“Ferenc pápa” megválasztása pillanatától fogva igyekezett új, meghökkentő módon megnyilvánulni. Az ember egy ideig figyeli ezeket, aztán kezd gyanakodni, hogy valami nincs itt rendben. Ugyancsak érzékeljük, hogy a katolikus sajtó egyfajta cenzúrán, szűrőn keresztül továbbítja Bergoglio botrányos kijelentéseit. Egy Újemberben sohasem fogunk részletesen olvasni Bergoglio beszélgetéseiről az olasz szabadkőműves, hitetlen szocialistával, Scalfarival. A média – úgy az egyházi, mint a világi – azon van tehát, hogy létezzen egy mélyen hívő Ferenc pápa a katolikus hívek számára, és egy progresszív, évszázados tabukat döntögető modern pápa a katolikus hitet csak felszínesen ismerő nagyvilág számára. Ezért van az, hogy a világi sajtóban röhögve mondják közéleti személyiségek, hogyha a pápa megengedi a válást, az abortuszt, a homoszexuális kapcsolatokat, akkor katolizálnak. Miközben a nagyvilági sajtóban kevésbé járatos katolikus hívők meg vannak győződve Ferenc pápa rendkívül mély hitéről és jámborságáról. Ezért igyekszünk egy kicsit árnyaltabbá és reálisabbá tenni a róla kialakult képet.
I. Ferenc pápa
Katolikus honlapszerkesztők már régóta idézik és kommentálják Bergoglio egyes, megkérdőjelezhető kijelentéseit. Jelen összeállításunkban igyekeztünk ezeket sorra venni. Minden alábbi pont három részre tagolódik. Először idézzük a pápai kijelentést, majd megadjuk ennek pontos forrását. Ez nagyon fontos, mert tapasztaljuk, hogy ugyanazt a kijelentést különböző médiák kicsit másképp idéznek. Utána idézzük a kijelentéssel szemben álló egyházi tanítást, legyen az katekizmus, vagy biblia. Esetenként saját vagy mástól átvett kommentárt is fűzünk hozzá.
1, Bergoglio: “Isten azoknak is megbocsát, akik nem hisznek Benne, ha ezzel a lelkiismeretüket követik”
(„La Repubblica”, 2013.9.11)
http://www.katolikus-honlap.hu/1302/berglevel.htm
A pápa levele németül:
http://www.domradio.de/themen/papst-franziskus/2013-09-11/papst-franziskus-schreibt-brief-nichtglaubende
Zsid 11,6
»Hit nélkül pedig nem lehet senki sem kedves; aki ugyanis az Istenhez járul, hinnie kell, hogy ő van, és megjutalmazza azt, aki őt keresi.«
Mk 16,16
»Urunk Jézus Krisztus maga mondja: „Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül, aki nem hisz, az elkárhozik.«
Róm 1,20
»Mert ami benne [Istenben] láthatatlan: örök ereje és isteni mivolta, arra a világ teremtése óta műveiből következtethetünk. Nincs hát mentségük [az istentagadóknak]«.
Isten megbocsátása vagy meg nem bocsátása természetesen mindig egyedi és számunkra, halandók számára el van rejtve. A lelkiismeret követése pedig a világ összes tömeggyilkosát fölmenti Nérótól Hitlerig, Churchilltől a Bush-klán tagjaiig. Bízhatunk irgalmában, de ilyen definitív kijelentést tenni egyenlő a katolikus hit tagadásával. Mindenesetre a biblia elég határozottan tárja elénk, melyik út vezet az üdvösségre, és melyik a kárhozatba, milyen bűnök nyernek bocsánatot milyen feltételek mellett, és melyek azok, amelyek nem. És a biblia másképp ír ezekről a dolgokról, mint Bergoglio.
2, Bergoglio: „A hittérítés ostobaság, értelmetlen, meg kell ismerni, meg kell hallgatni a másikat”…
Jorge Mario Bergoglio (I. Ferenc pápa) és Eugenio Scalfari
A világ tele van utakkal, amelyek elválasztanak bennünket egymástól, vagy amelyek közelebb hoznak bennünket egymáshoz, de a döntő az, hogy a jóhoz vezessenek bennünket. … Közülünk mindenkinek megvan a szemlélete a jóról és a rosszról is. Nekünk arra kell buzdítanunk, hogy a felé mozogjon, melyet ő a jónak ismert fel.
(„La Repubblica”, 2013.10.01)
http://www.katolikus-honlap.hu/1302/bergint2.htm
Az eredeti interjúszöveg itt: http://www.repubblica.it/cultura/2013/10/01/news/papa_francesco_a_scalfari_cos_cambier_la_chiesa-67630792/
Az angol fordítás itt:
http://chiesa.espresso.repubblica.it/articolo/1350617?eng=y
Németül itt:
http://www.zenit.org/de/articles/auf-einmal-erfullte-mich-ein-grosses-licht-erster-teilhttp://www.zenit.org/de/articles/auf-einmal-erfullte-mich-ein-grosses-licht-zweiter-teilhttp://www.zenit.org/de/articles/auf-einmal-erfullte-mich-ein-grosses-licht-dritter-teil
Mk 16,15-16
»Aztán így szólt hozzájuk: “Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. »Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül, aki nem hisz, az elkárhozik.«
Mt 28,18-20
»Jézus odalépett hozzájuk, és így szólt: “Én kaptam minden hatalmat égen és földön. Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket! Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevére, és tanítsátok meg őket mindannak a megtartására, amit parancsoltam nektek. S én veletek vagyok mindennap, a világ végéig.«
KEK (Katolikus Egyház Katekizmusa, zsinat utáni): 1816
Krisztus tanítványának nemcsak őriznie kell a hitet és belőle kell élnie, hanem meg is kell vallania, bizonyossággal kell róla tanúságot tennie és terjesztenie kell: “mindenkinek készen kell lennie arra, hogy megvallja Krisztust az emberek előtt, és Őt az Egyház történelméből soha nem hiányzó üldözések közepette kövesse a keresztúton”.
Régi katekizmus:
Nem elég csak a szívünkben hinnünk: hitünket nyíltan is meg kell vallanunk. Krisztus mondotta: „Aki megvall engem az emberek előtt, azt én is megvallom mennyei Atyám előtt. Aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt én is megtagadom mennyei Atyám előtt.” (Mt 10,32-33)
Bergoglio nem volna Bergoglio, ha nem fogalmazna itt is kétértelműen. Ő a prozelitizmust használja. Már a prozelitizmusnak sincs egységes definíciója. Jelenthet erőszakos hittérítést, jelentheti más felekezetek vallások követőinek meggyőzését etikátlan eszközökkel (csalás, manipuláció, kihasználás, visszaélés). Csakhogy: Bergoglio az ominózus kifejezést Scalfarinak azon állítására mondja válaszul, hogy – itt idézzük szó szerint:
“Scalfari: Barátaim is azt hiszik, hogy Ön meg akar téríteni.”
Tehát Scalfari térítésről beszél, amire Bergoglio a prozelitizmus fogalmat ítéli el, elegánsan elhallgatva, hogy lehet ugyan, hogy az erőszakos, etikátlan térítés ostobaság, a hittérítés viszont nem hogy nem ostobaság, hanem kötelességünk. Szóval a prozelitizmust a hittérítés szinonimájaként használja.
[dr. Élthes Eszter: Ez valami olyan elképesztő őrület párosulva sátáni gonoszsággal, hogy nem lehet kommentálni sem. Nem ez volt Ádám és Éva ősbűne? Senki nem úgy vétkezik, hogy rosszat akar csinálni, nem, előbb – és ez az Isten elleni lázadás fő alkotórésze – maga határozza meg, hogy mi a jó és mi a rossz, azaz a rosszból jót csinál. Pontosan ez az ősbűn, az „olyanok lesztek, mint az istenek, jót és rosszat ismerők”, azaz ti határozzátok meg, hogy mi a jó és mi a rossz.]
Ha egy Gender-őrület aktivista, a multikulturális fajkeveredés apologétája, abortuszpárti élharcos (vagy egyszerűen egy hedonista élvhajhász, egy világ lustája) saját agyrémét, semmittevését jónak ismeri fel, akkor nekünk arra kell buzdítanunk, hogy afelé mozogjon???
Hagy teljes legyen a zűrzavar:
Miután az interjú megjelent a La Repubblica honlapján, azt átvette az Osservatore Romano, és a Vatikán honlapja. Ezek után igen sokan megdöbbentek a pápának ezeken a kijelentésein. Másfél hónappal a Scalfari-interjú megjelenése után a kérdéses interjút törölték a Vatikán honlapjáról.
3, Valóban a felebaráti szeretet az egyetlen út, hogy kedvesek legyünk Isten előtt?
Idézünk egy rövid részletet ugyanebből az interjúból: (hivatkozásokat lásd a 2. pontnál)
B = Bergoglio
S = Scalfari
B: Tudja Ön, mi az, hogy agapé?
S: Igen, tudom.
B: A felebaráti szeretet, ahogyan Urunk tanította. Nem prozelitizmus, hanem szeretet. Felebaráti szeretet. Kovász, amely a közösségnek szolgál.
S: “Szeresd felebarátodat, mint önmagadat.”
B: Igen, pontosan így van.
S: Jézus azt mondta tanításában, hogy az agapé, a felebaráti szeretet az egyetlen módja annak, hogy Istent szeressük. Javítson ki, ha tévedek.
B: Nem téved. Isten Fia azért lett emberré, hogy az ember lelkében felébressze a testvériség érzését.
Ismét a tipikus bergoglioi sikamlós fogalmazás. Természetesen végtelenül fontos a felebaráti szeretet, majdnem a legfontosabb. Csak egy aprócska dolog sikkad el ebben a megfogalmazásban:
Mt 22,35-40
»Hogy Jézust próbára tegye, az egyik törvénytudó kérdéssel fordult hozzá: “Mester, melyik a főparancs a törvényben?” Jézus ezt felelte: “Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez a legnagyobb, az első parancs. A második hasonló hozzá: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat. Ezen a két parancson alapszik az egész törvény és a próféták.«
Néhány további hely:
Jn 4,23-24
»De elérkezik az óra, s már itt is van, amikor igazi imádói lélekben és igazságban imádják az Atyát. Mert az Atya ilyen imádókat akar. Az Isten lélek, ezért akik imádják, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk.«
Kol 3,23
»Bármit tesztek, tegyétek szívből, mintha az Úrnak és nem embereknek tennétek.«
4, Bergoglio: “Amikor a Genezisben a teremtés leírását olvassuk, azt kockáztatjuk, hogy Istent varázslóként képzeljük el, aki varázspálcájával mindent megtehet. De ez nem így van. Megteremtette a lényeket és hagyta, hogy mindegyikük fejlődjön az általa adott belső törvényeknek megfelelően, így képesek voltak fejlődni és eljutni létezésük teljességére.”
http://www.news.va/en/news/francis-in-the-pontifical-academy-of-sciences-emphhttp://index.hu/tudomany/2014/10/28/ferenc_papa_szerint_van_evolucio/?utm_source=facebook&utm_medium=share&utm_campaign=index
És e két hír még egyszer az index oldaláról 2014.10.28: Ferenc pápa szerint van evolúció
[Éltes Eszter: Az index beszámolóját azért közlöm, hogy megmutassam, milyen romboló hatásúak Bergoglio locsogásai, hogyan vezetik félre a híveket – olyan botrányok, melyekkel kapcsolatban Urunk azt mondta, hogy „jaj annak, aki elköveti”.]
Az evolúció és az ősrobbanás elméletei valósak, és Isten nem egy „varázsló varázspálcával” – jelentette ki Ferenc pápa a Pápai Tudományos Akadémián. A szakértők szerint ezzel vége az áltudományos kreacionizmusnak és az intelligens tervezésnek, amelyeket még elődje, XVI. Benedek is támogatott. A pápa szerint egyik tudományos elmélet sem inkompatibilis a teremtő létezésével, szerinte sokkal inkább igénylik azt. „Amikor a teremtésről olvasunk a Teremtés könyvében, azt képzelhetjük, hogy Isten egy varázsló varázspálcával, aki képes bármit megtenni. De ez nem így van” – mondta. „Az ősrobbanás, amelyről ma úgy gondoljuk, hogy a világ eredetét magyarázza, nem áll szemben az isteni teremtő beavatkozásával, inkább igényli azt” – fogalmazott. Az evolúcióról ugyanezt mondta: valami kellett, ami később fejlődhetett. A pápa ezzel mostantól az úgynevezett teista evolúció tanait támogatja, amelyek arról szólnak, hogy a tudományos elméletek helyesek lehetnek, de minden keletkezéséhez azért szükség volt Istenre. Az egyház korábban nem engedett a teremtésből, még az előző pápa is, ha nem is szó szerint, de nagyon szigorúan értelmezte a Bibliában leírtakat, ezért a legújabb tudományos elméletekkel szemben foglalt állást. Ferenc pápának egyébként vegyésztechnikusi diplomája van.
Jn 1,1-3
»Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő volt kezdetben Istennél. Minden általa lett, és nála nélkül semmi sem lett, ami lett.«
Ter 1,3-20 »Isten szólt: “Legyen világosság”,
Isten újra szólt: “A vizek közepén keletkezzék szilárd boltozat
Isten ismét szólt: “Gyűljenek össze az ég alatti vizek egy helyre és emelkedjék ki a száraz
Akkor megint szólt Isten: “Teremjen a föld zöldellő növényeket
Akkor megint szólt Isten: “Legyenek világító testek az égbolton
Isten szólt: “A vizek teljenek meg élőlények sokaságával.
Aztán szólt Isten: “Hozzon elő a föld élőlényeket fajuk szerint.«
Zsolt 33.8 »Az egész föld félje az Urat, s remegjenek előtte, kik lakják a földkerekséget! Mivel szólt és lettek, rendelkezett és létrejöttek.«
Természetesen sem a “pápa”, sem a vatikáni hivatalos honlapja, sem az Index, sem bárki más nem vette a fáradságot, hogy a 95, evolúciós elmélet ellen szóló tézis bármelyikét is megcáfolja. Hogy mind a 95-öt, arra már nem is merek gondolni. Jellemző Bergogliora, hogy amikor a teremtő, a zseniális alkotó Istenről szól, akkor is ilyen pejoratív jelzőt használ, hogy “varázsló varázspálcával”.
Az ember egyet tehet a teremtés zsenialitását látván: Leborul és imádja – nem a teremtményt, hanem a Teremtőt. Megjegyzem, Bergoglio kijelentése – megteremtette a lényeket, és hagyta, hogy fejlődjenek – elég zavaros. Ha azt mondom, hogy az élet a semmiből, esetleg valami ős sejtből lett, és magától, véletlenek sorozatán keresztül jutott oda, ahol ma van, akkor evolucionista vagyok. Ha azt mondom, hogy Isten megteremtette a lényeket, akkor nem evolucionista vagyok, hanem ebben hiszek. Szóval, most melyiket is állítja Bergoglio?? Itt is a tipikus Bergoglio-trükk: sugall valamit, aztán, ha pontosabban elolvassuk a szöveget, rájövünk, hogy ezt nem is mondta. Viszont a média óriási hírveréssel kommentálja – nem az általa mondottakat, hanem a sugalltakat – és a világ azt hiszi, hogy azt mondta, amit sugallt, és amit a média el akar velünk hitetni.
5, 2013. december 20-i prédikációjában Bergoglio azt mondta, “a Szűzanyának talán ahhoz volt kedve a kereszt alatt, hogy megkérdezze magától: lehet, hogy becsaptak? Mert a messiási ígéretek mintegy hazugságnak tűntek neki.”
http://www.katholisches.info/2014/11/19/antonio-socci-ueber-den-bergoglio-deffekt/
Nem a Szűzanya magasztos személyének megszentségtelenítését jelenti ez a feltételezés? A katolikus tanítás szerint a Szűzanyának “egész életében, az utolsó próbatételnél sem ingott meg a hite, amikor fia, Jézus meghalt a kereszten”. KEK 149: Ő nem ingott meg hitében élete folyamán, még a végső próbatételnél sem, [lsd. Lk 2,35] amikor fia, Jézus meghalt a keresztfán. Mária soha nem szűnt meg hinni abban, hogy “Isten szava be fog teljesedni”. Az Egyház tehát Máriában a hit legtisztább megvalósulását tiszteli.
6, Bergoglio egy „erotikus buddhista” „papot” nevezett ki a Kultúra Pápai Tanács tanácsadói közé
Bergoglio 2014. július 1-én Pablo d’Ors spanyol claretiner-papot, regényírót és „Zen-buddhistát” kinevezte a Kultúra Pápai Tanács tanácsadói testületébe, akivel 2014. november 5-én a La Repubblica című bal-liberális, Eugenio Scalfari vezette újság interjút hozott nyilvánosságra.
Kol 2,11
»Krisztusban vagytok körülmetélve, nem kézzel, hanem az érzékies test levetésével, a krisztusi körülmetéléssel.«
Ef 2,3
»A hitetlenség fiai közé tartoztunk mi is, amíg testi vágyainkban éltünk, s megtettük, amit a test és az érzékek kívántak.
7, Bergoglio: “Én pedig Istenben hiszek. Nem egy katolikus Istenben, ilyen nincs. Isten létezik. Én hiszek Jézus Krisztusban, az ő inkarnációjában. … Ez az én létem. Nem tűnik úgy Önnek, mintha nem is lennénk olyan messzire egymástól?”
http://www.katolikus-honlap.hu/1302/bergint2.htm
http://www.katholisches.info/2013/10/09/christus-ist-keine-option-unter-vielen-schon-gar-nicht-fuer-seinen-stellvertreter-auf-erden-warum-uns-dieser-papst-nicht-gefaellt/
[dr. Élthes Eszter: Teológiailag természetesen nagyonis igaz, hogy Isten nem „katolikus Isten”, hanem abszolút Isten, az egész mindenség Istene, Teremtője, Fenntartója. Csakhogy Bergoglio és az egész nem-katolikus világ ezt a kijelenést úgy érti, hogy minden vallás istene egy és ugyanaz az egy Isten. Vagyis a mohamedánok, a hinduk stb. istene, legfelsőbb lénye ugyanaz az Isten, mint akiben a katolikusok hisznek. Ez a nagy világvallás istene, aki azonban nem azonos a Szentháromság egy igaz Istennel.]
Bergoglio nem mondja ki továbbá, hogy Isten ugyan nem katolikus, de egyetlen, Istentől akart hit létezik, a kereszténység, egyetlen, Istentől akart egyház létezik, a Földre szállt Istenfia egyetlen egyházat, az EGY, SZENT, KATOLIKUS ÉS APOSTOLI ANYASZENTEGYHÁZAT alapított.
Nem idézi továbbá:
Jn 3,18
»Nem azért küldte el Isten a Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem, hogy üdvösséget szerezzen a világnak. Aki hisz benne, az nem esik ítélet alá, aki azonban nem hisz, már ítéletet vont magára, mert nem hitt az Isten egyszülött Fiában.«
Jn 3,36
»Aki hisz a Fiúban, az örökké él. Aki azonban nem hisz a Fiúban, az nem látja meg az életet, az Isten haragja száll rá.«
Nem mondja, hogy a biblia csak egy Egyházat ismer.
Pl.
Ef 1,22-23
»Mindent lába alá vetett, őt magát meg mindenek fölött az egész Egyház fejévé tette: ez az ő teste és a teljessége annak, aki mindenben mindent teljessé tesz.«
(Ahol a biblia egyházakról beszél, ott az Egy, Szent Katolikus Anyaszentegyház helyi egyházközségeit érti alatta, lásd a Jelenések Könyvét.)
A kijelentés jól illeszkedik a Bergogliotól már jól ismert botrányos kijelentések sorába: Mond valamit, kétértelműen fogalmaz, egy botrányos, a kétezer éves katolikus tanítással szembenálló dolgot sugall, amit így is értelmez a világi sajtó és fogyasztója, de Bergoglio mindig kihúzhatja nyakát a hurokból: “Kérem szépen, én ilyet nem mondtam”.
Azt sem mondja ki Bergoglio, hogy az apostoli szukcesszió (a papi hatalom továbbadása kézrátétellel Jézustól kezdve az utolsó vidéki káplánig a világ bármelyik részén) egyes-egyedül a katolikus egyház papjainál van meg, és hogy a szentségek egyes-egyedül a Katolikus Egyházban fejtik ki hatásukat. És végül: Nem mondja, hogy a Krisztustól elrendelt egy, szent, örök áldozat egyes-egyedül a Katolikus Egyházban valósul meg.
8, A bűntudat pápai lerombolása
Bergoglio lehetetlen, mesterkélt példákat hoz elő, hogy az egyházat az általa kívánt tévutakra vezesse. Felidézi egy asszony esetét, aki rosszul sikerült szentségi házasságban élt, sőt meggyilkolta magzatát. Majd elvált, újraházasodott, és boldogan él öt, az új, nem szentségi házasságban szült gyerekével. Az abortusz nyomasztja lelkileg, azt őszintén megbánta, és szeretne előre haladni keresztény hitében. És mit tesz erre a gyóntató pap?
http://www.katholisches.info/2013/10/09/christus-ist-keine-option-unter-vielen-schon-gar-nicht-fuer-seinen-stellvertreter-auf-erden-warum-uns-dieser-papst-nicht-gefaellt/
Bergoglio kérdésében benne van a szuggerált válasz: ez a szemét pap, vagy méginkább, ez a (kétezer év óta) lelketlen egyház nem hajlandó a bűnös asszonyt feloldozni. Evvel a példával Bergoglio ellentétet konstruál az irgalmasság, és a tiszta katolikus tan között. Azt persze finoman elhallgatja, hogy az asszony az egyik bűnt meg akarja gyónni, a másikat, a házasságtörést nem, illetve, ha akarná, sem tudná, mert tovább akarja folytatni házasságtörő együttélését. Az egyház viszont mindig is az irgalmasság és a tiszta katolikus hit egységét tanította: A bűnnek, mint olyannak az elismerése, annak őszinte megbánása, valamint az elhatározás, hogy azt a jövőben elkerülje, a feltétele, hogy Isten megbocsásson. Jézus megmenti a házasságtörő asszonyt a megkövezéstől, megbocsát neki, de ezekkel a szavakkal bocsátja el: menj, és ne vétkezz többé. Nem azt mondja neki: Menj, ne aggódj, az én egyházam nem fog a te személyes életedbe beleavatkozni.
Ehhez a ponthoz tartozik az alábbi történet: Bergoglio állítólag felhívott egy elvált, majd polgári házasságot kötött argentínai nőt, Jaqueline Zabeta Lisboát, és azt mondta neki, szentáldozáshoz járulhat. Az argentín sajtó szerint a pápa a rá jellemző humorral szó szerint a következőket mondta: “Egyes papok pápábbak a pápánál. Menjetek, és kérjétek a szent ostyát egy másik, kevésbé pápább paptól.”
http://www.katholisches.info/2014/04/23/hat-papst-franziskus-wiederverheiratet-geschiedene-angerufen-und-gesagt-sie-kann-zur-kommunion-gehen-vatikan-schweigt/
Ha a történet igaz, akkor az minden hithű pap és a teljes katolikus tanítás megsértését, kigúnyolását jelenti.
Az esetet eleinte sem Bergoglio, sem egy hivatalos vatikáni szóvivő nem cáfolta, de nem is erősítette meg. Tipikus bergoglioi viselkedés: Aki azt akarja hinni, hogy az eset pont így történt, ahogyan az argentínai asszony azt a médiáknak előadta, az higgye azt. Aki kételkedik az eset tényleges megtörténtében, az higgye azt, hogy az eset csak kitalálás. A lényeg, hogy Bergoglio bármikor kihúzhatja a fejét a hurokból: Kérem szépen, én ilyent nem mondtam.
Hetek elteltével a Vatikán megerősítette, hogy a telefonhívás valóban megtörtént.
http://www.katholisches.info/2014/04/24/vatikan-bestaetigt-umstrittenes-telefonat-verweigert-aber-richtigstellung/
Lombardini, vatikáni szóvivő úgy próbálta annak jelentőségét csökkenteni, hogy azt “személyes, ezért privát pasztorális beszélgetésnek minősítette, mely nem áll összefüggésben Ferencnek nyilvános, pápakénti működésével. Annak tartalma semmilyen módon nem érinti a Katolikus Egyház tanítását. Ezért a Vatikán nem látja annak okát és szükségét, hogy hivatalosan állást foglaljon.”
Az érvelés, melyhez Lombardi atya kényszeredetten menekül, meglehetősen mesterkélt. Létezhet egy Ferenc pápa, mint magánszemély, akinek kijelentései és cselekedetei függetlenek hivatalától, és Krisztus helytartójaként viselt méltóságától? És főleg: különbséget tesznek az emberek a pápa privát és nyilvános kijelentései között?
9, Bergoglio: “Őrültség a holokauszt tagadása”.
A “pápa” a kijelentést katalán La Vanguardia napilapnak adott interjú során tette.
http://www.katholisches.info/2014/06/13/so-spricht-ein-papst-ohne-worte/
Orwell szép új világában (1984) a nyelvújítók gondoskodtak róla, hogy a nyelv ne fejezhessen ki rossz gondolatokat. Erre emlékeztet ez a szóhasználat, hogy “holokauszttagadás”. Aki nem használja ezt a szót, az már gondolatbűnöző.
Természetesen kivétel nélkül vonatkozik a tagadással megvádolt személyekre:
Nem tagadnak semmit, maximum nem tudnak hinni bizonyos dolgokban, kételkednek ezekben, meg vannak győződve róla, hogy bizonyos dolgok (pl. emberek tömeges kivégzése gázkamrákban) fizikai-kémiai törvényszerűségek miatt nem történhettek meg.
1, kerüljék a tagadás szó használatát, mert itt nem tagadásról, hanem egyértelműen kételkedésről, egy bizonyos mítoszban való hitetlenségről van szó;
2, Ne vádolják Williamsont és a többi kételkedőt antiszemitizmussal, csak mert – tudományos érvekkel alátámasztva – képtelenek hinni holokauszt-fantazmagóriákban;
3, Cimkézés helyett érdemben reagáljanak a holokauszt-revizionisták érveire;
4, Vegyék figyelembe a holokauszt-vallás apologétáinak keresztényellenes kijelentéseit;
5, Ismerjék meg a holokauszt-kételkedők érveit, amennyiben ellenérveik vannak, hozzák azokat nyilvánosságra, hogy így mindenki eljuthasson az igazságra.
Magától értetődik, hogy sem a pápa, sem egy szóvivő, sem egy vatikáni alkalmazott, továbbmenve: egyetlen egy személy a világon nem volt képes a levélre válaszolni. Érvényes ez Bergogliora is, akinek szintén nincs egyetlenegy ellenérve sem, így marad, hogy úgy teszünk, mintha nem tudnánk a levélről, illetve az ott megfogalmazott, de más, nyilvános fórumokon is elérhető érvekről. És marad a legkényelmesebb megoldás: A zsidó parancsokat követve őrültnek nyilvánítjuk azokat, akik kételkednek a holo-sztoriban.
Kézcsók – hajlongás a nagy hoax előtt.
A másik kézcsók
10, Bergoglio és a homoszexuálisok
“Ha egy ember homoszexuális, keresi Istent és jószándékú, akkor ki vagyok én, hogy megítéljem őt?” – mondta Ferenc pápa vatikáni újságíróknak 2013.7.29-én a BBC szerint, útban visszafelé a riói katolikus ifjúsági világtalálkozóról. A pápa azt mondta, a homoszexuális papoknak meg kell bocsátani, és el kell feledni a bűneiket.
“A katolikus egyház katekizmusa világosan elmagyarázza ezt” – mondta Ferenc pápa. “Azt írja, a buzikat* nem szabad kirekeszteni, hanem integrálni kell őket a társadalomba” – mutatott rá az egyházfő, aki hozzátette, nem az a baj, ha valaki homoszexuális, hanem az, ha valaki emellett kampányol, éppúgy, mint ha valaki a kapzsi emberek, a politikai oldalak, vagy a szabadkőművesek mellett kampányol.
*A magyarországi sajtó itt általában a “meleg” szót használja. Mi minden eszközzel tiltakozunk az ellen, hogy ezt a szép magyar szót használják a homoszexuálisok jelölésére.
http://hvg.hu/vilag/20130729_Ferenc_papa_Ki_vagyok_en_hogy_megiteljemhttp://www.bbc.com/news/world-europe-23489702
A pápát öles szalagcímekben idéző médiák úgy mutatják be az esetet, mintha Bergoglio valami egetrengető és merőben új dolgot mondott volna. Pedig a pápa határozottan azt állította a vitatott interjúban, hogy a homoszexuális aktus az bűn, a hajlam viszont nem. Legalább is a BBC változata szerint. Más – német és magyar – nyelveken megjelent tudósítások a kijelentésről nem tartalmazzák a pápa utalását arra, hogy a homoszexuális aktus bűn.
Ha ez az utalás elhangzott, akkor ez a kijelentés összhangban van az aktuális vatikáni katekizmussal (KEK).
Az más kérdés természetesen, hogy ez a katekizmus nagyon visszafogottan kezeli ezt a kérdést. A mércének itt számunkra a Szentírásnak, mindenekelőtt Szt. Pál tanításának kell lennie. Lásd Bábel Balázs püspökhöz intézett levelemet ebben a témában.
Ugyancsak számolnia kellett volna Bergoglionak a világi médiák hamisító szándékaival. Ismerhetné őket. Vagy ismerte is, mégis megtette az ominózus kijelentést? Mindenesetre a kijelentés óta visszavonhatatlanul el van terjedve, az egyház elismerte a homoszexuálisokat, befogadta őket.
Ezt erősítik Bergoglionak egyes, azóta történt megnyilvánulásai.
2014. március 21-én egy nyilvános rendezvények kézen fogva sétált a nyilvánosan buzipárti Luigi Ciotti atyával.
http://apologetika.blog.hu/2014/06/25/kezen_fogva_setalt_ferenc_a_melegparti_pappal
2014.május 6-án meghívta közös celebrálásra a 93, éves, homoszexuális és a homoszexuálisok jogaiért aktív harcot folytató Don Michele De Paolis atyát. A mise után Bergoglio kezet csókolt a nyugdíjas papnak(!)
http://www.katholisches.info/2014/05/09/papst-kuesst-antiklerikalem-priester-die-hand-die-linke-welt-des-don-michele-de-paolis/
Ezeknél az akcióknál Bergoglio természetesen mindig gondoskodik arról, hogy azoknál a média jelen legyen, és üzenetüket szétrepítse a világba.
Paolis atya a tipikus megtestesítője annak az irányzatnak, amely az egyházban mindent tagad, ami katolikus. Álláspontja az abortusz, eutanázia, cölibátus, női papság és a homoszexualitás kérdésében szembehelyezkedik a hivatalos egyházi felfogással.
Hogy mennyire nem helyénvaló a homoszexuálisok ilyen módon történő felértékelése, mutatja egy gondolatkísérlet. Helyettesítsük a pápai megnyilatkozásban a homoszexuális szót a pedofil, nekrofil, magamutogató szavakkal. Ugye, hogy lett volna felzúdulás az egész világon, és az egyházban.
11, Marx bíboros idéz egy botrányos kijelentést Bergogliotól. Ha elolvassuk a Marx által idézett enciklikát, rájövünk, hogy ezt így Bergoglio nem mondta. Igaz, Marx kijelentését sem igazította helyre.
Az “America” c. amerikai jezsuita folyóiratban 2015. február 16-án jelent meg egy beszélgetés Reinhard Marx bíborossal.
http://americamagazine.org/issue/we-have-lot-work-do
A beszélgetésben Marx a következőképp idézi Ferenc pápát:
Ferenc egy erős hasonlatot alkalmaz: szívesebben látok egy olyan Egyházat, amelyet baleset ért, amely megsebesült és bepiszkolódott, miközben kiment az utcákra, mintsem egy tiszta egyházat, amely az igazság birtokában van, és a többi. Ez utóbbi nem segítség az embereknek.
És Marx itt utal a pápa “Az evangélium öröme” c. enciklikára.
Az enciklika itt olvasható:
http://w2.vatican.va/content/francesco/hu/apost_exhortations/documents/papa-francesco_esortazione-ap_20131124_evangelii-gaudium.html
Nos, ennek 49. pontja valóban tartalmazza a Marx által idézett hasonlat első felét. De Ferenc szövegében nem szerepel, amit Marx mond, hanem a hasonlat így folytatódik:
…mint egy olyan Egyházat, amely belebetegedett a zártságba és a kényelembe, mert a saját biztonságához ragaszkodott. Nem akarok olyan Egyházat, amely középpont akar lenni, és úgy végzi, hogy belebonyolódik a rögeszmék és procedúrák szövevényébe. Ha valaminek szentül nyugtalanítania és aggasztania kell a lelkiismeretünket, akkor az az, hogy oly sok testvérünk él a Jézus Krisztussal való barátság ereje, világossága és vigasztalása nélkül, az őt befogadó hívő közösség és az élet értelmének horizontja nélkül. Remélem, hogy nem annyira a kudarctól való félelem, hanem sokkal inkább az a félelem mozgat minket, hogy be ne zárkózzunk a hamis védelmet nyújtó struktúrákba, a törvényekbe, melyek kérlelhetetlen bírákká formálnak bennünket; olyan szokásokba, amelyekben nyugodtnak érezzük magunkat, miközben odakinn éhező sokaság van, és Jézus állandóan ezt ismétli nekünk: „Ti adjatok nekik enni” (Mk 6,37).
Evvel tulajdonképpen egyet is lehet érteni. A probléma itt Marx hamis idézése, illetve az emberekkel törődő és az igazság birtokában lévő egyház hamis szembeállítása.
12, Születésszabályozás
2015. január 20-án ázsiai útjáról hazatérve repülőgépen adott interjújában Bergoglio a következőket mondta:
Egy kereszténynek nem kell futószalagon gyerekeket nemzenie. Néhány hónappal ezelőtt megdorgáltam egy asszonyt egy plébánián, aki hét császármetszés után állapotos volt a nyolcadik gyermekkel.
“Árvává akar tenni hét gyereket?”
“Nem, én bízok Istenben.”
“Nézd csak, Isten megadja neked a lehetőségeket, légy felelősségteljesebb. Amit teszel, az Isten kísértése. Azt hiszem, családonként három gyerek elég. A szakemberek azt mondják, ez az a szám, amely fontos a népesség fenntartásához. Ezért a kulcsszó, amit az egyház mindig is kimondott, és én is ezt mondom: felelősségteljes szülői viselkedés. Egyesek azt gondolják, ahhoz, hogy jó katolikusok legyünk – bocsássátok meg a kifejezést – szaporodnunk kell, mint a nyulaknak. Nem, felelősségteljes szülői viselkedés. Ez világos, és erre vannak a megfelelő szülői csoportok az egyházon belül megfelelő szakembereikkel, és erre vannak a lelkipásztorok, akiket meg lehet találni. És sok megengedett m
