésű templomot. 1910-ben szerelték fel a ma is működő Roeger-féle orgonát. A Mária mennybemenetelét ábrázoló oltárképet Tiziano Assuntájának másolatát 1917-ben festette Tary Lajos. Szomszédságában található a Tari László Múzeum, értékes néprajzi, helytörténeti gyűjteménnyel.
A Szent Rókus római katolikus templom 1722-ben, barokk stílusban épült a belsővárosba vezető út mentén. Alapja egy itt álló török mecset volt.
A régi térképeken “Belsőváros”-nak nevezett városrész nem a település központjában helyezkedik el, hanem egy folyómenti magasparton, melyet az ún. “Kerekárok” vett körül. Girbe-gurba utcák, szabálytalan alakú kis telkek jellemzik. Halászok, hajósok, kubikosok lakták. Belsőváros népi műemléki együttese 33 házra terjed ki: közülük a Gyökér utca 1. számú múzeumnak berendezett tájház. A szájhagyomány és néhány korabeli feljegyzés lapján a házak falai, alapjai akár 200-300 évesek. Az 1850-es években kezdődő folyószabályozásokon, vasút-és útépítő munkákon több ezer csongrádi kubikos dolgozott. A vándormunkás kubikosoknak Tóth Béla köztéri szobra állít emléket. A népélet jeles emléke a szegedi út mellett látható Szent Vendel-szobor, melyet a helybeli juhászok 1820-ban emeltettek.  Az 1970-es árvíz nagyon sok vert falas házat tönkretett, melyekkel ma gazdagabb lenne az Alföld egyetlen műemlék együttese.
Az Ellés monostor Csongrádtól északra található a Tisza bal parti árterületén, a várostól körülbelül 3 kilométerre. A Bor- Kalán nemzetség ellési monostorát Szent László uralkodása idején alapították, s a XII. század első éveiben szentelték fel. A XVI. század közepéig állt fenn. Ma romjai láthatóak.

http://da.bloglog.hu/page/6/