Dunapataj 3592 lakosú nagyközség az 51-es főközlekedési út mellett, Kalocsától 15 kilométerre, északra, valamint 151-es/Kunszentmiklós-Tass – Solt – Dunapataj/ vasútvonal mentén helyezkedik el. A helység röviden - és a Dunapatajon beszélt nyelvben is: Pataj környéke már jóval időszámításunk előtt lakott volt és a régészeti leletekből az is kitűnik, hogy folyamatosan lakták ezt a vidéket. A Dunapatajhoz tartozó Parlagon és a Szelidi-tó környékén bronzkori (i.e. 2100- i.e. 800) település, valamint temető nyomait fedezték fel. Szeliden feltártak négy, a vatyai kultúrához tartozó sírt, melyeknek urnái, bögréi a Pataji Múzeumban láthatók. Jóval későbbi időkből, a római korból származik az ugyancsak Szeliden talált római eredetűű tál. A Dunapataj melletti Bödpusztán igen értékes régészeti leletek kerültek elő. Az 1859-es bödpusztai lelet páratlan Európában. A több arany ékszerből álló lelet-együttes rangos szkír - talán egy fejedelemasszony - ékszerei voltak. Igen valószínű, hogy a leletek egykori tulajdonosa - Edika (Edecon) szkír király – Attila hun nagykirály testőrparancsnokának a családjával állt kapcsolatban. A szkír germán eredetű nép volt, és Attila leghűbb szövetségeseként jött hosszú vándorláson keresztül Dél-Oroszországból a Kárpát-medencébe. A páratlan arany ékszerek készítése 430-470 közé datálható, amikor is a Duna-Tisza köze délnyugati felében, a Kalocsai Sárköz területén szkírek éltek. A lelet, melyet a Nemzeti Múzeumban őriznek, a hun kori Európa eddig leggazdagabb ékszer-együttese, melynek legszebb darabja egy vadkanfejekkel díszített, gránátberakásos arany karperec-pár. Később a VI-IX. században avarok szállták meg a Kárpát-medencét. Fejedelmeik gazdag temetkezését egy Dunapatajon előkerült, kései avar korból származó arany mellboglár-pár igazolja. A honfoglalás korában a magyarok elsőként itt telepedtek le, ezen az akkor mocsarakkal, vizekkel erősen szabdalt, enyhén dombos vidéken. Ezt a területet a központi törzs, Árpád törzse szállta meg. Ebből a korból származik a Pataj helységnév is, amely egy főember, Pata nevéből ered. (Pata családja tehát a központi magyar törzshöz tartozott.) A Pata szó jelentésére nézve a nyelvészek véleménye eltérő (tevecsikó, üst?). Régészeti leletek azt mutatják, hogy a honfoglaló magyarok is temetkeztek a Szelidi-tó központi területén, a Vár-domb nevű résznél. Oklevelekben először 1145-ben említik Pataj nevét, és már igen korán - a XIII-XIV. században saját templomot építettek a patajiak. Az Árpád-kori templom alapjait 1999 nyarán egy ásató-tábor keretén belül tárták fel. Kiásták a templom falainak maradványait, melyek azt mutatták, hogy egy 15×8 méteres alapterületű félköríves szentéllyel ellátott templom állott Pataj egyik legmagasabb pontján. A kor szokásának megfelelően a templomban és közvetlen környezetében temetkeztek is. Az azonban még nem ismeretes, hogy mi a magyarázata annak az égetett csonthalmaznak, amely a templomrom nyugati falánál található és valószínűleg több száz ember tetemét őrzi. Dunapataj Önkormányzata a templomromot és a hozzá tartozó temetőt részletesen fel kívánja tárni és látogathatóvá tenni.  Dunapataj (korábban évszázadokig Pataj!) fejlődése a XIV. században indul meg, amikor Nekcsei Demeter tárnokmester (mai szóval : pénzügyminiszter) volt Pataj földesura. Nekcsei Károly Róbert szolgálatában állt. (Károly Róbert 1334. augusztus 1-én innen keltezte egy levelét.) 1409-1872 között Pataj mezővárosi rangban állt, ami azt jelzi, hogy Kalocsa mellett Pataj a térség egyik fontos központja volt (köszönhetően mezővárosi kiváltságainak, jó védhetőségének, nagy forgalmú révének stb.). Az oklevelek már 1426-ban pataji vásárról tesznek említést. Pataj a török pusztítást viszonylag jól átvészelte, nem pusztult el. A protestantizmus elterjedésével Pataj hamar reformálódott és a lakosság túlnyomó többségét a közelmúltig a reformátusok adták. A református vallás erejét jelzi az is, hogy Pataj volt püspöki székhely, és volt pataji származású püspök is. (Baracsi Pathai János 1626-1729!) Katolikusok csak a XVIII-XIX. században települtek be, és 1761-ben a reformátusok, valamint a város segítségével templomot is építettek.  A Rákóczi szabadságharc alatt a fejedelem egyszer Pataj határában is megszállt, melyre az Ordas (Pataj melletti) községben található Rákóczi-fa emlékeztet. Az 1848-as szabadságharcban 2 pataji katona harcolt. Az erős Kossuth-kultusz azonban egészen az 1930-40-es évekig tartja magát Pataj városában, hiszen még ekkor is városnak nevezik az idősebbek. A Kossuth-kultusz erejét a 48-as kör megalakítása, valamint az 1894-es (Magyarországon másodikként) Kossuth-szobor felavatása jelzi. A XIX. század elején zsidók is vándoroltak be Patajra, akik jórészt üzletek, kereskedések tulajdonosai voltak, 1830-tól saját iskolájuk is volt. A holokausztnak Patajon 82 áldozata volt. II. Világháború után alig marad zsidó a nagyközségben, sőt az 1879-ben épített zsinagógát is lebontják 1958-ban. Ugyanígy mára gyakorlatilag eltűntek az unitáriusok, akik 1936-ban a református egyházból váltak ki, s alakították meg Patajon az erdélyi eredetű unitárius hitközösséget. Templomot is építettek maguknak 1937-ben, majd az unitáriusok megfogyatkozása és kihalása után az erdélyi templomot 1982 november 27-én Pataji Múzeummá avatták. A pataji történelemben kétségkívül a Tanácsköztársaság és ezen belül is az 1919. június 18-23. Közötti időszak a legemlékezetesebb. Patajról indult ki ugyanis a kommunista diktatúra ellen az említett időpontokban a Duna-melléki forradalom. Rövid harcok után győzött a túlerő, amit véres megtorlás követett. 63 embert akasztottak fel vagy lőttek agyon a hírhedt Lenin-fiúk, a fő hóhér, Szamuely Tibor vezetésével. A patajiak gyásznap keretében emlékeznek meg a hősökről. A pataji hősök emlékét a közös temetőben felállított síremlék őrzi. A pataji gazdag parasztságnak mindig megvolt az igénye arra, hogy a városias kultúrához felzárkózzon. Így Patajon megtalálhatók voltak a polgári, városi elemek. A polgárok egyleteket, egyesületeket hoztak létre, politizáltak, művelődtek. Azonban a szegényparasztság nagyon régies eszközöket is megőrzött, például faragott vékák, pataji fejfa, nádkunyhók stb.
A római katolikus templom 1761-ben Nepomuki Szent János tiszteletére épült, barokk stílusban. 1934-ben Möller Károly tervei szerint hazánkban először ezt a templomot bővítették a régi épületrészek eltolásával: a szentély tíz méteres elcsúsztatásával, toldalékfalak és vasbetonkupola felhúzásával.
A református templom XV. században gót ízlés szerint épült. 1773-ban későbarokk stílusban építették át. 1861-ben eklektikus stílusban kapta mai formáját. Falában régi sírkövek vannak.
1937-ben az erdélyi tervező, Szinte László gabonaraktárat alakított át unitárius templommá. Ezt Kerényi József tervei szerint átépítették, s 1982-ben itt kapott helyet az 1959-ben alapított falumúzeum, a Pataji Múzeum. A fatornyos, árkádos épület mennyezetét a torockói Vernes Judit 55 festett kazettája díszíti.
Jelentős emlékei még: Polgári Iskola (ma Általános Iskola 1920-as évek), Városháza (XVIII. század ma Polgármesteri Hivatal), Kossuth-szobor 1894, négy temető: 1. református (ősrégi, különleges pataji fejfákkal) 2. Katolikus temető 3. Zsidó temető 4. közös temető- az 1919-ben elesett hősök emlékművével. A régi, gazdagon épített házak mellett ott sorakoznak a szegényebb emberek egyszerű házai a híres, úgynevezett Varga utcában. Az 1930-as évek Patajának arculatát Cser Károly kiváló szobrászművész örökítette meg egy gyönyörű pasztell-sorozatban. A közelmúltat és a jelenkort pedig a pataji Kiss István festőművész örökíti meg festményein, metszetein.
Mivel a Szelidi-tó a községhez tartozik - és mindig oda is tartozott-, nagy gondot fordítanak a tó rehabilitációjára, jótékony gyógyhatásának megőrzésére, visszaállítására. Egyébként a tó kémiai só-összetétele, mikroszkopikus növény- és állatvilága egyedülálló és rendkívül ritka. Például a kék algák 29 faja között négy teljesen új, máshonnan eddig nem ismert faj került elő. A tó vizét magas jódtartalma miatt gyógyvízként használták már a törökök is, és évszázadokon keresztül hordták a hatalmas dézsákban a környező településekre. A modern orvostudomány is jelentőséget tulajdonít neki, ugyanis enyhíti a reumatikus bántalmakat, a pajzsmirigyzavarokat és jótékony hatású az idegrendszeri betegségekre is. 1976-ban a Szelidi-tavat és környékét természetvédelmi területté nyilvánították. Az Önkormányzat fejleszti a régen oly sikeres, de az 1990-es években egyre halványuló turizmust, amelynek bevételét jórészt a Szelidi- tóra költi. És hogy mi mindent kínál “Bács-Kiskun megye Balatonja”, a Szelidi-tó és környéke? Országos hírű, kiváló horgászhely Szelid. Itt a 2 méteres óriás harcsától kezdve a pontyig gyakorlatilag minden fogható. A tó végében található Kékesi-rét mocsaras, vízgyűjtő, vízpihentető terület, azonban nem messze már ott van a szikes puszta is. Ugyanakkor a tó két partját 55 hektár telepített vegyes fajtájú erdő borítja. Számos védett növényfaj él a tó környékén a pusztagyepeken, a láp- és mocsárrétek maradványain. Rendkívül változatos a tó környéki madárvilág.  A pihenésre a kiépített déli part alkalmas. Vendéglők, campingek, áruházak, bérházak szolgálják az idelátogató üdülők kényelmét. A kultúrált szórakozást pedig a szabadtéri színpad, a mozi, az újonnan létrehozott kézműves ház, a Pataji Múzeum, a discohelyiségek és a vendéglők szolgálják.
Dunapataj neve mutatja, hogy a község életében fontos szerepet játszott a nagy folyó, a Duna is. Patajnak a Duna összekötő kapocs volt a környező településekkel, más országrészekkel (Harta, Ordas, Budapest, Dunántúl). Ezt a szerepét is próbálja erősíteni az Önkormányzat. A Duna partja nem annyira kiépített, mint a Szelidi-tó, azonban az ártér természetessége, élővilága az ökoturizmus megtelepedését szolgálhatja.



http://da.bloglog.hu/page/5/