Nagykamarás 1689 lakosú délkelet-békési község Mezőkovácsházától 19 kilométerre, északkeletre fekszik. Nagykamarást már a középkorban Komoras puszta néven említik. Arad, illetve Csanád megyéhez tartozott. A falu a török időkben elpusztult. Újratelepítését kincstári bérlők kezdték el 1841-42-ben. Wodianer báró a helységet községgé alakította át és a szomszédságában lévő Almáskamarástól megkülönböztetésül Nagykamarásnak nevezte el. A településhez tartozott Bánkút, Rózsamajor és Botos is. 1950 óta Békés megye egyik községe. A falu népessége 1850-ben csaknem 2000 fő, zömében dohánytermelők, akik 164 házat foglaltak el. Mint a telepes falvaknál általában, Nagykamaráson is egymásra merőlegesek az utcák, s mivel az alapítás idején bővében voltak a földnek, nagyon szélesek is. A község mai formájának kialakulása során öt alkalommal ment keresztül növekedésen. A XX. század elején például száz munkásház épült, és így alakult ki a község újtelepi része. A Nagykamarásra telepített matyók, mint dohánykertészek bizonyos fokig polgári jellegű körülmények között művelték földjeiket. A telepesek, akik szegénységük miatt hagyták el szülőfalujukat itt viszonylag nagyméretű birtoktesteket kaptak. A sakktábla alakú, tágas helységben 1884-re elkészült a templom, s az 1920-as évek második felére rendelő és gyógyszertár is épült.
A falu látványosságai közül kiemelkedik a felújított és újraszentelt katolikus templom, a művelődési ház mögötti emlékparkban az I. és II. Világháborús emlékmű és a Honfoglalás 1000. évfordulójára emelt, szintén felújított kereszt.


http://da.bloglog.hu/page/4/

Rózsafűzér Királynője templom

A régi Kamarás község romjain épül. Oklevélben már 1403-ban említik. A török időkben elnéptelenedik. 1841-ben telepítik be a környező falvakból. 1847-ig a bánkúti plébánia filiája. Ekkor egyesítik Almással, majd 1888-ban a két község különválik és Nagykamarás önálló lelkészség lesz. 1916-ban plébánia rangra emelik. Mai templomát 1883-84 között építik fel.