Kevermes 2432 lakosú nagyközség Elektől 19 kilométerre, délnyugatra fekszik. A területén az eddig előkerült leletek alapján már a bronzkorban éltek embercsoportok. A honfoglalás előtt pedig avar sírleletek kerültek elő a település melletti sóderbányából, de találtak ott Árpád-korabeli eszközöket is. Az első teljes falu a XIV-XV. században a mai Kevermestől északnyugatra fekvő Bartahalom körül alapult, s ezt a területet tekintik a források a település ősének. Mátyás király fiának Corvin Jánosnak adományozta a környéket, majd Brandenburg György őrgrófra szállt a terület. A török dúlás után elnéptelenedett a község, s hosszú ideig csak pásztorok éltek itt ezen a vidéken. A mai Kevermes községet Tököly Sebők “aranysarkantyús vitéz és királyi tanácsos” telepítette, aki a XVII. század végén és a XVIII. század elején a török elleni harcokban messzemenően kitűnt Tököly (volt Popovics) család késői sarja, a XIX. század elején a Kevermesi és Vizesi Puszta földesura volt. A telepítés már 1813-ban elkezdődött, de 1815-ben vált széleskörűvé. A telepesek dohánykertészek (gányók) voltak, s egyrészt a Mátra északi lábánál húzódó területről, másrészt Szegedtől Aradig a Marostól északra eső területről jöttek Kevermesre. A telepítés olyan nagyarányú volt, hogy a lakosság 1815-ben már megközelítette az 1500 főt. A telepesek a földesúrral szerződéses viszonyban álltak, saját tulajdonú földjük nem volt, minden család bérelt földön dolgozott. Az első évtizedekben az újabb és újabb telepesek mellett nagy volt az elvándorlás is, de az 1850-es évek elejétől egyre inkább stabilizálódott a lakosság. Saját tulajdonú földje még a tehetősebbeknek is csak az 1874. október 1-jén báró Sina Simon földesúrral kötött “örökváltsági szerződés”-sel lehetett. A kevermesiek ezt a szerződést az aranyozott szegélye miatt “aranyszerződés”-nek nevezték. Kevermes 1849-50-ig a Tökölyek birtoka volt. A Tökölyeket báró Sina György, majd családja követte. A földtulajdoni viszonyokban lényeges változás 1906-ban következett be, amikor adásvételi szerződéssel az Ypsilanti hercegek (báró Sina Ilona utódai) eladták, parcellázták a mintegy 8 ezer kataszteri holdat kitevő hercegi uradalmat. Az uradalomból a kevermesiek 4421 katasztrális hold 243 négyszögölet vettek meg 5 millió koronáért. A vétel jelzálogkölcsönnel történt és 65 év alatt kellett volna kifizetni. A kevermesi határ ezzel a kevermesiek tulajdona lett, a község határában megszűnt a nagybirtok. 1917-től a község lakói földvásárlásokkal, majd 1945-ben a földosztással bővítették a község határát, ezzel a földműves lakosság életterét is. Lényeges változás csak 1960. január 13-án következett be, amikor Kevermes “termelőszövetkezeti község” lett, majd 1990-ben - a rendszerváltozás kezdetével - ismét változtak a tulajdonviszonyok. Kevermes lakossága a telepítéstől a II. Világháború végéig fokozatosan növekedett, majd a kialakult gazdasági helyzet miatt rohamosan csökkent.
A telepítés két évtizede után elérkezett az idő, hogy a községnek temploma is legyen. A problémát Tököly Péter földesúr úgy oldotta meg, hogy 1835. május 24-én szerződést kötött Lonovics József Csanád vármegyei püspökkel plébánia alapításáról és templom felépítéséről. A templom felavatása már 1835. szeptember 20-án megtörtént. Sajnos 1847. február 11-én a templom déli oldalfala összeomlott, így új templomot kellett építeni. Ismét a földesúr sietett a kevermesiek segítségére, és 1847-48-ban felépült az új, ma is meglévő templom.
A templom után az iskola következett, és 1836 őszén a templom melletti, nem éppen iskolának nevezhető épületben Mánásy József kántortanítóval elindult a tanítás. Az iskola Kevermesen 1881-ig katolikus egyházi iskola volt, majd 1902-ig községi iskola, 1902-től pedig mind a mai napig állami iskola.


http://da.bloglog.hu/page/4/