Fábiánsebestyén 2282 lakosú község a 147-es/Kiskunfélegyháza-Orosháza/ vasútvonal mentén Szentestől keletre, 16 kilométerre fekszik. Első lakói minden bizonnyal az 1280-as hódtavi csata után letelepített kunok voltak. Nevét XIII. században épült, Szent Fábián és Szent Sebestyén vértanúk tiszteletére szentelt templomáról kapta. A XV. század második felében már népessé vált falu a Hunyadi-, majd az enyingi Török-család birtoka. Az 1552-es török támadás érzékenyen érintette, s az 1596-os török-tatár pusztítást már nem is élte túl. Még 1852-ben is pusztaként szerepel, ettől kezdve települ be kizárólag magyarokkal. A két háború között a Rosenthal Adolf birtokolta Jánosmajor modernül fölszerelt gazdasága és két négyhengeres motorosmalom érdemel említést. Ez idő tájt még tipikus tanyai település, úgynevezett pusztaközség, a későbbiekben fokozatosan csökkent a külterületi népesség aránya.
A község központja a Szabadság tér, itt találjuk a polgármesteri hivatalt, a többi közintézmény nagy részét és szép szobrokat, emlékműveket. Az orvosi rendelő előtti nőalak Tóth Valéria alkotása, a mackókat Samu Katalin faragta kőbe, a II. Világháborús emlékmű alkotója Návay Sándor.
A község Árpádházi Szent Erzsébet tiszteletére szentelt temploma a Honvéd utcában 1932-ben épült.
Becses népi műemlék a falutól három kilométerre lévő Cserna-féle szélmalom, melyet a gádorosi úton közelíthetünk meg.
A községtől nyugatra, négy kilométerre, a Kórógy-ér közelében, kis dombon áll a hajdani falu Puszta-templomának romja. A szentesi úttól mintegy 500 méterre, északra található, legkönnyebben a sertéstelepen keresztül engedéllyel közelíthető meg.
A trágyaszikkasztó tavakat ritka madarak vették birtokukba: gólyatöcsök, gulipánok fészkelnek a táplálékban bővelkedő, háborítatlan vizeken. A téglából épült, körülbelül két méter magas rom az egykori templom délnyugati támpilléres sarokfala.
Szent Erzsébet templom
Maróth bán az 1400-as évek elején szerzi meg ezt a területet. A Kórógy-ér partján templomot építtet Szent Fábián és Sebestyén tiszteletére, köréje falut telepít, mely a Fábiánsebestyén nevet kapja. A török és tatár időkben elpusztul, csak a templom romjai maradnak meg. A terület többszörösen gazdát cserél. Az itt élő cselédek majorságban élnek. Csak 1925-ben indul újra fejlődésnek. 1945-ben már önálló község. A hívek lelki gondozását Szentes látja el. Mai temploma 1931-ben készül el, s 1932-ben szentelik fel. 1936-ban kap kisegítő káplánt. Önálló lelkészséggé alakul 1945-ben. 1995-ben oldallagosan ismét Szenteshez kerül. A plébániát 1993-ban a Váci Egyházmegyétől a Szeged-Csanádi Egyházmegyéhez csatolják. 2000-től a hívek lelki gondozását Szegvár látja el.
