1987. szeptember 20.

Vassula, hitelesnek kellene elismerni garabandali jelenéseimet és Édesanyám garabandali jelenéseit. Hallgass ide Vassula, valahányszor Édesanyám megjelent kiválasztott lelkeim elõtt, hogy kegyelmével megvilágosítsa õket, én mellette álltam, de senki sem láthatott engem. Néhányszor megjelentem, mint gyermek, hogy megáldjam azokat, akik dicsõítettek engem.

Leányom, azt akarom, hogy ezeket a jelenési helyeket jobban tiszteljék. Azt akarom, hogy a Szentszék úgy nyújtson nekem tiszteletet, hogy megáldja azokat a szent helyeket. Vassula, nem csak Lourdes-ra és Fatimára gondolok, hanem Garabandalra is! Azért jövök, hogy a garabandali jelenéseknek dicsõséget szerezzek. Szentszékemet akarom ott látni, hogy megáldja azt a helyet. Papi lelkeim, akik engem megbántanak, igazítsák helyre, amit elferdítettek és rosszul hirdettek ki. Oszlassák el a kételyt, és szüntessék meg a visszaéléseket, amit azok követtek el, akik dacoltak a jelenésekkel. Megtenné ezt nekem Szentszékem?

Uram, Istenem, miképpen fogják mindezt megtudni?

Hagyd rám ezt a dolgot Vassula! Fogok olyan megoldást találni, hogy tudomásukra hozzam. Leányom, azt akarom, hogy valahányszor jelenlétem jelét adom - bármilyen kis jelét -, Szentszékem dicsõítse meg jelemet, és adja áldását rá! Azt akarom, hogy a világ tudomást szerezzen jelenlétemrõl, gazdagságomról, irgalmamról és mennyei mûveimrõl. Azt akarom, hogy Szentszékem szélesebb körben terjessze jeleimet, amelyeket azért adok, hogy a világot tápláljam vele. Azt akarom, hogy földem termékeny legyen. Ne engedjétek, hogy a kevés megmaradt virágot kitépjék. Azt akarom, hogy öntözzék ezt a pusztaságot. Ki fogja megöntözni kertemet? Miért hanyagolják el virágaimat?

Szeretett Jézusom, ha nem tévedek, hét évig tartott, amíg fatimai csodádat elismerték. Istenem, visszautasítást, kifogást, nehézséget látok elfogadása körül.

Virágom, ne szomorkodj! Hadd segítsek rajtad! Vassula, én mindig elérem célomat.