Csárdaszállás 532 lakosú községe a 46-os főközlekedési út mentén, Mezőberény és Gyomaendrőd között fekvő település, párhuzamosan helyezkedik el a 120-as/Lőkösháza-Békéscsaba – Szolnok –Budapest/ vasútvonallal. Korábban Köröstarcsai tanyák néven volt ismert. Már az 1800-as években egyházi iskola épült a tanyaközpontban, ahol az elsőtől a hatodik osztályig volt tanítás, majd 1927-ben felépült a másik, immár református iskola is. A település a Szentjánosi csárdáról kapta a nevét, melyben annak idején Rózsa Sándor is megfordult. Csárdaszállás önálló községként 1952. január 2-án jegyezték be, s nem véletlen, hogy belterületén a házak túlnyomó többsége ezután épült. 1949-ben alakult meg az állami gazdaság, készült el a település rendezési terve. Az első középület a községháza is ekkor került tető alá, majd 1951-ben megalakult az első termelőszövetkezet is. Akkor a község belterületén mindössze 40 család élt, s az elszórt tanyavilág lakosaival együtt sem éltek a környéken többen 1450 főnél. Csárdaszállás kistelepülés sorsa egybefonódott a helyi szövetkezet életével. A lakosság megélhetését mai napig  a mezőgazdaság és a szövetkezet biztosítja. Az 1950-es évek négy szövetkezete az 1960-as években Petőfi Termelőszövetkezetként egyesült, s 1990 óta főleg növénytermesztéssel foglalkoznak. A községet 1975-ben átmenetileg Mezőberényhez csatolták, majd 1997-ben a lakosság népszavazással ismét az önálló utat választotta.

http://da.bloglog.hu/page/6/