Vaskút 3605 lakosú község Bács-Kiskun megyében, a bácskai löszhátság nyugati részén, Bajától 7 kilométerre délkeletre, e város vonzáskörzetében, a déli országhatártól mintegy 20 kilométerre fekszik.  Vasúti összeköttetése nincs Bajával, de a környező településekkel sem, ugyanis 1971-ben a Baja-Vaskút-Gara vasútvonalat megszüntették. A bácskai löszhátság igen jó talajadottságai a mezőgazdasági termelésnek kedveznek. A település belterülete 275 hektár, a külterület 6875 hektár. Vaskút kedvező természeti adottságainak köszönheti, hogy évezredes település. Az északról és délről lápos mocsaras vidékkel védett, a gyűjtögető és legeltető életmódhoz is jó lehetőséget kínáló kitűnő mezőgazdasági talajok találkozása a homokhátsággal, a Mária könnyéig -kijáró Duna- közelsége, a napsütéses órák nagy száma, mind-mind letelepedésre csábították már a kőkorszak népeit is. A község mai területén és közvetlen környékén számos olyan lelet került elő, amely hosszú és jelentős történelmi múltra enged következtetni. A község nevével először 1400-ban találkozunk Bachuta formájában, egy okiratban, amely arról tanúskodik, hogy a bácskai káptalan Töttös Lászlót újból beiktatja birodalmába. 1406-ban már Bácskut- ként említi egy bajai vásárról készített feljegyzés. Török defterek (adóösszeírások) említik a bajai náhijében 1580-ban és 1590-ben, mindig 28 adózó házzal. A lakók többsége szerb, ugyanis a töröktől visszafoglalt, elnéptelenedett Esztergomba és környékére induló telepítések iratanyagában szerepelt a község, mint ahonnan a szerb lakosság elköltözne az északi területekre. A felszabadító háborúk után a bajai uradalmat visszakapó Czobor család összeírásában, 1724-ben Baskut puszta- ként szerepel. A Grassalkovich család tulajdonába kerül a XVIII. század közepén, önálló község lesz, németeket telepit ide a földesúr. Az újjáépülő, betelepült falu mérnökien tervezett, széles utcás, rendezett arculatát a mai napig megtartotta.  Az első Világháború után 1919-ben szerb megszállás alá került, és 1921-ben került vissza Magyarországhoz. A második Világháborúig a falu több mint 90 %-a német (sváb) volt. A Világháború után két transzporttal a vaskúti németek 60 %–át kitelepítették Németországba. 1946. november 27-én 940 főt, 1947. október 19-én 1370 főt. 1945 januárjában körülbelül 160 németet vittek a Szovjetunióba kényszermunkára, köztük nőket is. A svábok helyére érkeztek délvidéki menekültek, magyarországi nincstelen magyarok (Mezőtúr, Sarkad 82 család), bukovinai székelyek és moldvai csángók. (73 család, 325 fő). Az utóbbiakat 1941-1942-ben telepítette a kormány a délvidékre. Nem menekültek a többi székellyel a Dunántúlra, hanem internáló táborba kerültek 1944 őszén, majd a jugoszláv hatóságok 1945 elején kiutasították őket. 1947-ben a szlovák-magyar lakosságcsere egyezménynek nevezett szerződés következtében felvidéki magyarok is érkeztek (83 család). A második Világháború után két  termelőszövetkezet alakult, 1949-ben a Dózsa Termelőszövetkezet, 1952-ben a Kossuth Termelőszövetkezet. A Dózsa Termelőszövetkezet 1956 után három kisebb termelőszövetkezetre bomlott, a lakosság származása, származási helye alapján. 1952-ben létrejött a Vaskúti Állami Gazdaság. A rendszerváltás után működésképtelenné váltak, a feledés homályába merülnek. A falu lakosságának száma a népszámlálások alapján XX. században folyamatosan csökkent. 1900-ban 5039 fő, 1941-ben 4705 fő, 1990-ben 3824 fő. A német lakosság kitelepítése következtében nagymértékben megváltozott a nemzetiségi összetétel. Jelenleg a lakosság 28 %-a német, 2 %-a horvát (bunyevác) 2%-a székely. A vallás szerinti megosztás is módosult, hiszen a két Világháború között 98 % katolikus volt, mára az arány 85 % katolikus, 8 % református és más vallású. Az 1994. évi választásokkor Német nemzetiségi kisebbségi Önkormányzat alakult.
A falu műemlékei közül a Kálvária-kápolna érdemel figyelmet, mely 1825-ben épült, a Katolikus temploma 1880-ban készült. A Kálvária stáció képeit Udvardi Erzsébet festőművész késztette.A Vaskút községet érintő nagy újkori népvándorlás 50-ik évfordulójára, 1995-ben a Megbékélést szimbolizáló emlékművet állítottak a falu központjába. Több házon emléktáblák is őrzik, a régi lakójának emlékét. A nemzetiségek jellegzetes emlékei még a templomkertben felállított Székely kapu, és a felvidékiek Harang tornya. A falu jellegzetes régi építményei még a Polgármesteri Hivatal, az Aradi utcában lévő Malom épülete, a Temető utcában lévő régi házacskák. A település nemzetközi kapcsolatai történelmi hagyományainak megfelelően alakultak. Testvérvárosi kapcsolatok két németországi várossal (Mutlangen, Türkheim) vannak 1992, illetve az erdélyi Gyimesközépfokkal 1994 óta, és Nagypakával 1999-óta. A helyi német nemzetiségi/sváb/ hagyományok reprezentánsai az országosan elismert Német Nemzetiségi Tánccsoport és a Kraul Antal Fúvós Egyesület, bármikor örömmel szórakoztatják a községbe érkező vendégeket.


http://da.bloglog.hu/page/6/