Miután egy doktorátussal rendelkező, biológiatanárral és őslénytan professzorral átbeszéltem a film mondanivalóját az itt felsorolt kritikák fogalmazódtak meg bennünk:
Egy mai természettudós számára rendkívül zavaró, hogy Strobel bizonyos érvei már túlhaladottak és tévesnek bizonyultak. Ilyen például az emlegetett „kambriumi robbanás.” Ennek megtalálták természettudományos magyarázatát: Az adott korban megnőtt a tengerek kalcium koncentrációja és azt az élőlények be tudták építeni a saját szervezeteikbe. A mészváz nélküli élőlények nem foszilizálódtak, tehát ez az oka, hogy hirtelen olyan rengeteg foszíliát találunk abban a korban. Az újabb módszerekkel már a mészváz nélküli élőlények maradványait is ki tudják mutatni, és ha ezeket összerakjuk, akkor bizony azt a bizonyos ágas rendszert mutatják. A baktérium flagellumának motorját is el lehet képzelni, hogy egyszerűsödés útján jött létre. Az evolúcióban sok minden, amit ma látunk, eredetileg más funkció szolgálatára jött létre. Ez Strobel néhány természettudományos tévedése. A természettudósokat az is irritálja, ha a még fel nem fedezett, fel nem kutatott tudományos kérdésekre egyszerűen ráfogjuk, hogy ott Isten működik!

Se teológiailag, se természettudományilag nem megalapozott az a felfogás, miszerint Isten időnként belenyúlt volna a teremtésbe. Sokkal célszerűbb úgy képzelni, hogy Isten egy fejlődő világot teremtett, amibe a véletlen lehetőségeit is beleépítette. Ezt a saját, személyes életünkben is tetten érhetjük: a véletlenek és a saját döntéseink úgy irányítják az életünket, hogy közben titokzatos módon Isten akarata is érvényesül. Így van ez a világegyetem fejlődése kapcsán is.

Ha eltekintünk attól, hogy Strobel bizonyos érveit már a tudomány meghaladta, mégis óriási érdeme, hogy Istenre talál a természettudományos világban. Vigyáznunk kell, nem szabad ismét abba a hibába esnünk, amit az egyház a tizenkilencedik században elkövetett, miszerint ahogy a tudomány halad előre, Isten védvonalait egyre hátrébb toljuk. Például, egy időben azt hitték, hogy a földrengéskor maga Isten rázza a földet, ma már tudjuk, hogy a réteglemezek mozognak el egymás mellett. Nagyot ugrunk... jó, de akkor a DNS molekulákat maga Isten rakta össze. Ma már ezek evolúciós kialakulásának lehetséges forgatókönyveit boncolgatják és feltételezhetően előbb-utóbb fény derül erre a rejtélyre is. Nem úgy kell ezt elképzelni, hogy Istennek egyre kevesebb tér marad, ahogy a tudomány hatol előre! Ellenkezőleg: Isten egy megismerhető világot teremtett. És ezt Strobel nagyon szépen kifejti: Mintha Isten ott lapulna minden molekula, minden sejt és minden bolygó mögött, azt várva, hogy mi felfedezzük, megtaláljuk Őt! Ugyanakkor ez a felfedezés soha sem lesz teljesen egyértelmű, mindent-elsöprő bizonyító erejű. Talán el sem tudnánk viselni Istent így szemtől-szembe! Így ebben a világban, amit Isten alkotott, mindig lesz létalapja az ateizmusnak és a hitnek is. Strobel filmje csodálatos, mint személyes tanúságtétel. Így kell felfogni. Isten őt megszólította a természettudományokon keresztül – legalábbis, amennyit ezekből ő felfogott, megértett. És látjuk, hogy Isten erre mindig is képes volt és okkal feltételezhetjük, hogy mindig is meg fogja tudni tenni: a természettudományokon keresztül megszólítani az embert! Ahogy a tudomány halad előre, Istennek ez a képessége, hogy megszólítson általa embereket nem évül el! Szándékosan írtam embereket, mert Istennek ez csak egy módszere a rengeteg más mellett, amivel bennünket meg tud szólítani. Személyesen, mindenkihez más-más módon szól. Nekünk is nyitottnak kell lennünk, hogy megtaláljuk Őt ebben az isteni bújócskában!

A fordító:
fr. Demény Martin OFM