Kunfehértó 2290 lakosú község Kiskunhalastól 11 kilométerre, délnyugatra, a 154-es/Bátaszék- Baja- Kiskunhalas/ vasút mentén terül el. Területén már a bronzkorban éltek népek. Az úgynevezett Vagyai- kultúra területét körben földvárakkal vették körül, a község ennek a nagytájnak a legdélibb része. Az e korból feltárt emlékek (bronzkori temetkezési urnák, 3700 éves tál) a jánoshalmi könyvtári múzeumban tekinthetők meg. A honfoglalást megelőző időkben római kereskedelmi út vezetett a közelében, de a szarmata és a hun leleteket is őriz a föld. A halasi múzeum ásatást végzett és szarmata sírokat tárt fel, de egyéb itteni lelet is megtekinthető a múzeum állandó kiállításán. Az avarokat a honfoglaló magyarok követték a területen. Az Árpád-korban főleg állattartó, félnomád életet folytató magyarok az idők folyamán falvakban élő néppé alakultak. Kunfehértón három Árpád-kori falvacska maradványai ismeretesek. A Fehértóból került elő az úgynevezett Sinka mester kincse, amely ezüsttálból és feliratos ruhadíszítő korongokból áll és a XIII. századra tehető kora, a Magyar Nemzeti Múzeumban őrzik. A község története önállóvá válásáig összefonódik Halas történetével. Az 1470-es években a Halas-szék része, (a hét kun-szék egyike) 1490-es években Hunyadi birtok, majd Török Bálinté. A török korban nagyrészt elpusztult kis falvak határa Halashoz csatoltatott. A redempciót követően tanyavilág alakult ki, még 1950-ben is néhány tanya állt a mai falu területén. Az 1950-es évek elején a Falusi Gazdasági Lakásépítő Iroda tervezte és építette a falu magját, elsősorban a megalakult Állami Gazdaság dolgozói részére. Újabb gazdaság és szövetkezet alakult, szaporodtak a lakások, közösségi létesítmények. Önálló községgé 1952-ben alakult Kunfehértó. Megépült a 3 kilométer hosszú bekötőút a tóig, temető, üzletek, felvásárló telep, postahivatal épült. Az 1960-as években újabb építkezési hullámban iskolát nyitottak, nőtt a lakosok száma. A közelmúlt történéseire a kettősség jellemző. Fejlődik a falu: művelődési ház, tornacsarnok épül, vállalkozások telepednek le a lakosságszám sem csökken, ugyanakkor a meglévő és a fő munkaadó cégek megszűnnek, privatizálva szétesnek. A hagyományoknak és a lehetőségeknek megfelelően, a lakosság elsősorban mezőgazdaságból él. A szőlő- gyümölcstermesztés, kukorica és gabonatermesztés és baromfitartás a meghatározó, de jelentős a környék erdőgazdálkodása is. Halászata és nádgazdálkodása a az aszály és vízhiány miatt nem számottevő. A község saját lovaspályával rendelkezik, amelyen minden év augusztusában meghívásos nemzetközi díjugrató versenyt rendeznek.
A község testvértelepülése a németországi Göda. Az 1991-ben megkötött együttműködési szerződés a kölcsönös delegációk mellett, a helyi idegenforgalom fellendülését is előmozdítja. Ennek egyik eredménye a Gödai és kunfehértói iskolás gyermekek rendszeres csereüdültetése.
http://da.bloglog.hu/page/5/
