Tompa 4767 lakosú város 1922. április 22-én lett önálló település. A helység az 53-as és 55-ös főközlekedési utak találkozásától 1 kilométerre, délre és a 150-es/Kelebia- Kunszentmiklós-Tass- Budapest/ vasútvonal mentén fekszik. Mint a környező települések nagy részének, újkori történelme a török hódoltságot követően indul a Hunyadi család birtokaként. A mai Tompa területén volt pusztákat - néhány földesúr cserét követően - Szabadka városhoz csatolták, annak szilaj - félszilaj állattartó területeként. A puszta első építménye a csárda, 1823-ban épült a Szeged - Baja, Halas - Szabadka közötti kereskedelem megélénkülésének hatására. A kiegyezés idejére szántókat alakítanak ki a legelők jelentős részén, aminek következtében elszabadul a homok. Ennek meggátlására akácerdőket telepítenek. Ebben az időben Redl báró a terület legnagyobb földbirtokosa, aki kápolnát, kastélyt építtet. A XX. század elejére a lakosságszám növekedésének és a beépítések hatására faluvá nőtte ki magát a település. Templom, csendőrörs, temető létesült. A falu szerb megszállás alatt volt 1922-ig, majd a trianoni szerződés értelmében a magyar állam tulajdonába került. A többi Szabadkától elszakadt pusztarészek egy részével együtt, tizenkétezer holdas határral önálló községgé vált Tompa. A népesség száma az 1960-as évektől enyhén csökkenő tendenciájú. Az 1930-as években még a lakosság 7%-a vallotta magát bunyevácnak. Csökken a külterületi lakott helyek /Alsósáskalapos, Belső Újsor, Felső-sáskalapos, Katonasor, Kőrösoldal, Külső Újsor, Szabadföld, Újföld/ száma, bár az 1990-es népszámlálás idején még 1700 fő lakott külterületen. A hívő lakosság zöme római katolikus vallású. Az 1945-ös földosztáskor ezer igénylő kapott átlagosan 5 kataszter holdat. Az 1950-es évek tagosításai idején termelőszövetkezeti csoportok, termelőszövetkezetek sora alakult, majd összeolvadtak. Az állami tartalékföldeken állami gazdaság létesült, később egyesült a bácsalmásival. Nagyszabású gyümölcsös telepítés kezdődött és kertészetet, üvegházas palántanevelőt alakítottak ki. Az 1970-es években a közös gazdaságok az állattenyésztési ágazatot, azon belül a szarvasmarha tenyésztést is fejleszteni kezdték. A privatizációt követően, csak a Szabadság Mezőgazdasági Szövetkezet működik mintegy félezer hektáron, a kelebiai KEL- FELDER Kft birtokol még nagyobb mezőgazdasági területet a községben, a többi apróbb birtok. A mezőgazdaságra ma a pritamin paprika és paradicsomtermesztés az állattenyésztésben a szarvasmarha, sertéstartás és a baromfiágazat a jellemző.
Báró Bodmanicsky család volt a település legnagyobb birtokosa. Kastélya, ma Pszichiátriai Betegotthon és a mellette lévő neogót stílusú Szent Anna templom a település két legértékesebb, legszebb épületegyüttese. Külön figyelmet érdemel a kastély parkja, mely értékes növényi állománnyal rendelkezik, azonban felújításra szorul. A település gazdaságának egyik legmeghatározóbb a közúti határátkelő, mely fontos kapu Európa és a Balkán között. A határátkelőn dolgozók jelentős része helyi lakos, de sokan dolgoznak a hozzánk látogatók és az átutazók kiszolgálásában részben a kereskedelem, részben a vendéglátás terén.

Zsana 869 lakosú község Bács-Kiskun megye délkeleti részén, a Dorozsma-majsai homokháton, Kiskunhalast Szegeddel összekötő 5408 sz. út mentén, Kiskunhalastól 16 kilométerre fekvő település.  Az egykori halasi határhoz tartozó, Kőkút és Eresztő puszták területéből alakult község területén évezredekkel ezelőtti telep nyomai is fellelhetők. Árpád-kori települések emlékét őrzi egy kőből épült templomból előkerült bronz körmeneti kereszt. A török kortól a környék elnéptelenedett, lakói a közeli városba menekültek, a terület pusztasággá vált. A XVIII. század közepétől, a redempciót követő tagosítások következtében kialakultak a tanyák. A lakosság jelentős része ma is a külterületen él. A halasi műút melletti egykori tanyaközpont 1952 óta önálló község. Az elmúlt évtizedekben tapasztalható népességcsökkenés a tanyák számának csökkenésével függ össze. A lakosság elsősorban a hagyományoknak megfelelően mezőgazdasággal foglalkozik. A termelőszövetkezetek, az állami gazdaság megszűnésével a helyi munkalehetőség korlátozottabbá vált. A környék legjelentősebb ásványi kincse a földgáz, kitermelése napjainkban is folyik. Zsana nevét az 1979-ben történt hatalmas gázkitörés tette országosan ismertté. :”egy csendes januári éjjel, Zsana mellett, egy-óra-tizenötkor a föld feladta kegyelmes türelmét: némaságát elunva harsonázni kezdett, s országra szóló bömbölése huszonhárom napig egységbe fogta, ötágú lángja aggódó - segítő, szép közösséggé olvasztotta össze ezt a közönyös, eltompult hazát.” Itt alakították ki az ország egyik legnagyobb földalatti gáztároló mezőjét, ahová nyáron benyomják az exportból érkező gázt, télen pedig az új kutakon kitermelik. Az ország téli gázfogyasztási csúcsigények kielégítésében komoly szerepe van a modern technológiai rendszernek. A mezőgazdaság helyi jellegét elsősorban a tanyavilág hagyományai, a volt termelőszövetkezetek és állami gazdaság tevékenysége határozta meg. A szarvasmarha-, sertés-, juhtartás mellett gabonát és szálastakarmányt termelnek, az utóbbi évtizedekben szőlő és gyümölcsösök telepítésére is sor került. A külterület jelentős része legeltetésre alkalmas rét. A településen ma nem működnek gazdasági társaságok. A félszáz egyéni vállalkozó fele mezőgazdasággal, élelmiszer-iparral foglalkozik, a többi szolgáltat illetve kereskedelemmel foglalkozik. A tanyai lakosság iskolai ellátását a XX. század elejétől közepéig 5 külterületi iskola biztosította. Zsana község önállóvá válásával központi iskolát építettek. A kisebb gyermekek ellátásáról napközi otthonos óvoda gondoskodik. A településen művelődési ház és könyvtár működik, egy sportpálya van. Évenként októberben rendezik a hagyományos szüreti bált. 1996-ban több beruházást indítottak a településen. Az ezredfordulóig további útépítésekkel, fűtéskorszerűsítéssel és egészséges ivóvíz megteremtésével kívánnak jobb életfeltételeket teremteni az itt élőknek.


http://da.bloglog.hu/page/5/