Gyomaendrőd Magyarország délkeleti részén, a Hármas – Körös bal partján fekvő 15383 lakosú város. A helységet érinti a 46-os és 443-as főközlekedési utak, valamint a 120-as/Lőkösháza-Békéscsaba-Szolnok-Budapest/ és 127-es/Körösnagyharsány-Vésztő- Gyoma/ vasútvonal is. 1982-ben a korábbi két nagyközség, Gyoma és Endrőd egyesüléséből jött létre. Gyoma neves szülöttei: Kner Izidor nyomdász, Kner Imre nyomdász, Pásztor János szobrász, Kiss Lajos nyomdász író, Pál Lénárd akadémikus fizikus. Endrőd szülöttei: Rózsahegyi Kálmán színész, Hunya István kubikus politikus, Polányi Máté kubikus, a földmunkásmozgalom harcosa és Tímár Máté író. Gyoma név jelentésére kétféle magyarázatot ismerünk: torok, torkolat; mivel a Körösök összefolyásánál helyezkedik el a település, a másik elmélet szerint a megnevezés személynévi eredetű. 1332-ben említi először hiteles adat Gama, majd 1444-ben Gyoma néven. A falu első birtokosai az iktári Bethlenek voltak. A hódoltság ideje alatt a falu sorsa azonos volt a többi alföldi településsel: hol a török csapatok, hol a tatár lovasok, hol a rácok pusztításait szenvedte meg a lakosság. Voltak évek, amikor teljesen elpusztult a falu. Csak a szatmári békekötéstől figyelhető meg ismét egy lassú benépesülési folyamat, amelyet Harruckern János György földbirtokos betelepítési akciója gyorsított fel. Harruckern az idetelepülőknek komoly adó és egyéb kedvezményeket ajánlott fel, és arra is figyelt, hogy egy településre csak egyfajta vallásúak kerüljenek. Így történt, hogy Gyomára főleg reformátusok, Endrődre inkább katolikusok telepedtek le. Gyoma újratelepülésének hivatalos dátuma: 1717. A letelepült lakosság állattartással, majd földműveléssel foglalkozott. A település történetének fontos alakja volt Csepcsányi Tamás, aki 1830-ban németajkúakat telepített Gyomára, ugyanezen évben megszerezte a vásártartási jogot, és szintén 1830-ban mezővárosi rangra emeltette Gyomát. A XIX. század legnagyobb földesura Wodianer Albert volt, aki óvodát, iskolát és templomot építtetett Gyomának.  Ennek az időszaknak a közteherviselése nagy gondot jelentett a lakosságnak. Példa értékű volt a település részvétele az 1848-as szabadságharcban. A jobbágyfelszabadítás után kialakult a tanyai gazdálkodás. A föld lényegében közép- és kisbirtokosok kezében volt. A legjellemzőbb földhasználati viszony a haszonbérlet volt, például 1935-ben 1179 bérlő művelt meg 12294 hektár földet. A bérlők a környező falvakból, főleg Endrődről kerültek ki. Gyoma ipara a XX. század elejére már megyei szinten is jelentős volt. Jellegét tekintve kézműipar volt, segédek nélkül vagy egy-két segéddel dolgoztak a mesterek. A foglalkoztatás szempontjából a malmoknak, az Ailer-féle téglagyárnak és a később világhírűvé vált Kner nyomdának (1882) volt jelentősége. 1858-tól már vasútja is, majd hídja is lett Gyomának, így lehetővé vált, hogy a település intenzíven bekapcsolódjon a környék gazdasági és kulturális életébe. 1877-től járási székhely lett a község bírósággal, ügyészséggel; vagyis a megye északi részének regionális központjává emelkedett. A kultúrában a felekezeti elemi iskolák adták az alapot. Gyoma létesítette a megye első óvodáját is (1841). Gazdasági iskolája, iparos tanonc iskolája működött. Nagy mecénása volt a kultúrának a Kner család. Könyvtárat működtettek, támogatták az iskolákat és a sportéletet, példát mutattak a városszépítésben. A nyomda kiváló termékei, a szép könyvek révén Gyoma nevét megismerte egész Európa. Az első újság Gyomán 1922-ben jelent meg (Gyoma-Endrőd és Vidéke). 1945 után az ipar a kezdeti kézműipari hagyományokra támaszkodva erőteljes fejlődésnek indult, és a foglalkoztatottságot tekintve hamarosan a mezőgazdasággal egyenrangú lett. Először az állami vállalatok fióküzemei kerültek Gyomára: Kötőipari Szövetkezet (1952), Sütőipari Vállalat (1953), Kazángyártó Vállalat (1967). A mezőgazdaságban a kis termelőszövetkezetek összevonása után két nagy termelőszövetkezet - a Győzelem és az Alkotmány -, egy állami gazdaság - a Kőrösi -, és egy halászati szövetkezet - a Viharsarok - működött. Mind a nagyüzemekben, mind a háztáji gazdaságokban eredményes volt a gazdálkodás, az emberek építkeztek, a város akkor alakította ki a jelenlegi arculatát.
Az általános iskolák mellett középiskolák is létesültek a településen. 1951-55 között óvónőképző működött itt, 1954-ben kezdte meg működését a mostani Kner Imre Gimnázium. Az ipari tanulókat képző intézetet 1955-ben szervezték újjá. A mezőgazdászokat képző Bethlen Gábor Szakképző Iskolát 1967-ben indították meg ismét. Zeneiskolát is létesített a település 1949-ben. A közművelődés szolgálatában állnak: Városi Könyvtár (1949-), Katona József Művelődési Központ(1952). A Kner nyomda 1970-ben nyomdaipari múzeumot létesített. 1977 óta helyi sajtóval is jelentkezett a település. Az intézmények közül a legnagyobb idegenforgalmi jelentősége a Liget Fürdőnek van (1954), de sok vendéget vonz a Körös völgyének ezernyi szépsége is.
Endrőd nevét feltehetően egy Endre nevű birtokosától kapta. Az első hiteles adat, amelyben említik, egy 1416-ban a váradi káptalan által kiadott oklevél. 1425-ben már jelentékeny településként említik a források, ahol 33 nemes család lakik. A hódoltság idején Endrődöt is elpusztították a törökök, a tatárok, a rácok. Az újratelepülés az 1700-as évek legelején kezdődött, több hullámban zajlott le, és az 1760-as években fejeződött be. Endrőd újratelepülésének hivatalos dátuma: 1731. Harruckern János György földesúr katolikus vallásúakat telepített Endrődre. Ez a tényező később döntően befolyásolta a falu sorsát. A letelepült lakosság eleinte csak a saját szükségletére termelt. Később állatokat tenyésztettek eladásra, majd ahogy az utak javultak, gabonafélék eladásával is kezdtek foglalkozni. Katolikusok lévén, a családok 6-8, néha még több gyermek felnevelésére is vállalkoztak, úgyhogy a XIX. század elején a környéken egyedülálló demográfiai növekedés indult meg. A XIX. század végére nyert létjogosultságot a tanyai gazdálkodási forma. Ennek a családi keretek között történő gazdálkodási módnak Endrődön nagy hagyománya lett, úgyhogy 1930-ra a lakosságnak több mint a fele tanyán élt és igen eredményesen gazdálkodott. A kézműipar szinte minden ágában találunk hírneves dinasztiákat. Főleg a mezőgazdaságot kiszolgáló kézműipar fejlődött: kovács, bognár, csizmadia. A bognárok olyan kocsitípust fejlesztettek ki, amelynek egy példánya ma is látható Ópusztaszeren. A kultúrában igen fontos szerepe volt a tanyán élő embereknek. Ez a zárt közösség őrizte legtovább a magyar kultúra kincseit: a szóbeli kultúrát, a szokás kultúrát, de a szőttes mintákban őrizte az ősi motívumokat, a fonott és faragott tárgyakban pedig a formaművészetet. Ebben a tanyavilágban 11 olvasókör működött. Endrődön is volt iparostanonc iskola (1896), mezőgazdasági népiskola (1916), és polgári iskolája is volt (1928-1948). A XX. század elején szülőotthon, szegényház, járványkórház, és három gyógyszertár fémjelezte az egészségügyet. Ebben az időben benzinkút működött, volt egy szálloda, és a megyében az elsők között nyitotta meg Endrőd a moziját. A Népház tekintélyes épülete 1930-tól működött, akkor még színházzal. Az Ipartestület felnőtt kórust tartott fent. Capkiads: Hármas Körös (1934-1964). A lakosság tovább nőtt, végül elfogyott a felosztható földterület. A föld nélküliek egy része a környéken, főleg Gyomán próbált legalább földbérlethez jutni. Ebben a törekvésben a legjelentősebb volt a póhalmi “földfoglalás”. A XX. század elején a megyében Endrődről vándoroltak ki a legtöbben Amerikába. De sokan elmentek kubikosnak, summásnak az ország legkülönbözőbb részeibe. Ezeknek a megélhetési gondoknak volt az egyik szomorú következménye az 1935-ös sortűz. 1945 után folytatódott az elvándorlás. Sok család elköltözött Újirázra, Ecsegfalvára, Dunakömlődre, Németkérre, Garára, majd végül a sokgyermekes családmodellt felváltotta az egykézés. A termelőszövetkezetek létrehozásával (1960-as évek) megszűnt a tanya világ, az emberek vagy beköltöztek a községbe. Ekkor települt be Rigedváros és Csókási, vagy elköltöztek más vidékre. Két nagy termelőszövetkezet működött: a Lenin és a Béke Termelőszövetkezet. Az iparban a nagy hagyományokkal rendelkező cipőipar fejlődött ki (1949), és a Szabóipari Szövetkezet. A kultúrát jelenleg egy igen jó színvonalú általános iskola (Rózsahegyi Kálmán Általános Iskola) a hozzá tartozó könyvtárral, a megcsappant funkciójú Népház jelenleg Közösségi Ház névvel, és az 1977. óta működő tájház képviseli. A sportélet a Barátság SC megalakulása óta igen szép eredményeket ér el. Sajnos, tovább folytatódik az elvándorlás. A népesség csökkenésére jellemző adat: míg 1930-ban megközelítette a 14000 lakost, jelenleg még a 6000 főt sem éri el Endrőd lakossága.
Ha Budapest felől érkezik a látogató, jobbról-balról láthatóvá válik a nyaralók sora a Körös holtágának két partján. A folyószabályozás nyomán létrejött holtágak és a folyó völgye télen a fácánra és apróvadra vadászók, nyáron a horgászok valódi paradicsoma. A Körös az ország egyik legtisztább vizű folyója. A táj az érintetlen természet igazi szépségeit kínálja. Várossá 1989-ben nyilvánították. A helység fő vonásaiban mezőgazdasági település, ugyanakkor a speciális vonások is figyelmet érdemelnek. Amikor a közúti hídon áthaladunk, az endrődi városrészbe érkezünk. Szemünkbe ötlik az 1799 -1805 között copfstílusban épült műemlék Szent Imre római katolikus templom. A Hősök terén látható a második Világháború áldozatainak emlékműve. A Sugár út 20. szám alatt tájház található korabeli, az endrődi tanyavilág és falu emlékeivel, a Fő út 2. szám alatt régészeti bemutató a környéken fellelt avar kori és Árpád-kori régészeti tárgyakkal berendezve. A Fő út vezet a Budapest-Békéscsaba vasútvonalon áthaladva a gyomai városrész központjába, a Szabadság térre, ahol a polgármesteri hivatal igen szép klasszicista épülete áll. A tér hangulatát meghatározza a középen álló, műemlék jellegű, copfstílusban épült református templom. Az utóbbi késő barokk stílusban épült, tornya 1791-ben, hajója 1805-1813 között. Orgonáját faragott kapuit, belső faragásait a Németh László által „zseniális dilettánsnak” nevezett helybéli parasztember, Papp Zsigmond készítette 1938-ban. A templomkertben áll Istók János első Világháborús emlékműve. A Szabadság térből leágazó Hősök útján a 43. szám alatt található az erdélyi magyaros stílusban épült gimnázium. Az Európa-hírű Motormúzeumban régi motorkerékpárok gazdag gyűjteménye látható, főleg a katonai célú remek példányokból. Említést érdemel még a Fő úton található, 1878-ban Hauszmann Alajos tervei alapján épült neoromán stílusú katolikus templom, nyerstéglaborítással, kazettás mennyezettel. A központból rövid sétával elérhető az Erzsébet-liget, a Liget-fürdő, mely a városjelentős idegenforgalmi nevezetessége. Gyoma hírnevét a Kner Nyomdának is köszönhette. Az 1882 óta működő nyomda melletti Kner házban található az ország egyetlen nyomdaipari múzeuma. A Kner családnak 1925-ben, Kozma Lajos tervei szerint felépült villájában 1970-ben nyílt meg a kiállítás. Vele szemközt a városi képtár látható.


http://da.bloglog.hu/page/4/